Negyven lettem

Lehetne ezen keseregnem, de nem teszem.

Negyven az sok. Annak, aki öregnek érzi magát.

Én meg nem.

Én 20-nak érzem magamat és szerencsémre nincs semmi olyan betegségem, ami ebben a korban már normális lenne.

Mondják, hogy a velem egyidős átlag magyar férfiak nagy része már együtt él egy-két egész életre szóló betegséggel. 

Én meg nem.

Jól érzem magam a bőrömben, talán soha életemben nem éreztem ennyire jól magamat.

A legfontosabb, hogy azzal élek, akit a legjobban szeretek a világon. Ez persze nem az én érdemem, Ő olyan, amilyen. Nekem csak szerencsém van.

Voltak az életemben nagy szerelmek és majdnem megdöglöttem, amikor véget értek. Azt gondoltam, hogy soha nem fogok már senkit szeretni. Pedig de.

Az a szerencse, hogy úgy van ez a dolog kitalálva - mármint a szerelem és a szeretet - hogy ahogyan az ember öregszik és komolyodik, egyre jobban tud szeretni. És egyre okosabban tud szeretni. A szeretet, amit egy másik lény iránt érzünk, sokkal árnyaltabb lesz. A korábban fontos dolgok elhalványulnak és ezer új szempont lép be melléjük a sorba. És a sok kicsi sokra megy elvet követve az érzelem, amit a szeretett lény iránt érzünk sokkal több lábon áll. Így aztán biztosabb, megingathatatlan.

És hatalmas, mint az óceán.

És ez nagyon jól van így, hiszen a boldogságom legfontosabb építőköve ma az, hogy Ő szeret és én viszontszerethetem.

Köszönöm!

Szerencsés ember vagyok a családommal is, hiszen szenzációs szüleim vannak és ők tettek olyan emberré, aki ma vagyok. Nekik köszönhetek mindent. Tőlük tanultam az érzelmeimet. Ők mutatták meg, hogyan kell az élethez viszonyulni. Lehetővé tették, hogy ne hátrányokkal, hanem előnyökkel induljak neki az életnek. Hogy bízzak magamban. Valósággal sztároltak - és sztárolnak manapság is - aminek az önbizalmamat köszönhetem. És akinek önbizalma van, az mindenre képes. Nekik köszönhetem azt is, hogy úgy látom magamat, amilyen vagyok.

Köszönöm, hogy egészséges légkörben, szerető családban nőhettem fel!

Szerencsés ember vagyok, mert van testvérem, akit nagyon szeretek. Igaz, az élet elsodor minket egymástól néha, de pont Ő az az ember, akiről tudom, hogy mindig ott lesz nekem. Hiába fiatalabb, sok dologban sokkal bölcsebb, mint én vagyok. És példát vehetek tőle a kitartásban, hiszen egy ilyen hímsoviniszta világban, amiben élünk, Ő nőként is boldogul. És nem adja fel soha, pedig tudom, hogy nem könnyű neki. Büszke vagyok rá, hogy bármibe belekezd, azt meg tudja csinálni. Akkor is, ha minden körülmény ellene szól.

Mivel a húgom, nagyon sokáig úgy is tekintettem rá. Hogy Ő a kisebb és támogatni kell. Ez persze így van manapság is, számíthat is rám, de bizony egyre kevésbé van rá szüksége. Mert ügyes, okos, kitartó. És ez egy olyan erényhármas, amivel mindent el lehet érni. És vannak nehezebb időszakok az Ő életében is, de biztos vagyok abban, hogy az élet hosszú távon igazságos és az önfegyelem, a kitartás, a szorgalom meghozza a gyümölcsét. És biztos vagyok benne, hogy ott várja valahol a boldogság, amit ha valaki, Ő biztosan mindenki másnál jobban fog majd értékelni. (Zárójelben: tény, hogy a manusok többségükben egyszerűen barmok manapság, de nem mind. És az a szerencse a szerelemben, hogy EGY embert kell csak magunknak megtalálni. Nem is olyan rossz arány ám ez. 1:7 042 708 400) Úgyhogy kitartás és csak azért ne legyél más, hogy megfelelj valakinek. Úgy vagy jó, ahogy vagy!)

Nagyon szerencsés vagyok, hogy olyan húgom van, mint Te!

Szerencsés ember vagyok, mert a munkám és a karrierem is úgy alakul, ahogyan azt elképzeltem. Voltak persze ebben is mélypontok, de most, utólag már csak röhögök ezeken. A sok seggfej főnökön és a sok seggfej kollégán. Könnyen röhögök rajtuk, mert manapság olyan munkám van, amit bárki irigyelhet tőlem. A főnökeimről hiába írnék, úgysem hiszi el nekem senki, hogy létezik ilyen. És egyébként is, a főnököket utálni szokás és szeretni ciki. Én mégis vállalom, hogy szeretem a főnökeimet. Mindet. Nekik köszönhető főként, hogy szeretek bejárni a munkahelyemre. Hogy nekem nem az van minden reggel, hogy "Na, már megint egy munkanap." Mivel az ember a munkahelyén elég sok időt tölt el, alapvetően meghatározza ám ez az életet. Úgyhogy az én mindennapi boldogságomhoz igencsak hozzátartozik, hogy olyan munkám van, amit szeretek, amit hasznosnak gondolok. Amiben vannak sikerélmények és amit meg is fizetnek rendesen. Ahol megbecsülnek és tisztelnek.

