A buzik már a gyerekeinket akarják!

Most olvasom, hogy van egy, a másságról szóló mesekönyv, amely ellen petíciót nyújtottak be. Merthogy a Meseország mindenkié című kiadvány tartalma veszélyezteti a gyerekeinket és hogy azonnal vegyék le a boltok polcairól. A petíciót ezen bejegyzés napján már tízezer-párszázan alá is írták.

És akkor itt kérek elnézést a bejegyzés címéért mindenkitől, akit sért!  Főleg azért, mert a könyv maga nem csak róluk szól, hanem például a romákról, az örökbe fogadottakról, hallássérültekről és az idősekről is. Csak hát a petícióban megint a melegeket támadják, a romákról például - most éppen - egy szó sem esik.

Ne haragudjatok, de muszáj volt így, ilyen hatásvadász módon kezdeni, hogy az is elolvassa, akinek szánom. A beágyazásnál ugyanis a cím és az első pár mondat látszik csak, így ha az igazi mondandómmal kezdeném, eleve átgörgetne rajta az, akinek valójában szól.

Mert kikhez szólok valójában?
A buzizókhoz. Akik velem ellentétben nem szégyellik magukat.
Azokhoz szólok, akiknek - hozzám hasonlóan - volt kellemetlenségük homoszexuálisokkal, de nem tudtak rajta egészséges ember módjára túljutni. Ezért aztán homofóbbá váltak, idegenkednek és/vagy félnek a homoszexuálisoktól, ezesetben a gyerekeiket féltik és akarják idegenkedővé, azaz homofóbbá nevelni.
Nektek írom, mert nagyon fontos, hogy tudjátok: valami addig idegen, amíg nem ismered meg. És valamitől addig félsz, amíg idegen.
Ha idáig elolvastátok ezt a bejegyzést, gratulálok! Javaslom, hogy olvassátok tovább!
Fontos azt is tudnotok, hogy mindenkinek volt vagy lesz dolga ilyesmivel az életében. Mert a melegek köztünk vannak és igen, köztük is van sok lelkileg sérült, elfojtott ember. Aki nem érti a nemet és az elutasításod ellenére is nyomul tovább. És az is normális, ha Neked, mint heteroszexuálisnak ez undorító. Hidd el, hogy nekik meg a másik nem ugyanilyen undorító, de erről majd később. Nem attól függ ez a dolog, hogy férfi, nő, transz, leszbikus, meleg... vagyakármilyen szexuális irányultságú az ember. A nők - sőt manapság már a pasik is - ugyanilyen gyakorisággal kapnak ajánlatokat a másik nemtől, amelyek között van kulturált és van bunkó egyaránt. Viccelődnek sokan vele, ezért talán van némi valóság alapja, hogy a szexuális közeledés akkor zaklatás, ha csúnya vagy... A viccet félretéve (mert amúgy nem vicces a dolog), a zaklatás nem szexuális kérdés, hanem hatalmi. Mert ha a nem megfelelően közeledőnek nincs hatalma feletted, akkor elküldöd a francba. Naná, hogy több hatalma van egy erősebb férfinak egy gyöngébb nővel szemben, vagy egy erősebb férfinak egy gyöngébb férfival szemben. Ez nem kérdés, egyszerű fizika.
Bárki zaklathat bárkit, mindennek nincs köze a homoszexualitáshoz. Semennyi.
És ha most éppen a gyerekeket rángatjuk elő a homozsexuálisok ellen: bárki veszélyeztetheti a gyerekedet is, legyen az heteró férfi, heteró nő, vagy akármilyen irányultságú. Csakhát a heteró férfire (például "cukrosbácsi" vagy például szatír) fel tudod készíteni a gyerekedet, mert ismered hogyan működnek.
A zaklatás - még ha felnőttként is ér - kellemetlen, bármilyen variációban történik meg. A gyerekeket zaklatókkal kapcsolatosan pedig elég karakteres véleményem van arról, hogy mijüket kellene levágni... de ezt most hagyjuk. Mert ennek sincs köze a szexuális orientációhoz.
Amikor egy meleg közeledése, ellenkezést és/vagy agressziót vált ki belőlünk, nehéz megállni a buzizást. Annyira jól jön, hogy van kire haragudni. Hogy azonnal beugrik egy lehetséges magyarázat: azért ilyen, mert buzi (bocsánat!). Főleg akkor, ha tényleg egy elfojtott, lelkileg sérült ember nyomul és nem érti a nemet.
Nem vagyok rá büszke, de ordítottam már le rám nyomuló férfit, mégpedig nem szép szavakkal (a buzi, a köcsög, a ratyi biztosan köztük volt). Mentségemre legyen mondva, hogy rám nyomuló nőt is küldtem már el, sajnos olyan is volt, hogy szintén nem szalonképes mondatokkal (a picsa, vagy a picsába és a kurva biztosan benne volt). Nem részletezném, de megint csak sima mentegetőzésként annyit, hogy az akkor rendelkezésemre álló eszközökkel ez volt az egyetlen megoldásom. Az eszközök persze közben bővülnek, én magam pedig szerencsére nem vagyok annyira sem vonzó, mint voltam az előbb említett incidensek idején. Elkalandoztam, bocs...

