Börtönbe a buzikkal!

Először is hadd kérjek elnézést a címért. Én magam nem használom ezt a szót - nem a börtönt, a másikat -, de mindenképpen egy figyelemfelkeltő indítást szerettem volna. Már a címben megmutatni, mennyire primitívnek és gusztustalannak tartom már csak a gondolatát is annak, aminek egyes, magukat "normálisnak" nevező politikusok még hangot is adnak.

Nevezetesen, hogy "egyes szexuális magatartászavarok visszaszorítása érdekében" törvényt kellene módosítani.

Nem a homoszexuálisok védelmében írok most, nem szorulnak rá. Megvédik ők magukat és egymást, nem szorulnak pont az én védelmemre.

Amiért tollat, helyesebben billentyűzetet ragadtam az, hogy kifejezzem mérhetetlen felháborodásomat a butaság, műveletlenség, tanulatlanság... röviden a sötétség ilyetén megnyilvánulása ellen!

Kedves "törvényalkotó", vagy törvényt módosítani kívánó balfék képviselő urak!

Ha én nem értek valamihez, akkor - tetszenek tudni - abban nem szoktam véleményt nyilvánítani. Így például ha nem értek a pszichológiához, szociológiához, akkor NEM POFÁZOK RÓLA BAROMSÁGOKAT.

Méghogy a szexuális devianciák - már ez a megfogalmazás is sántít, de most hagyjuk - nem állíthatók példaként a fiatalság elé? Mi ez a lószar? Ki állít példát kik elé?

Nos, kedves balfék politikus urak, hadd áruljak el maguknak valamit! A normális társadalmak - remélem nevezhetem kis országunkat is így - alap építő köve a család. A családban pedig van - jó esetben - két szülő, akik a gyermekeiket nevelik. Az a feladatuk, hogy a családban elfogadott, magukkal hozott - és jó esetben a társadalommal szinkronban lévő - értékrendet átadják az utódoknak. A gyerekeiknek. Mifelénk, kedves balfék politikus urak nem a média állít példát, hanem - nekem konkrétan - a saját szüleim. Apámtól tanultam, hogyan kell viselkednie egy férfinak. És a saját anyám, akitől meg azt láttam, milyen is egy jó anya, egy jó feleség. Tőlük tanultam, hogy milyen szerepek vannak egy családban és tőlük tanultam többek között azt is, hogy mi is az a szeretet, hűség, türelem... sorolhatnám. Röviden: ők adták át nekem az értékeiket.

Tőlük tanultam meg azt, hogy a gyerek akkor fog hallgatni rám, ha érzi rajtam, hogy jót akarok neki. Ha érzi, hogy amit teszek, azt az iránta érzett szeretetből teszem.

Úgyhogy kedves balfék politikus urak hadd világosítsam fel önöket arról, hogy sulykolhat bármit a média, láthatok bármit az utcán, az nekem NEM PÉLDA. Sose volt és sose lesz. És ez a maguk szerencséje! Az, hogy vagyunk ezzel még így páran.

Hiába sikk manapság lopni - ezt igazán jól tudják pont önök - én nem lopok. Nem próbáltam? Dehogynem... Minden gyerek megpróbálja. Csak tetszenek tudni kedves balfasz politikus urak, láttam a szomorúságot a szüleim szemében, amikor azt a Kossuth ötöst el akartam sikkasztani a bolti visszajáróból. Még csak atyai - vagy anyai - pofonra sem volt szükség ahhoz, hogy megértsem, lopni nem helyes. Még öt forintot sem, mert semmi különbség nincs öt, ötven, ötszáz vagy ötmillió, esetleg ötmilliárd forint között. Az a másé, ahhoz nem nyúlunk. Egyszerűen megjegyezhető szabály, ajánlanám egyébként figyelmükbe...

De hogy egyszerű elméjükkel is tessenek érteni, hadd írjak közelebbi példát!

