De jó lenne, ha ez embernek öszinte válaszai lennének ezekre a kérdésekre...
Hát nézzük azokat, amikre vannak legalább valamilyen válaszok!
Van bennem küldetéstudat és nem hiszek a véletlenekben. Azt gondolom, hogy minden ami velem történik egy későbbi nagy cél felé terel. Így aztán könnyebb elviselni azt, amikor az élet nehéz. De vajon ez nem csupán ön/énvédelem és nem én beszélem be magamnak, hogy könnyebb legyen? Ezt csak remélni tudom...
Jobb-e annak, akiben küldetéstudat van? Jobb, de nem könnyebb. Mert míg aki csak él a nagyvilágba, az nyugodt szívvel megy haza munka után bámulni a tévét, vagy "hasznosan eltölteni a szabadidőt", addig akinek küldetéstudata van, az ennek rendel alá mindent. Nincs egy nyugodt perce, hiszen ott motoszkál benne mindig hátul, az agyának egy rejtett zugában, hogy "Még nem tettem meg!". "Még nem teljesítettem!". Ez nem hagy nyugodni, ez hajt előre minket. Szóval nincs nyugtod, de a lelked örül, mert tudod, hogy tart az életed valamerre...
A cél? A távoli cél? Miguel de Cervantes Don Quijotéjának is volt,. Gyerekkoromban minden nyáron lement a matinéban, láttam százszor. Nade az ember nem lehet búsképű lovag, nem üldözhet valami ködös ábrándot egész életében. Vagy igen? Valami kézzelfoghatóbb is kell!
Ház, család, szép kocsi, üdülések? Fontos dolgok ezek is, de csak addig gondoljuk, hogy ezek az életcéljaink, amíg el nem érjük őket. Amikor minden megvan, döbben rá az ember, hogy nem ez volt az! Azt hittem, de mégsem!
Persze szerencsés az, akinek ilyen gondjai vannak, hiszen sokaknak soha nem adatik meg még ennyi sem. Nincs szerető feleségük. Nincs jó munkájuk, amit szeretnek is. Már nem élnek, vagy soha nem is voltak szerető szüleik, testvéreik, akikre mindig számíthatnak. Nincsenek végletekig megbízható barátaik, akikre szintén bármikor és bármiben támaszkodhatnak. Nincs meleg otthonuk, szép bútorokkal. Jó kocsijuk sincs, nagyképernyős tévéjük sincs. Nincs semmijük, ami a luxus élethez "kell" és amit a reklámokban látnak.
Persze mindannyiunknak vannak vágyai, de ahogy ezekből egyre több teljesül rádöbbenünk, hogy nem ez az élet célja. Nem vagyunk ugyanis állatok, hogy elsődleges, vagy sokadlagos biológiai szükségleteink kielégítése maradéktalan boldogsággal töltsön el minket.
Félreértés ne essék nem ítélek el senkit és én magam is fontosnak tartom a fent említett dolgokat, csupán azt mondom, hogy ezeken felül még kell legyen az embernek valami, távolabbi, magasztos célja. Küldetése.
Hogy feltalálja a rák ellenszerét, kitaláljon valami olyat, amitől az emberiségnek lesz jobb. Amitől büszkék lesznek majd az utódai és az utókor hálával emlegeti majd a nevét.
Amitől így halhatatlan lesz az ember.
Szóval ezt keresem amióta öntudatra ébredtem és lehet, hogy soha nem találom meg? Lehet, hogy a célom talál majd rám és a látszólag kitérőnek számító események az életemben valójában mind a végső cél irányába terelnek?
Vagy lehet az is, hogy egyszercsak fejemre esik egy virágcserép és a fonál elszakad?
De jó lenne tudni a válaszokat egyetlen kérdésre: van-e küldetésem?
