Régóta kikívánkozik belőlem annak ellenére is, hogy biztosan magamra haragítok vele megint egy csomó ismerőst. Előre szólok, hogy nem ez a célom.
A véleményemet mondom el és nem kell velem egyetérteni. El kell olvasni és el kell gondolkodni. Ennyi.
Nos, következzék a fekete leves!
Ma robbantottak Brüsszelben, számos halott és sebesült van. Szavakkal nem lehet leírni, mit érez ilyenkor az ember még ismeretlenül is és azt végképp el sem tudom képzelni, hogy mit érez az, akinek hozzátartozóját érintik az események.
Ma robbantottak Brüsszelben, számos halott és sebesült van. Szavakkal nem lehet leírni, mit érez ilyenkor az ember még ismeretlenül is és azt végképp el sem tudom képzelni, hogy mit érez az, akinek hozzátartozóját érintik az események.
Az a gyanúm, hogy hamarosan megtudjuk, mert hogy ez a dolog itt nem áll meg, az biztos.
Mindezekkel együtt az ember egyik első gondolata az, hogy "miért?".
Erről akarok most pár gondolatot leírni.
Miért robbantottak? Miért ott? Hogyan jut el egy ember eddig? Mi készteti őket erre?
Ezek jó kérdések és nálam okosabb emberek könyveket írnak tele róluk.
Én most nem erről akarok szólni.
Arról akarok szólni, amire talán nem gondolnál.
Arról, hogy Te tehetsz róla!
És mielőtt azt gondolnád, hogy magamat nálad különbnek gondolom, itt és most kijelentem, hogy nem vagyok az! Amikor azt írom, hogy Te tehetsz róla, akkor ebbe magamat is beleértem. Remélem, érzed.
De miért is tehetsz róla?
Nos, az emberek alapvetően jók. Kevés dologban vagyok biztos, de ez egyike azoknak, ami bennem megingathatatlan.
Az ember jó. Vagy legalábbis nem rossz.
Nincs rossz ember, csak eltévedt emberek vannak.
Az ilyen dolgokat az eltévedt emberek teszik. Azok az egyébként jó emberek, akik valamiért kivetkőznek magukból. Azok, akikben a jóságot elnyomja valami.
Nem mondom azt, hogy mindenki egyformán jó és mindenkiben egyformán erős a jóság és el tudom azt fogadni, hogy vannak, akikben könnyebb elnyomni a jót. A jóra való vágyat.
Vannak, akiket könnyebb összezavarni.
Nem mindenki olyan szerencsés ám, hogy egy humánus országban, ideális körülmények között nevelkedik és megkap mindet, ami az egészséges lélekhez kell.
Ezek vannak kevesebben. Sajnos.
Többségben vannak viszont azok az emberek, akik jónak születnek, csak ezt a jóságot kiölte belőlük az élet.
Kiben-mikor, de kiölte.
És megzavarodtak és olyasmiket tesznek, amit ember nem tesz. Amit még állat sem tesz.
Például embereket ölnek, ártatlan civileket.
De miért tehetsz róla Te (meg én)?
Minden mindennel összefügg és ha nem látjuk az összefüggéseket, az csak azért van, mert korlátoltak vagyunk. Ki többé, ki kevésbé. Mindannyiunknak meg vannak azok a korlátai, amiket átlépni nem tud, még a gondolkodásban sem. Meg vannak azok a korlátaink, ameddig ellátunk.
Az más kérdés, hogy van, aki nem akarja elérni sem a korlátait, nemhogy feszegetni és annyi gondolkodás sem várható el tőle, mint egy ebihaltól. Őket most hagyjuk, nem hozzájuk szólok, hanem hozzád, aki velem hasonlatosan legalább azt beláttad, hogy a világ történéseinek csak kis részét vagy képes felfogni és a nagyobb rész addig nem érdekel, amíg nincs rád hatással. Ne hibáztasd magad ezért, ilyenek vagyunk. Meg kell húznunk a határokat, mert az egész világ túl sok(k) lenne. De ettől még vannak olyan dolgok, amikről nem tudunk és mégis léteznek.
Szóval minden mindennel összefügg és attól, hogy mi ezt nem látjuk, még így van.
Mi az oka, hogy százezrek kerekednek fel és hagyják el az otthonaikat, hogy életük kockáztatásával átkeljenek tengereken, hegyeken és gyalog megtegyenek ezer kilométereket?
Tényleg azt gondolod, hogy kalandvágyból?
Mi az oka, hogy valaki fegyvert ragad és embert öl, ahelyett, hogy boldog életet élne gyerekkel, feleséggel, barátokkal és mindennel, amit mi a "boldogság" címszó alatt aposztrofálunk.
Tényleg azt gondolod, hogy létezik olyan ember a földön, aki ha a boldogság és a nyomor, vagy az élet és a halál között választhat, akkor a nyomort és a halált választja?
Én nem gondolom.
Én azt gondolom, hogy mindennek oka van és minden cselekedet mögött van logikus magyarázat.