A "propagandakönyvre" visszatérve... merthogy az ellenzők szerint ez a mesekönyv reklámozza a másságot és ezzel veszélyezteti a gyerekeket:

Ha elfogadjuk a tényt, miszerint a jelenség létezik (volt van és lesz), azaz voltak, vannak és lesznek melegek, akkor egy kérdés marad két válasszal: mi a jobb?

1. Ez első variáció, ha ezek az emberek elfojtják, titkolják a másságukat, ennek következtében vagy magányosan élik le az életüket tele elfojtott és ezért többnyire káros dolgokkal (molesztálás, pedofília, sorolhatnám...), vagy belemennek kényszerházasságokba, amivel mindenkit megnyomorítanak, de főként PONT a gyerekeiket (apa, anya titkos élete)? Gondolj bele, milyen lenne, ha nekünk, heteroszexuálisoknak kellene a saját nemünkkel együtt élnünk, mert az lenne az elvárás?
Egy olyan társadalomban, ahol a másság szégyellni való és abszolút nem megértett, nem elfogadott dolog, gyakorlatilag ez az egyetlen forgatókönyv. Csak az elfojtás, a titkolózás marad és mindaz, amivel ez együtt jár.

2. A másik forgatókönyv, hogy ezek az emberek is megtalálják a boldogságukat és nem teszik tönkre a maguk és a mások életét? Ez pedig csak egy olyan társadalomban lehetséges, ahol nem kell titkolózni, nem kell elfojtani. Ahol ismerik, megértik és kezelni tudják a másságot.

A homoszexualitás ugyanis nem egy betegség és ezért nem gyógyítható és még csak nem is tehet róla az, aki annak született. Nem lehet elkapni sem. 

Az a gyerek, amelyik tudja mi ez és tudja helyén kezelni, sokkal több eséllyel indul a boldogság felé, mint az, amelyik zavarodottan áll amikor találkozik vele. Akár úgy, hogy Ő maga más, akár úgy, hogy valaki olyan, aki neki fontos, akit netán szeret.
Ehhez segít ez a könyv és a hozzá hasonló egyéb alkotások.
Sehol nem mondja azt, hogy ez jó, hogy ez menő, hogy ezt követni kellene.
Megérteni segít.

Mert egy ilyen könyvet (de minden mesekönyvet) magyarázva kell olvasni. A szülő feladata az, hogy érthetően magyarázza el a gyereknek, miről is van szó.

Az persze elég nagy baj, ha maga a szülő sem tudja, miről van szó...
Amelyik szülő hisz a szellemekben és a sárkányokban (a lapos földben... ), az egy szellemekről és sárkányokról szóló könyvet nem tud megfelelően elmagyarázni. Annak még a "Minden napra egy mese" is valóságos horror, Benedek Elek pedig maga Stephen King. Ezekben a mesékben - amiken mellesleg mi felnőttünk - befalaznak katonákat a kincs mellé, elrabolja a lányokat a sárkány, vagy éppen kitagadja őket az apjuk, mert "csak" úgy szeretik őt, mint a sót.
A szülőknek (pedagógusoknak) és minden értelmes felnőttnek az a szerepe, hogy ezeket a meséket úgy olvassák és úgy magyarázzák, hogy azok a csemete fogékony agyába a megfelelő helyre és a megfelelő módon épüljenek be.
A gyereknek ugyanis megfelelően kell kezelnie a homoszexuálisokat, a romákat, a siketeket, a kerekesszékeseket, az öregeket. Mindenkit.
Tudjátok, hogy mi a közös bennük?

Hát az, hogy nem tehetnek róla. Nem választották.
Te viszont tehetsz róla, ha nem képzed magad, nem olvasol utána, ha lusta vagy megérteni.
Ha lusta vagy belegondolni. Legalább a magad szintjén.
Ha meg még a gyerekedet is ilyennek neveled, az egyenesen bűncselekmény, mégpedig emberiesség ellenes. 

Soha el nem évülő.
Az nem baj, ha valamit nem ismersz. Normális reakció az is, ha az ember az ismeretlentől fél.
Az a baj, ha ezt veszed természetesnek és nemhogy nem próbálsz tenni ellene, de próbálod konzerválni a tudatlanságot és a félelmet.
Egy olyan világ, amiben ilyen módon nevelt, helyesebben nem nevelt gyerekekből lesznek gyűlölködő és rettegő felnőttek, az nem egy jó világ. Ilyenben élünk most. De nem kell ilyennek maradnia.
Rajtunk múlik. Rajtad is.
Mi választhatunk.
Úgyhogy jól gondold meg, hogy milyen petíciót írsz alá és mi ellen tüntetsz.
SZERINTEM!