A kisember története ez, aki dolgozik a pénzéért.
Szóval az egyszeri ember - jelen esetben az ember lánya - úgy gondolta ezelőtt úgy 10 évvel, hogy nem árt takarékoskodni. Ki tudja, mi jöhet. Igaz, az egyszeri ember mondta neki, hogy éljen a mának, mert manapság csak tartozni éri meg, de az egyszeri ember lánya csak úgy gondolta, hogy jól jöhet az a pénz majd. Így elkezdte rakni...
Ha már takarékosság - gondolta ő -, akkor legyen benne annyi pozitív haszon, hogy baj esetén - betegség, vagy baleset - is adjon valami biztonságot. Így hagyta magát rábeszélni egy életbiztosításra.
Az évek teltek, és voltak olyan élethelyzetek, amikor bizony az a havi 10 ezres is jól jött volna, de az ember lánya azt mondogatta, hogy majd a végén, egyben kiveszi. Jól fog az jönni. Így ahelyett, hogy magára költötte volna, és mondjuk az adósságait rendezte volna belőle, inkább fizette becsülettel. Minden hónapban, időben.
Teltek az évek, és az ember lánya örömmel látta, hogy lassan jön 2010. február 01-je, amikor is lejár az életbiztosítás és megkapja a pénzt. Ismervén a bürokráciát, január közepén bement a biztosító irodájába és megkérdezte, minden rendben van-e a pénz körül, illetve kell-e tennie valamit annak érdekében, hogy majd február elején megkapja.
Persze a logikus az lett volna, hogy amikor lejár, akkor utalják, hiszen az adatait ismerik, még a bankszámla számát is tudják. De nem bízta a véletlenre, bement és megkérdezte.
Az irodában egy hányaveti úriember fogadta, és az ember lánya elképedve látta, hogy az elmúlt 10 év alatt mennyit esett a színvonal és milyen alakok dolgozhatnak már annál a biztosítónál, amelyiknek ő tíz éve még bizalmat szavazott. Na mindegy - gondolta -, talán ez a flegma úriember is érti a dolgát. Pár perces párbeszédben közölték vele, hogy a pénz megkapása érdekében neki semmi teendője sincs.
Jól van - gondolta az ember lánya-, még rend van a világban. Majd jön a pénz, aminek közben - válság van - meg is lesz a helye. Sikerül újra a felszínre emelkedni belőle.
Teltek a napok, és február elején izgatottan nézegette a bakszámláját, vajon ott-e a pénz és mennyi is az. Mert ugye a számokkal végzett hókuszpókusz miatt nagyon nem volt egyértelmű, mit is fog visszakapni a befizetett összegből.
Február 15-e környékén már gyanakodni kezdett, hiszen elseje igencsak elmúlt már, így ha még le is kell zárni a számlát és át is kell utalni, már bőven ideje lenne, hogy megjelenjen az egyenlegben. De nem.
Így az ember lánya bement újra a biztosító fiókjába,hogy szelíden rákérdezzen, mi is a helyzet.
A felgma úriember helyett most egy kedves hölgy fogadta, aki közölte vele, hogy bizony a SAJÁT pénze megkapásának érdekében egy kérelmet kell kitöltenie. Kérdédére, hogy ezt miért nem mondták egy hónappal előbb, amikor itt járt, a kedves hölgy nem győzött elnézést kérni. Közösen kitöltöttek egy kérelmet, amelyben az ember lánya kérte, hogy a számlájára a pénzt utalják át.
Hogy mennyit, azt most sem tudták megmondani, így maradt a félelemmel vegyes izgalom.
Teltek-múltak a napok, közben az ember megkérdezte tőle, hogy vajon tényleg megvan-e az a pénz, hiszen immár március van és a közös bankszámlán se híre, se hamva.
Az ember lánya megmutatta a papírokat és megegyeztek abban, hogy majd most az ember megy be, és finoman rákérdez, mi is a helyzet.
Az ember neki is indult, útközben nyugtatta magát és mondogatta: "Nem fogok üvöltözni. Nem fogok üvöltözni. Nem fogok üvöltözni. Nem fogok üvöltözni. Nem fogok üvöltözni. Nem fogok üvöltözni. Nem fogok üvöltözni..."
Nem is üvöltözött. Ehelyett kedélyes beszélgetést folytatott a kedves ügyintéző hölggyel, amelynek a végkövetkeztetése az volt, hogy látszólag minden rendben, a kérelem megérkezett A KÖZPONTBA, és nem tudni, mi is lehetett a hiba. Mindenesetre a dolgot megsürgetik, és beszéltek is valakivel A KÖZPONTBAN, hogy nézzen rá az ügyre. Így az ember a sürgetés képpen elküldött fax másolatával elindult haza.
Heppiend nincs? De van.
2010. március 10-én, szerdán a közös folyószámlára megérkezett a pénz.
Az ember lánya megnyugodhat, nem lopták el a pénzét. Legalábbis nem mindet. Ugyanis február lévén adót kellett fizetni, így a meg nem érkezett pénz igencsak hiányzott a családi kasszából. Az ember felvett még kölcsönt, amelynek kamatait senkitől nem fogja visszakapni. Persze mehetne a nagymagasságos felügyelethez, hogy a biztosítót jól büntessék meg, de abból neki pénze nem lenne. Illetve annyi nem, amiért megérné a hercehurca.
És ezt a biztosító is nagyon jól tudja, így a sok kicsi sokra megy elvén MINDENKIVEL ezt csinálja. Innen is egy ötezres, onnan is egy ötezres...
Az ember és az ember lánya viszont nem hülye. Így ezt a biztosítót ezentúl nagy ívben el fogják kerülni. Még a kötelezőt és a CASCO-t is átviszik máshová.
Ha pedig megétre ez az ötezres a biztosítónak, akkor örüljenek neki. Két ügyfelet már most elvesztettek, és az ember és az ember lánya rokonai, barátai és ügyfelei is értesülni fognak arról, hogy ez a biztosító bizony ilyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése