Ez a 111. blogbejegyzésem a Belegondoltam blogban. Egyfajta jubilium (sic!) ez. 110 bejegyzés kellett ahhoz, hogy valamire rádöbbenjek.
Ezt a valamit írnám most le nektek, akik szoktatok olvasni. Halál pontosan 22068 alkalommal voltatok kíváncsiak (a mai napi számláló szerint) arra, amit leírtam. Többen vagytok, akik visszatérő, mondhatni hűséges olvasói vagytok ennek a webnaplónak.
És erről szeretnék most írni.
Arról, hogy mi ez itt.
Ez ugyebár egy blog. A blog az egy web-log, azaz interneten rögzített napló. Webnapló vagy internetes napló.
Remélem, ez világos!
Ebben a blogban nincsenek nagy igazságok, nincsenek világmegváltó dolgok. Ez nem egy fizetett blog, a saját szórakoztatásomra írom, főleg magamnak.
Az egy más dolog, hogy néhányan olvassátok és néha élvezitek, esetleg tetszik és egyetértetek velem. Az is előfordul, hogy valami megváltozik bennetek és megértetek valamit, ami eddig nem volt világos.
Akár hiszitek, akár nem: bennem is szokott változni egy-két dolog az írása közben.
Amikor leírod a dolgokat, kénytelen vagy a fejedben rendszerezni őket. Mert ahogyan a gondolatok kavarognak - az én fejemben legalábbis - azt nem lehet leírni. Előtte sorrendbe kell tenni, logikát kell bennük találni és érthető szavakkal megfogalmazni az egyébként kusza érzéseket.
Bennem így állnak össze a gondolatok, én erre használom a blogolást. (Javaslom Neked is, jó terápia...)
Persze lehetnének ezek a bejegyzések titkosak is, de úgy vagyok vele, hogy ha már leírtam, hátha pár embert érdekelnek. Ahogy nézem, ez így is van, mert azért 22068 az huszonkétezer-hatvannyolc. Azt jelenti, hogy egy-egy bejegyzésemet átlagosan 200-nál többen olvastátok el. És mivel ennyien nem találhatnak ide véletlenül, feltételezem, hogy többen visszajártok ide, sőt szoktátok megosztani is a gondolataimat másokkal, akik így szintén rám, illetve az írásaimra találtak.
Kár lett volna hát titkos naplónak hagyni, ha ennyien leltetek és leltek benne valamit. Ugye?
De ettől még ez egy blog, webnapló. MAGÁNVÉLEMÉNY azokról a dolgokról, amik engem foglalkoztatnak.
Nem észosztás, nem kinyilatkoztatás, nem kőbe vésett igazság.
Vélemény.
A vélemény pedig szabad műfaj. A véleménnyel szemben egy követelmény van csak (legalábbis szerintem): vállalható legyen.
Visszaolvasgatva a 110, illetve most már 111 bejegyzést egy dolog biztos: a mai napig vállalom min-de-gyi-ket!
Persze telnek az évek és változom én is, de amikor megírok egy bejegyzést, az őszinte és belőlem fakad. Úgy is mondhatnám, hogy hiteles. Az akkori énemet tükrözi, a legjobb tudásom szerint megfogalmazva. És lehet, hogy ma már másként gondolom, de mindenképpen vállalom, hogy akkor, ott úgy gondoltam. Egyébként tanulságos visszaolvasni magamnak is, ez az egyik oka, amiért írom az egészet.
És hogy ez a fogalmazás milyen és milyen helyesírás van mögötte, az megint egy másik kérdés. Az AS-szabvány szerint írok, azaz Ahogy Sikerül.
De egy biztos: amit leírok, azt akkor úgy gondolom. Átgondolom, rendszerezem, logikát teszek bele és ezután ütöm be a gépbe.
Ezt olvassátok aztán Ti.
Legyetek kedvesek így kezelni! Helyén kezelni.
Köszönöm!
Mert attól, hogy ez a 111. bejegyzés, még nem mindegy.
És erről szeretnék most írni.
Arról, hogy mi ez itt.
Ez ugyebár egy blog. A blog az egy web-log, azaz interneten rögzített napló. Webnapló vagy internetes napló.
Remélem, ez világos!
Ebben a blogban nincsenek nagy igazságok, nincsenek világmegváltó dolgok. Ez nem egy fizetett blog, a saját szórakoztatásomra írom, főleg magamnak.
Az egy más dolog, hogy néhányan olvassátok és néha élvezitek, esetleg tetszik és egyetértetek velem. Az is előfordul, hogy valami megváltozik bennetek és megértetek valamit, ami eddig nem volt világos.
Akár hiszitek, akár nem: bennem is szokott változni egy-két dolog az írása közben.
Amikor leírod a dolgokat, kénytelen vagy a fejedben rendszerezni őket. Mert ahogyan a gondolatok kavarognak - az én fejemben legalábbis - azt nem lehet leírni. Előtte sorrendbe kell tenni, logikát kell bennük találni és érthető szavakkal megfogalmazni az egyébként kusza érzéseket.
Bennem így állnak össze a gondolatok, én erre használom a blogolást. (Javaslom Neked is, jó terápia...)
Persze lehetnének ezek a bejegyzések titkosak is, de úgy vagyok vele, hogy ha már leírtam, hátha pár embert érdekelnek. Ahogy nézem, ez így is van, mert azért 22068 az huszonkétezer-hatvannyolc. Azt jelenti, hogy egy-egy bejegyzésemet átlagosan 200-nál többen olvastátok el. És mivel ennyien nem találhatnak ide véletlenül, feltételezem, hogy többen visszajártok ide, sőt szoktátok megosztani is a gondolataimat másokkal, akik így szintén rám, illetve az írásaimra találtak.
Kár lett volna hát titkos naplónak hagyni, ha ennyien leltetek és leltek benne valamit. Ugye?
De ettől még ez egy blog, webnapló. MAGÁNVÉLEMÉNY azokról a dolgokról, amik engem foglalkoztatnak.
Nem észosztás, nem kinyilatkoztatás, nem kőbe vésett igazság.
Vélemény.
A vélemény pedig szabad műfaj. A véleménnyel szemben egy követelmény van csak (legalábbis szerintem): vállalható legyen.
Visszaolvasgatva a 110, illetve most már 111 bejegyzést egy dolog biztos: a mai napig vállalom min-de-gyi-ket!
Persze telnek az évek és változom én is, de amikor megírok egy bejegyzést, az őszinte és belőlem fakad. Úgy is mondhatnám, hogy hiteles. Az akkori énemet tükrözi, a legjobb tudásom szerint megfogalmazva. És lehet, hogy ma már másként gondolom, de mindenképpen vállalom, hogy akkor, ott úgy gondoltam. Egyébként tanulságos visszaolvasni magamnak is, ez az egyik oka, amiért írom az egészet.
De egy biztos: amit leírok, azt akkor úgy gondolom. Átgondolom, rendszerezem, logikát teszek bele és ezután ütöm be a gépbe.
Ezt olvassátok aztán Ti.
Legyetek kedvesek így kezelni! Helyén kezelni.
Köszönöm!
Mert attól, hogy ez a 111. bejegyzés, még nem mindegy.