Csak mi, korlátoltak ezeket nem, vagy csak részben látjuk.
Ha utazol a világban, netán van "szerencséd" olyan helyekre is elvetődni, ahol háború volt vagy van, akkor látni fogod, hogy az emberek többsége pont olyan rendes és jóravaló ember, mint mondjuk Te vagy. Csak neki mást hozott a sors és nem volt lehetősége, ereje ezen változtatni.
Miért van háború Szíriában?
Miért van háburú Afrikában?
Miért van háború bárhol?
Nos, a háborúnak mindig oka van. Ezek az okok persze a történelem során változnak, de MINDIG arról van szó, hogy valakinek kell valami, ami nem az övé.
Hogy az éppen víz, föld, nyersanyag vagy bármi más, az szinte mellékes.
Ott kezdődik minden, amikor megkívánsz valamit, ami nem a tiéd.
És ez bizony Tőled (tőlem is) függ.
Ki mondta Neked, hogy a boldogságodhoz egy új autó kell? Elhitted neki?
Ki mondta Neked, hogy a boldogságodhoz egy nagyobb tévé kell?
Elhitted neki?
Elhitted neki?
Ki mondta neked, hogy a boldogságodhoz még egy cipő, táska, kabát, okostelefon... bármi kell?
És elhitted neki?
És elhitted neki?
Ki mondta Neked, hogy leülj a tévé elé és olyan "műsort" nézz, amiben 10 percenkét mossák az agyadat ezekkel a szarokkal? Ki mondta, hogy önként vezess be 130 "csatornát" a lakásodba és ezeken naponta több órán át vezes be önként a szart a nappalidba?
Még fizess is ezért? Fizess, hogy a szart beömlesszék a lakásodba?
Ki mondta Neked, hogy Neked ez kell?
Ki a hibás, ha elhitted neki? Aki hazudott Neked, vagy Te, aki nem vetted észre a hazugságait és a hátsó szándékokat?
Ismétlem, a "Te" szóba magamat is beleértem!
Szóval elhitették velünk, hogy nekünk mindez a sok szar kell, közben ez nem igaz?
Szóval elhitették velünk, hogy nekünk mindez a sok szar kell, közben ez nem igaz?
Az igazság az, hogy tökéletesen megvagyunk ezek nélkül is, ahogyan megvoltunk évtizedekig.
Nem mondom, hogy minden, ami új az ördögtől való, de azt mindenképpen tartom, hogy Neked (és nekem) kell eldönteni, mi az, amire TÉNYLEG szükséged (szükségünk) van.
Mert ha olyasmikkel vesszük körül magunkat, amikre nincs szükségünk, azt úgy hívják, hogy pazarlás.
És az a legdurvább az egészben, hogy nem a sajátodat pazarlod el, hanem a másét.
A Te pazarlásod (meg az én pazarlásom) miatt nem jut másnak.
Miközben az biztosan igaz, hogy ez a bolygó, amelyik ismeretes még így is, hogy "A Föld", tökéletesen alkalmas arra, hogy a rajta élő összes embert jólétben eltartsa.
A baj akkor van, amikor egyes emberek azt gondolják, hogy nekik több jár. Illetve ez még nem is nagy baj. A baj akkor van, amikor egyes emberek azt gondolják, hogy ami jár, azt joguk is van elvenni. Akár másik emberektől.
A baj akkor van, amikor elhitetik Veled (és velem is), hogy nem tehetünk róla, ha emiatt máshol nyomor van.
Amikor nem veszed észre, hogy a túlzott igényeid (igényeink) miatt van környezetszennyezés, emelkedik a hőmérséklet, sivatagosodnak el területek, és nem lesz ivóvíz.
Amikor elhitetik Veled (és velem), hogy a népvándorlás nem függ össze ezzel.
Hogy nem azért jönnek emberek, mert ahol eddig éltek, ott már nem lehet élni. A baj akkor, amikor nem látod meg, hogy ezek a dolgok összefüggnek.
Igaz, sokan meglovagolják ezeket a folyamatokat és a maguk hasznára manipulálnak, de csak azért tudják ezt megtenni, mert van mit meglovagolni.
Ha őszinte lennél legalább magaddal és gondolkodnál néha, akkor nem lehetne Téged manipulálni. Nem lehetne becsapni.
Már csak egy kérdés van ide a végére és szokás szerint ez a legfontosabb: mit tehetsz Te (és mit tehetek én)?
A válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnád. Egyetlen szó: mértékletesség.
Hidd el, nem kell nekünk az új kocsi, nem kell nekünk a nagyobb tévé, nem kell még egy cipő, táska, kabát!
Egy dolog kell: megtalálni azt, ami igazán boldogít.
És abban egészen biztos vagyok, hogy nem egy (vagy több) tárgy lesz az.
Le kell lassítani és akkor nem csesszük szét ezt a bolygót. Ha lassítunk, akkor mások is utolérhetnek.
Talán még nem késő.
De ehhez látni kell az összefüggéseket!
Látni kell, hogy Te tehetsz róla!
Meg én is, sajnos...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése