Vannak az ember életében nyugodt és rumlis időszakok. Ki-mit szeret, arra törekszik. Akinek lételeme a balhé, azaz a konfliktusokkal teli életet kedveli - vagy szokta meg -, annak furcsa, amikor lelassulnak a dolgok.
Jó a nyugalom. Jó, amikor nincs stressz. A magamfajta, nem éppen nyugodt élethez szokott ember ilyenkor szinte rácsodálkozik, milyen jó is az élet, amikor minden a helyén van.
Naná, hogy nincs minden a helyén, de legalább a fő alkotóelemek rendben vannak. A munka, a magánélet az egészség és az anyagiak. Nem mindig volt ez így, sőt még azt is megkockáztatom, hogy talán soha. Vagy olyan régen, hogy nem is emlékszem rá.
Szóval az ember életéből kimarad a stressz, amit egy hülye főnök, vagy egy hülye munkahely tud okozni. Az a baj, hogy ahogyan belesodródunk egy ilyen szituációba, nem is vesszük észre, milyen mélyre süllyedtünk a trutymóban. Csak akkor, amikor valaki kötelet dob és egy mozdulattal kiránt belőle. A munkahelyről, ahol a fizetés elfogadható ugyan, de a munkádat nem tartják sokra és már magad sem érzed sok értelmét. Emiatt a gondolkodásod is megváltozik és elérkezik az a reggel, hogy te, aki egyébként szereted a szakmádat, már utálattal mész be dolgozni. Mert tudod, hogy rosszindulat övez. Irígység, mert érted azt, amit csinálsz és jól csinálod. Mert kézzel fogható eredménye van és másokon segítesz, akik ezért szeretnek. Míg akit föléd ültettek, annak fogalma sincs róla, hogy te mit csinálsz, de még arról sem, hogy ő maga mit csinál. És ahogy megpróbálja megkeseríteni az életedet, legalábbis azt a részét, amit a munkahelyeden töltesz. "Ez itt egy munkahely, ide nem szórakozni jár az ember!", hírdeti fennhangon, és mindent megtesz azért, hoigy így is érezd. Rombolja a közösséget, nehogy már barátok legyenek a kollégákból. Nincs névnap, nincs karácsony. Nem tilos, csak nem ajánlatos... És az aljas kis húzások, amikkel érezteti, hogy - már bocsánat - szarba sem veszi a munkádat. A megalázó feladatok, amik a végzettségedhez és a munkakörödhöz nem kapcsolódnak, de meg kell csinálnod, mert "Úgysem csinálsz semmit". Hiába magyarázod neki, hogy ha a te munkád látszik, akkor már baj van. Mert a te munkád olyan, hogy ha jól csinálod, nincs baleset, nincs betegség, nincsenek munkaügyi perek. Láthatatlan örzőangyal vagy, aki nem ér rá menedzselni magát, hiszen van munkája...
És egy idő után már azt gondolod, hogy ez csak így lehet, pedig nem. Ha nincs valami erős inger, valami elviselhetetlen szemétség, akkor még arra is hajlamos vagy, hogy bemagyarázd magadnak: ez van, ezt kell szeretni...
PEDIG NEM!
Ha bízol magadban - márpedig miért ne bíznál -, akkor találsz magadnak olyan munkahelyet, ahol megbecsülnek. Ha erős személyiség vagy, akkor hiába mondogatják rád, hogy szart se ér a munkád, te igenis tudod, hogy ez nem így van. Csak erőt kell venni magadon és belenyugvás helyett agresszióval válaszolni az elnyomásra. Keresned kell és megtalálod a kiutat. És amikor megléped, amit már hónapokkal ezelőtt meg kellett volna lépned, rádöbbensz, hogy mekkora marha voltál, hogy eddig tűrtél.
Hirtelen kitisztul minden. El sem hiszed, hogy ilyen is van. Hogy van munkahely, ahol rendesek a főnökök, ahol barátságosak a kollégák, ahol megünneplik a név- és születésnapokat. Ahol a munka sok, de nem teher. Ahol elismerik, ha rendesen dolgozol és ahol felismerték már, hogy a munkahely nem csak munkahely, hanem az életed része.
És azt veszed észre, hogy vasárnap délután nem szomorít a hétfő, mert nem utálsz bemenni dolgozni. Azt veszed észre, hogy fütyörészve kerekezel a munkahely felé és valami kínosan nem hiányzik onnan, a gyomrod környékéről.
Az egészséged is rohamosan javulni kezd, a stressz bizony nagyon komoly egészségkárosító tényező. Most, hogy nem görcsölsz a munkahelyi ügyek miatt, a hangulatod is más. Toleránsabb és türelmesebb vagy és nem érted, miért is idegeskedtél azokon a dolgokon, amiken pár hónapja még igen.
Az anyagi helyzeted is el kezd javulni. Az új munkahely közelebb van, így a közlekedésre kevesebbet - esetemben semmit nem - kell költened. Az autó csak vár árván a parkolóban és csak a hétvégén moccan meg. Havonta 40 ezrest spórolsz meg a gázolajon, és majdnem egy tízest a bérleten. Naponta egy órád megmarad, amit kedved szerint használsz fel, így a másodállásodban is jobban mennek a dolgok.
És jól alszol megint. Eleve egy órával többet, mert most nem kell fél órával korábban beérned csak azért, mert felírják azokat, akik 2 percet késnek. És jól alszol, mert nem a hülyeségek járnak a fejedben még éjjel is.
És álmodsz. Színesben, újra. Az álmaid újraélednek és ebből tudod, hogy tényleg kipihented magadat.
A stressz még visszatér álmodban, hiszen néha arra ébredsz, hogy újra a régi szar munkahelyeden dolgozol a barom főnököd beosztottjaként és áll a balhé. Szerencsére felébredsz és majdnem felnevetsz örömödben, hogy csak egy rossz álom volt.
És szépen lassan erre az elmúlt 9 évre is úgy tekintesz, mint egy rossz álomra.
Megrázod magad, átfordulsz a másik oldaladra.
Szép álmok jönnek...