A kollégáimmal is szerencsés vagyok, hiszen eddigi életem során valahogy mindig volt egy két olyan ember körülöttem, akiket nem bírtam elviselni. Most meg nincs. Egy sem. Nem tudom, hogy lehetséges-e egyáltalán az, hogy akik körülvesznek, mind jó fejek. Mind szerethetőek és kollégákon túl barátomnak is tekintem őket. Ez pedig annyit tesz, hogy értük is megtennék bármit, de tudom, hogy csak egy szavamba kerülne és Ők is megtennének értem bármit.

Nem az én érdemem, de köszönöm, hogy ilyenek vagytok!

Szerencsés vagyok, hogy a főállásom mellett olyan mellékállásaim vannak, amiket élvezek. Amik nem is tűnnek munkának. Amik inkább hobbiszámba vehetők és még fizetnek is értük. Amikben olyan vágyaimat is kiélhetem, amit a főállásomban nem.

Szerencsés vagyok, hogy taníthatok és hogy a tanítványaim szeretnek. Hogy úgy adhatom át nekik a tudásomat, ahogyan másoktól nem kapnák meg. Hogy amit tőlem tanulnak, az hasznos, életszerű, modern és használható tudás.

Szerencsés vagyok, hogy motivált, felnőtt embereket taníthatok, akik mind tudják, hogy mit is akarnak. Hogy pénteken este és szombaton délelőtt ők még beülnek az iskolapadba és figyelnek, kérdeznek csillogó szemmel. Büszke vagyok a tanítványaimra és tudom, hogy ezzel a hozzáállással bizony sikeresek is lesznek a szakmában. Hiszen a tudást megszerezni egy dolog, de a boldoguláshoz a gondolkodásmód, a szemlélet sokkal fontosabb a munkavédelemben (is). Ezt törekszem átadni és remélem hogy sikerül. Mindenesetre az én tantárgyaimból nem nagyon bukik meg senki a vizsgákon és gyönyörű feleleteket hallhatok. Ilyenkor vagyok igazán büszke.

És persze az is fontos, hogy az iskolában is jó fejekkel vagyok körülvéve. A kollégák kedvesek, rendesek, segítőkészek és emellett maga a környezet is kifejezetten szép.

Talán ezért szeretek oda is bejárni és egyáltalán nem fáraszt. Élvezem.

Köszönöm, hogy taníthatok!

Szerencsés ember vagyok, mert sok barátom van. Köztük számos olyan, akik igazi barátok. Akikre szintén számíthatok. Akik azt is megmondják, ha éppen hülye vagyok és hülyeségeket csinálok. És akikre számíthatok akkor is, ha baj van. Szerencsés ember vagyok, hogy minden barátom olyan, hogy fel lehet nézni rájuk. Én ugyanis nem tudom elviselni a nálam kevesebbek társaságát. Egyenesen idegesítenek a nálam butább emberek és hamar kikopik mellőlem az, aki nem tudja velem tartani a ritmust. Úgyhogy az összes barátom több nálam valamiben és büszke vagyok rájuk. Büszke vagyok arra, amit elértek és hogy ilyen emberek elfogadnak engem barátnak. Hogy ebbe az igen nívós társaságba tartozhatom. Hogy úgy szeretnek, ahogy vagyok, amilyen vagyok. Hogy a társaságukban teljesen feloldódhatok és valóságos agyzuhany nekem, amikor velük lehetek. Nagy szerepük van abban, hogy szeretem az életemet!

Nem az én érdemem, de köszönöm, hogy vagytok és ilyenek vagytok!

Szerencsés ember vagyok, mert számos hobbim van, amiket imádok. Szerencsés vagyok, hogy szeretek olvasni és a könyveket soha nem tudom megunni. Szerencsés vagyok, hogy felfedeztem újra magamnak a biciklit és mindent, ami a biciklizéshez kapcsolódik. Hogy ez a hobbi megváltoztatta az életemet és egy másik dimenzióba helyezi át a mindennapjaimat.

Szerencsém van, hogy ebben a teletechnikázott korban élhetek és hogy imádom és megélem azt a bummot, ami a kütyüknek köszönhető.

Hogy a technika ilyen rohamosan fejlődik és hogy egyre olcsóbban, egyre több szenzációs gizmó válik elérhetővé számunkra is. Hogy megéljük a sci-fit, a mindennapi élet részévé válik.

Szerencsés vagyok, hogy a modern életből nem csak a szívás jut, hanem annak minden előnyét is sikerül a magam hasznára fordítani. Imádom, hogy a virtuális tér a zsebemben van és a legnagyobb élményem az, ha a virtuális kapcsolatokból hús-vér kapcsolatok lesznek. 

Hálás vagyok a közösségi hálózatoknak, amelyekben kiteljesedhet az életem. Örülök, hogy semmi negatív hatás nem ért még soha, ellenben naponta százszor élem meg azt a döbbenetet, amit az ismerőseim és az általuk közzétett dolgok képviselnek. Nagyon hálás vagyok, hogy az emberek ilyenek, érdekesek, nyíltak, szerethetőek.

Hálás vagyok, hogy leírhatom a gondolataimat és Ti meg elolvassátok. Hálás vagyok, hogy helyretesztek, ha valamiben nincs igazam és a véleményetektől több leszek. Hálás vagyok, hogy az írásban kiteljesedhet a személyiségem és néha Ti is élvezitek azt, amit alapvetően magamnak írok, vagy videózok.

Lehetne még sorolni, de talán ennyiből is megértitek, hogy élvezem és szeretem az életemet.

Úgyhogy mindazoknak, akik a mai napon boldog születésnapot kívánnak, nagyon köszönöm!

Megvan.