Csakazértis!

Ha belegondolok, minden sikeremet az életben akkor értem el, amikor már éppen fel akartam adni. Amikor aztán mégsem adtam fel, jött az eredmény. Lehet, hogy ilyen egyszerű az egész?

Kürti Gábor Dezső fotója

Lehet szó bármiről, mindig van olyan, hogy utolsó utáni pillanat. Az emberiség összes eredménye úgy született, hogy valaki "csakazértis" (sic! és ezentúl minden esetben sic!) folytatta, amit elkezdett.

Nem minden esetben esik jól elbattyogni a vasútra, szagolni a bagós, büdös utastársainkat, hallgatni a bunkó dumát, esetleg utazni méltatlan körülmények között (hidegben, melegben, büdösben, koszban). Könnyebb beülni a kocsiba, bekapcsolni a zenét, beállítani a légkondit 22 fokra és nem szagolni senkit. De mi csakazértis vonatozunk. És a vasút üzemeltetői látva az igényeket, fejlesztik a vasutat. Így megy ez.

Nem mindig esik jól reggel átöltözni, esetleg korábban felkelni, aztán elmenni futni. Jobb lenne aludni még, bedögleni a tévé elé vagy a számítógép elé és lustálkodni. De mi csakazértis átöltözünk, lemegyünk futni. Mert bár nem esik jól előtte és alatta, utána mindig jól esik. És egészségesen a hétköznapok is jobbak. Kvázi közelebb kerül a boldogság.

Aztán egyszer egy ismerősöm úgy fogalmazott (látva, hogy biciklivel érkeztem egy megbeszélésünkre), hogy egyik erős rémálma az, hogy neki biciklivel kell elmennie valahová, esőben, hidegben, autók közt cikázva. Sokkal jobb beülni a kocsiba, magadra zárni az ajtót, feltekerni a hangerőt és kényelmesen megérkezni valahová. Kerül, amibe kerül (és itt most elsősorban nem a benzinárakról beszélek). De mi csakazértis biciklizünk. Aztán a városvezetők látják az igényeket és fejlesztik a biciklis közlekedést. És nem mellesleg biciklivel soha nem késel el. Így megy ez.

Vagy amikor az ember úgy érzi, hogy megállt a karrierje és évek (évtizedek) óta egy helyben toporog, választhat úgy is, hogy beletojik onnantól a munkába. Le lehet venni minimumra a napi munkavégzést, lehet szabotálni a munkát. De mi  mégis 100%-on nyomjuk akkor is, ha néha úgy érzi az ember, hogy a munkája értékét nem látja senki, nem becsüli meg senki. Ha alul vagy foglalkoztatva, akkor unatkozhatsz is, vagy ellenkezőleg: képezheted magadat... Például nyelvet tanulni mindig és mindenhol lehet, nincs kifogás arra, ha csak magyarul beszélsz. Ha azt hiszed, hogy a szakmádban mindent tudsz már, akkor is tévedsz, mert képezni magadat mindig lehet. Csakazértis!
Szóval, kapd össze magadat!