Ezekszerint tényleg nem hiányzom.
Csak kíváncsi voltam rá és már tudom.
Egy szépen bimbózó barátság nem hervad el abba, ha az egyik kritikát fogalmaz meg a másik iránt.
Sőt, a barátot onnan lehet megismerni, hogy elmondja a véleményét akkor is, ha az Neked nem fog tetszeni.
Úgyhogy ezekszerint mi nem voltunk barátok.
Ha csak így át tudsz lépni rajtam...
Nekem lenne okom megsértődni, hiszen nekem olyat még egy barátom sem mondott soha, hogy (megpróbálom idézni, de fejből kell, mert az összes leveledet letöröltem mérgemben) "Van nekem elég barátom, egyel több vagy kevesebb, nem számít..." Vagy valami ilyesmi.
Szóval akkor ezekszerint tényleg van elég barátod és tényleg nem hiányzom.
Én úgy érzem, nagyon sok energiát fektettem a barátságunkba de ezekszerint ezt Te nem értékelted, érzékelted.
Kár.
Mivel el akartam kerülni annak a lehetőségét is, hogy - mint ezelőtt mindig - majd én enyhülök meg és felhívlak, vagy e-mailt írok, hát töröltem a telefonszámodat, töröltem az e-mail címjeidet, töröltem a Facebook és a G+ ismeretségünket is. A régi leveleidet is töröltem, nehogy azokból ki tudjam keresni a címedet.
Így aztán én tényleg nem tudlak sem felhívni, sem levelet írni neked.
Mondjuk pont ez volt a célom. Sikerült.
Kíváncsi voltam rá, hogy tényleg csak egy haver voltam-e a sok közül, akit el lehet felejteni.
Arra azért kíváncsi lennék, hogy amikor azokon a helyeken jársz, ahol közösen jártunk, akkor mit érzel.
Eszedbe jutok?
Bánod, hogy így hagytuk elszaródni a dolgokat?
Fáj ez neked?
Mert nekem fáj.
Nekem hiányzol.