Nem lettem homoszexuális. Szerencsés vagyok. Nem azért vagyok szerencsés, mert homoszexuálisnak lenni bűn, hanem azért, mert sokkal egyszerűbb az életem így. Azért egyszerűbb így az élet, mert a magukhoz hasonló balfékek évezredek óta azon munkálkodnak, hogy aki más, annak rossz legyen. Mindent megtesznek ezért, és nem az a szomorú ám, hogy pár ezren a maguk iskolázatlan, olvasatlan, tanulatlan, bárdolatlan... egyszóval sötét módján meg vannak róla győződve, hogy ez így helyes, hanem az a szomorú, hogy a hozzám hasonló csendes, épeszű többség eltűri a maguk szemétségeit! Már bocsánat.

Tetszenek tudni, mi - vagy hogy önök is értsék: mink - többnyire mosolygunk, vagy kínunkban már röhögünk csak a maguk primitív lelki világán és maximum néha megsajnáljuk önöket a szerencsétlen, félelemmel és gyűlölettel teli életükért, amit élni kénytelenek.

Tetszenek tudni az olvasott, képzett ember nagyon jól tudja ugyanis, hogy a homofóbia hátterében bizony legtöbb esetben a látens, lappangó homoszexualitás található. Ha ezek túl bonyolult kifejezések lennének önöknek, hát hadd fogalmazzak egyszerűbben: aki biztos önmagában és szexuális orientációjában, azt bizony nem zavarják a homoszexuálisok.

Aki tudja, hogy a lányokat szereti, annak bizony nagyon mindegy, hogy lát-e férfiakat kézenfogva, vagy esetleg csókolózni. Számunkra ezek dolgok közömbösek. 

Ezek a dolgok csak azokat zavarják, akik nem biztosak önmagukban. Akikben ezek a dolgok számukra ijesztő vágyakat ébresztenek.

Mi, "a heteroszexuálisok" egy meleg pár láttán nem érzünk semmit. Egy elcuppanó puszi vagy egy ölelés senkit nem zavar. Az már más kérdés, ha egy pár - legyen az homo-, vagy heteroszexuális - nyalja-falja egymást. Na, az bizony tényleg nem az utcára való. Ahogyan az egymás tapogatása, a fenék markolászása sem. Még akkor sem, ha egyébként igenis markolászni való az a fenék. Az magánügy és diszkréciót kíván. De ez az én véleményem, nem kényszerítem másra. Főleg nem pénzbüntetéssel vagy börtönnel fenyegetve...

Mit lehet ezekkel a dolgokkal tenni? Mit tehet, ha a gyereke ilyet lát?

Hát kedves balfék politikus urak, semmiképpen nem azt, hogy börtönbe záratja azokat, akik ilyesmit csinálnak.

Ilyenkor az ember elmondja a gyerekének azt, hogy mi ez. Hogy van ilyen és van olyan is. Elmondja a véleményét és ha a gyerek kérdez, válaszol neki. Őszintén és részletesen.

Én magam - kirívó esetekben - egyrészt elfordítom a gyerek fejét, nameg a sajátomat is. Mert nem tartozik ránk. Nem érdekel. Ha az, aki csinálja nem tudja ezt, akkor az az ő szegénységi bizonyítványa.

Ha a közerkölcs - létező fogalom, tessék ennek is utánaolvasni - durva megsértését tapasztalom, akkor az ellen meg teszek. Például szólok, hogy ezt nem kéne. Akár hetero-, akár homoszekszuális az illető, aki sérti.

De tetszenek tudni a közerkölcs egy olyan valami ám, amit a "köz", azaz MI határozunk meg. A többség dönt arról, hogy mit fogad el, mit tart elviselhetőnek. A többség és nem pár, a látens homoszexualitásában frusztrált, balfék képviselő.

Tisztelt tanulatlan, bárdolatlan, olvasatlan... egyszóval sötét képviselő urak!

A világ változik. Szerencsére néha jó irányba is. Manapság nem szégyen például, ha egy nő élvezi a szexet (nem kell nagyon visszamenni a történelemben, a viktoriánus korban, azaz alig 100 éve még az volt). Lehet, hogy önök azt szeretnék, ha a dolgok nem változnának, vagy úgy változnának ahogyan az önöknek tetszik, de én nem szeretnék az önök által megálmodott társadalomban élni!

