Valami ilyesmi ritmusképlet jellemezte e nyári blogger aktivitásomat. Hogy betűundorom volt-e, vagy csak simán kizökkent az életem a normális kerékvágásból, azt nem tudom, mindenesetre mostanában nem írtam semmit. Pedig történtek velem dolgok, amiket át sem volt időm gondolni rendesen.
Nyaraltam. Persze nem így terveztem a nyaralást, hiszen egész idő alatt kétszer volt olyan, hogy azt csináltam, amihez NEKEM volt kedvem és nem kényszerpályán mozogtam mások akaratától vezérelve.
Ilyen az élet, vagy csak az én életem ilyen? Úgy értem, hogy az ember elképzeli, mit is fog tenni, aztán szépen beleszólnak mások és végül csak az nem történik meg, amit én akartam?
Ezen gondolkodtam, amikor Hévizen, hajnali kettőkor feküdtem a víz tetején és a sötétben a csillagokat bámultam. Ez volt az egyik olyan alkalom, amikor úgy éreztem, hogy "Na, most! Ez az!" Szerencsére a hévizi tó vize kifolyik egy csatornán, ahol több kilométer hosszan alkalmas még a fürdőzésre és ezt szoktuk kihasználni. A víz 30 fok körüli, éjfél után alig van valaki és nincs belépődíj. Emellett csend van és sötét, szúnyogok sehol. Csak lebegek a meleg vízben és a hullócsillagokat lesem. Közelít ez a tökéletes állapothoz, talán az anyja méhében érezheti magát az ember ennyire jól. Nem szivárognak be a mindennapi gondok, nem érnek ingerek és szabályosan érzem, ahogy a nagyvárosban összekócolt idegeim kisimulnak. A termálvíz áldás, ez az egyik ok amiért jó (lenne) Magyarországon élni.
A nyarat bringázással akartam tölteni, ezzel szemben egyszer sikerült úgy elmenni kerekezni, hogy azt mondjam, ez jó volt. Sógorom, aki francia de szívében egyre inkább magyar, büszkén mesélte nekem, hogy a város körüli erdőkben milyen szuper útvonalat fedezett fel, amit meg akar nekem mutatni. Annyit felejtett el, hogy én itt nőttem fel és gyerekkoromban néhány tízezrest lebringáztam, majd később lemotoroztam, majd később megint lebringáztam ezekben az erdőkben. Egy szombati napon azért korán nekieredtünk, hogy ne legyen meleg. Nem is volt, csak 35 fok, így a 15-20-as tempó éppen alkalmas volt arra, hogy egyrészt hűtsön a menetszél, másrészt a bogarak ne tudjanak megzabálni minket. Ha valakinek motiváció kell, bringázzon az erdőben. Ott aztán nem lehet lazsálni, mert ha megállsz, vagy csak lassabban tekersz, megzabálnak a "bagócsok", ahogy errefelé nevezik ezeket a kellemetlen, méh nagyságú élősködőket. Így aztán lenyomtunk egy tizenhetest pihenés nélkül, majd egy újabb tizennyolcast visszafelé. De jó volt még akkor is, ha engedve a szelíd erőszaknak én magam Pesten hagytam a bringámat, így a sógortól kölcsönkapott, kétes minőségű cangára voltam kénytelen felülni. Nos, ez volt az a másik, amikor azt éreztem, hogy azt teszek, amihez kedvem van.
A többi? Festés a szüleimnél, vakolás az anyósomnál... nem is sorolom, hiszen akinek van családja, az tudja, hogy megtalálják mindennel. Egyébként én nem is nagyon bánom, csak az arányokon kellene kicsit javítani. Mondjuk ha a fele szabadságom az enyém lenne, a másik fele meg a "kötelességeké". Persze arra szoktam gondolni, hogy nekem legalább van családom és sokan nagy örömmel vennék ezeket a "nyűgöket" a nyakukba.
Az is érdekes, ahogyan az emberi szervezet reagál a szabadságra. Amíg dolgoztam, nem nagyon voltam beteg. A szabadságom alatt kétszer is. Egyszer egy majdnem tüdőgyusziba átforduló megfázás miatt szedtem antibiotikumot, most pedig a fülem közepe gyulladt be, azaz középfül-gyulladásom van. Az első nagyvárosi ártalom, a Hajógyári szigeten nyílt diszkó miatt éjjel sem tudunk szellőztetni, megfőni viszont nem akartunk, így ment a légkondi éjjel. Nem javaslom...
A középgyül-fulladást úgy szedtem össze, hogy a szüleim meg vidéken laknak, ahol meg a kutyák ugatnak egész éjjel. Persze a kutyaugatástól nem gyullad be az ember füle, csak ha miatta füldugóval alszik. Na, ezt sem javaslom. Pár hét nem alvás után - merthogy a minket szórakoztató kutya a rendőrfönöké, így nincs értelme kihívni a rendőrséget - én kínomban kimentem az erdőbe az autóval, előredöntöttem az üléseket és egy matracon aludtam vagy 12 órát. Az ablakokat letakartam , így nekem nem kelt fel a nap, az autó pedig hihetetlenül hangszigetelt, úgyhogy az erdő közepén csend volt. Persze már régen ki akartam ezt próbálni, így ha szigorúan vesszük, a nyáron három dolgot is csináltam, amit én szerettem volna.
Most újra Budapesten. Szerencsére egy ideig hideg volt meg eső, így még elviselhető a panel. Hétfőn és kedden nincs diszkó, így aludtam is, a munkahelyen pedig a nyári uborkaszezon fogadott...
A nyárból van még hátra egy hónap, és még ebbe is beleférhet sok minden. Lesz egy hosszúhétvége is, amire persze megint tervezgetek, de minek. Persze tervezni jó perverzió!
A betűundorom elmúlt, úgyhogy mostantól írok megint, így tudhatjátok majd, mi van velem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése