A kérdés ismerős, ezerszer hallottuk és mondtuk már. Többnyire olyankor szalad ki a szánkon, amikor valami megdöbbent minket. Valami, ami számunkra érthetetlen. Valami, ami nem emberi.
Mert vannak olyan emberek, akik beteszik a macskát a kocsiba, kiautóznak vele az erdő közepére és kidobják. A lakott területtől vagy 6-7 kilométerre, a semmi közepén. Ahol a szerencsétlen kis állatnak esélye sincs a túlélésre.
Igen, vannak ilyen emberek.
Rendszertani besorolása szerint az ilyen "ember" azt gondolja magáról, hogy ő a Eukarióták (Eukaryota) doménje, Állatok (Animalia) országa, Valódi szövetes állatok (Eumetazoa) alországa, Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria), Újszájúak (Deuterostomia) főtörzse, Gerinchúrosok (Chordata) törzse, Gerincesek (Vertebrata) altörzse, Állkapcsosok (Gnathostomata) altözsága, Négylábúak (Tetrapoda) főosztálya, Magzatburkosok (Amniota), Emlősök (Mammalia) osztálya, Elevenszülő emlősök (Theria) alosztálya, méhlepényesek (Placentalia) alosztályága, Euarchontoglires öregrend, Euarchonta Főemlősök (Primates) rendje, Orrtükör nélküliek (Haplorrhini) alrendje, Majomalkatúak (Simiiformes) alrendága, Keskenyorrú majmok (Catarrhini) részalrendje, Emberszerűek (Hominoidea) öregcsaládja, Hominidák (Hominidae) családja, Homininae alcsalád, Hominini nemzetség, Hominina öregnem, Ember (Homo) nem, Homo sapiens faj, Homo sapiens sapiens alfajába tartozik.
Pedig a besorolás sokkal egyszerűbb!
Mert egy nagy Equus caballus penis-t, a latin (ál)műveltséggel nem rendelkezőknek: lófaszt tartozik az ilyen a gerincesek közé!
Az ilyen ugyanis NEM EMBER!
Valóban az Állatok (Animalia) országába tartozik, de valahol leágazott az Ízeltlábúak (Arthropod) törzse, Hatlábúak (Hexapoda) altörzse, Rovarok (Insecta) osztálya, Szárnyas rovarok (Pterygota) alosztálya, Újszárnyúak (Neoptera) alosztályága, Paraneoptera öregrendje, Tetvek (Phthiraptera) alrendje irányába.
Az ilyen, az ugyanis egy mocskos tetű. És most sok, rendes, becsületes tetű érzi magát sértve, tőlük elnézést kérek!
Amikor az ember a Börzsönyben bringázva arra lesz ugyanis figyelmes, hogy a fák koronájából furcsa, nyávogás szerű hang hallatszik, először kicsit zavarban érzi magát. Mert egyrészt lakott területtől ilyen távol mit keres egy kiscica, másrészt hogy kerül 20 méter magasba?
A mit keres ilyen messze kérdésre korábban megadtam a választ és a hogy kerül 20 méter magasba kérdésre sem nehéz válaszolni. Amikor ugyanis egy nagyjából 20 centis cicát kitesznek a semmi közepén, szerencsétlen valószínűleg retteg. És ha retteg, akkor menekül. Ösztönösen felszalad a legelső fára, mert azt hiszi, ott biztonságban lesz. Aztán telnek az órák, szomjas és éhes, az úton folyamatosan mennek el azok a félelmetes, büdös, hangosan zörgő valamik, amivel őt is idehozták.
Milyen eszközei vannak egy ilyen állatnak a túlélésre? Lemászni nem tud, de ha sikerülne is, megeszi valami nagyobb állat. Vagy elcsapja egy autó. De hogy a civilizációba, ahová a házi macska való, nem képes visszatalálni, az biztos.
A keserves nyávogáson kívül semmi más eszköze nincs.
Ezt tette ez a cica is, ki tudja hány órán keresztül. És aki autón suhant el, annak nem tűnt fel ez a hang.
De aki biciklivel jár erre, annak szerencsére igen. Mi is csak azért hallottuk meg, mert véletlenül erre vezetett a túra útvonala. Jókor voltunk jó helyen. (A véletlenekben egyébként nem hiszek...)
Ha már így esett, vagy 10 percig próbáltuk heves ciccegéssel rábírni, hogy másszon le, de nem sikerült. Nagyjából 10 méternél megakadt a mutatvány, mert onnantól nem volt több ág lefelé. Meg nekünk sem felfelé.
Úgyhogy bízva abban, hogy a macskosz kibírja még pár órát, megjelöltük a helyet GPS-en, majd tekertünk tovább. Márianosztra, Szob, Zebegény után visszaértünk a túra kezdetéhez Nagymarosra, ahol Attila barátom lakik. És szerencsére neki van egy kétrészes létrája, amivel jó eséllyel elérhettük a macskát.
Visszaindultunk a helyszínre és reménykedtünk, hogy a macska nem fog felmenekülni a fa tetejére, amikor elkezdünk a létrával felé közelíteni.
Szegényem eléggé ki volt már tikkadva, így nem nagyon tiltakozott, amikor Attila megragadta a grabancát és lemászott vele a létrán. Az én kezembe adta, így én próbáltam megnyugtatni.
Nagyjából sikerült és még azt is egészen jól viselte, amikor megint egy olyan berregős izébe tuszkoltuk, amivel őt idehozták. Nagymarosnál már kissé idegesebb volt, de hamar megnyugodott, amikor enni és inni kapott. Pár perc múlva, ahogyan az lenni szokott, már az egész udvart belakta, ahol két másik cica és egy öreg kutya mellett jó sora lesz addig, amíg majd én magamhoz tudom venni.
A történetnek tehát pozitív vége van, a cica sorsa jóra fordult.
De térjünk vissza a címben is szereplő kérdéshez: milyen emberek vannak?
Nos, vannak olyan emberek, akik kirakják a biztos halálba a macskákat és ezzel a tudattal simán tudnak tovább élni. Hogy csinálják? Miért nincs lelkiismeret furdalásuk? A válasz egyszerű: akinek nincs lelke, annak nem tud furdalni sem. Ilyenek ezek az érzelmi fogyatékosok...
Aztán meg vannak olyan emberek, akik leszedik a fáról, visszahozzák a városba és befogadják őket.
Hogy az egyik ember rossz, a másik meg jó? Hogy mi, akik leszedtük a fáról, különbek lennénk?
Ezt mindenki döntse el maga!
Mindenesetre pár dolog ide a végére. Amolyan belegondolni való:
Egy nőstény macskának egy évre 15000 forint körül van a fogamzásgátló, amelynek adagolását bármikor fel lehet függeszteni és a cicának akár kölkei is lehetnek utána. Azaz havonta alig kerül többe egy ezresnél a macskánk tablettázása. Biztos vagyok abban is, hogy néha akciósan is kifoghatunk ilyen tablettát. Anyukámék ezt a módszert alkalmazzák, előnye az, hogy nem csonkítjuk meg végleg a macskánkat. Lehet teljes élete és néhányszor megélheti az anyaságot is. Mert a macskák is megélik az anyaságot, akinek van macskája, az tudja ezt...
Ha végleges megoldást akarunk, akkor 7000 forint körül ivartalanítanak egy nőstény macskát, de szinte mindenhol és szinte minden tavasszal AKCIÓSAN, 1000-2000 forinttal olcsóbban (néhol INGYEN) elvégzik ezt a műveletet. Azaz kevesebbe, vagy alig annyiba kerül, mint a benzin, amiből egy elhagyatott területre elautózunk.
Ennyibe kerül tehát az, hogy ne kelljen a kismacskákat eltenni láb alól, vagy az erdő közepén sorsára hagyni.
Ennyibe kerül tehát embernek maradni.
Ha már megvan a baj, azaz "megesett" a házi kedvenc, akkor a cicákat többnyire simán el tudjuk ajándékozni, főleg faluhelyen. Ha ez nem sikerül, számos menhely van, akik segítenek nekünk ebben. Ha ez sem sikerülne, 2 hetes korig a legtöbb állatorvos fájdalommentesen elaltatja a kiscicákat, 500 forintért. Tudom, nem szép dolog ez, de még mindig jobb, mint kínozni, hosszú szenvedésre ítélni egy ártatlan lelket.
Mondandóm lényege mi is? Egyszerű, de két részre tagolható. Az elsőt hangosabban írom, hátha meghallja, akinek szól:
SEMMIVEL NEM MAGYARÁZHATÓ ÉS SEMMILYEN ÉRTÉKREND SZERINT NEM ELFOGADHATÓ, AMIT AZ A MOCSKOS TETŰ CSINÁLT, AKI KITETTE EZT A CICÁT A KÓSPALLAGOT MÁRIANOSZTRÁVAL ÖSSZEKÖTŐ ÚTON!
Írhatnám, hogy verje meg az Isten, de mindannyian tudjuk, hogy megverte már, amikor ilyennek teremtette.
Egyébként nem ez a lényeg, csak kicsit kidühöngtem magamat...
A lényeg az, hogy sem Attila, sem én, sem a társaságunkban lévő Zsuzsa és Norbi nem gondolkodtunk egy pillanatig sem azon, hogy visszajöjjünk-e a cicáért. Egyértelmű volt, meg sem kellett beszéljük.
A lényeg az, hogy nem vagyunk sem hősök, sem szentek. Egyszerű, normális, átlagos emberek vagyunk. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert véleményem szerint a normális, egészséges gondolkodású ember így viselkedik. Mindennél erősebben hiszem ezt.
Hiszem, hogy Te (barátom), aki ezeket a sorokat olvasod, szintén nem mentél volna el és szintén nem hagytad volna ott ezt a cicát elpusztulni. Hogy Te sem tudtál volna nyugodtan aludni. Függetlenül attól, hogy szereted-e a macskákat vagy nem.
Hiszem, hogy ez a viselkedés a normális és amíg így van, addig a világ igenis jó és az emberek igenis jók.
Hogy élnek köztünk tetvek? Tény. El kell fogadjuk, együtt kell élnünk ezzel. Mindig így lesz.
Az a szerencse, hogy mi vagyunk többen. Mi, a jó érzésű, normális emberek.
És ez így van jól...