Mert egy olyan társadalomban, ahol a homoszexualitást megvetik, titkolni, szégyellni való dolognak, vagy az önök szóhasználatával "devianciának" tartják, ne tessenek csodálkozni azon, ha az ezirányú másságukat eltitkolni és másként kiélni kénytelen, szexuálisan felnőtt egyedek megkeresik annak a módját. Ha egy homoszexuális férfit klasszikus apa szerepbe, irányultságát elrejteni kényszerítenek, akkor ne csodálkozzanak, hogy boldogtalan feleségekkel és molesztált gyerekekkel találkoznak! Ha egy leszbikust klasszikus feleség szerepbe kényszerítenek, akkor szintén ne csodálkozzanak, ha elhanyagolt férjekkel, megzavarodott tinilányokkal találkoznak! És családi tragédiákkal.

Ha valamit el tetszenek fojtani, akkor ne csodálkozzanak azon, ha egyszer csak robban!

Bizonyára teszettek azt hallani, hogy az elfojtás egészségtelen. Hát ez bizony igaz a melegekre és a velük kapcsolatos kényszerítésekre is.

Évek óta figyelem, hogy mit művelnek le a melegfelvonulás körül. Hogy honnan tudom, mi történik? A tévéből. Tetszenek tudni, ha nem érdekelnek a melegek, akkor nem megyek el egy ilyen rendezvényre. Ha nem érzem úgy, hogy a gyerekem felkészült lenne befogadni egy ilyen valamit, akkor meg nem viszem el. Ez is ilyen egyszerű.

Az a baj magukkal, hogy a lényegét nem látják ennek a "meleg büszkeség" dolognak. Nem jönnek rá arra, hogy pont maguk gerjesztik ezeket a folyamatokat.

Ha nem nyomnák el ugyanis azokat, akik mások és ezért ők nem éreznék az év további 364 napjában, hogy le vannak nézve, hátrányos helyzetbe vannak taszítva, akkor nem lenne szükség meleg felvonulásokra sem.

Önök nem látják azt sem, hogy homoszexualitás mindig volt, van és mindig lesz is. Tetszik vagy nem, de így van. Nem betegség, ezért nem gyógyítható. Nem látják azt sem, hogy normális hozzáállással viszont tökéletesen kezelhető az a viszony, ami a homoszexuálisok és a heteroszexuálisok között jelenleg bizony többnyire botrányos állapotban van.

Nem látják azt sem, hogy a másság nem is akkora nagy dolog, mint ahogyan azt önök hiszik. Hogy a mindennapi életben igazából teljesen mindegy - lenne - a szexuális irányultság, ha a hozzáállásunk normális - lenne végre-.

Nem veszik észre azt, hogy csupán matematikai alapon az önök közvetlen közelében is vannak nagy számban olyan homoszexuálisok, akiket önök is szeretnek és még csak nem is sejtik róluk, hogy közben "utálni kéne őket". Megsúgom, hogy még az önök családjában is vannak páran...

Nem veszik észre, hogy mennyire nevetségesek, amiért nem veszik észre...

De nem ezért írtam ezt a bejegyzést. Nem hiszem ugyanis, hogy az önök korlátolt, tanulatlan, bárdolatlan, olvasatlan, előítéletes és gyűlölettel teli agyában (elnézést a feltételezésért, hogy van maguknak ilyen szervük) bármi is történik pont ezt a posztot olvasva. Elvannak maguk a kis világukban és nagyon remélem, hogy ott is maradnak.

Nagyon remélem, hogy a hülyeség nem fertőző, de gyógyítható.

Ezt a bejegyzést Neked írtam, kedves barátom, barátnőm.

Neked, akit szeretnélek távol tartani a sötét emberektől.

Neked, aki fontos vagy nekem és akitől szeretném, ha utánaolvasnál, beszélgetnél róla és nem lennél lusta megismerni ezt a jelenséget.

Neked írtam, akiről remélem, hogy előítéletektől vezérelve nem hagyod magadat manipulálni senkinek.

Neked, akitől remélem, hogy nekem sem hiszel, hanem magad jársz utána mindennek.

Csak azért írtam, hogy elgondolkoztassalak!

Ugye megteszed a kedvemért!

Előre is köszi!
(Ha egyetértesz velem, akkor esetleg oszd meg...)