Lecsó

Én nagyon gyűlöltem a lecsót gyerekkoromban. Éppen ezért úgy 19 éves koromig meg sem kóstoltam. Voltak más, kedvenc ételeim. Ettem inkább azokat és rá sem lehetett venni, hogy a lecsót kipróbáljam.

Mondták sokan, hogy az ember ízlése változik és lehet, hogy olyan dolgokat is megszeret, amikkel előtte a világból is ki lehetett volna kergetni.

Én nem hittem nekik. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy én azt az összeaszott paradicsomokat meg szétvagdosott, fonnyadt paprikákat összekutyuló valamit valaha megszeressem.

Lehetetlen!

 

Aztán úgy 19-20 éves koromban egyszer nagyon éhes voltam, semmi nem volt otthon így próbaképpen mégis rávettem magamat.

Nem szépítem a dolgot, bezabáltam vagy egy kilót és majdnem kipukkadtam. Nem tudom, velem gyerekkoromban mit etettek lecsó címén, vagy helyesebben mire emlékeztem gyerekkoromból, de ez más volt.

És mivel anyukám évtizedek óta ugyanúgy csinálja a lecsót és egyébként a lecsóban nagyon variálni sem lehet semmit, azt hiszem tényleg az én ízlésem változott meg és azok az ízek, amik régen nem tetszettek, közben megtetszettek.

 

De nem gasztronómiai blogot szeretnék indítani. A lecsós dolgot csak azért hoztam fel, hogy elmagyarázzak általa valamit.

 

Nem kisebb dolgot, mint a szerelmet.

 

Mert a szerelem olyan, mint a lecsó.

 

Nekem (is) megvan (megvolt) egy konkrét nőtípusom. Nem a kinézetre gondolok elsősorban, bár arról is volt határozott elképzelésem.

Inkább a viselkedésre gondolok. Kár tagadni - meg persze minek is -, az embernek megvan az a nő - valószínűleg a nőknél meg az a férfi - ideál, akire bukik.

És amikor az ember fiatalon ismerkedik, mindenkiben ezt az ideált hajszolja.

Úgy is mondhatnám, hogy egy jól behatárolható körön belül választ.

 

És ez nagy hiba!

 

Mert ahogyan a lecsót megszeretheti az ember, úgy nagyon könnyen megszerethet egy olyan nőtípust - vagy férfit -, aki korábban nem állt közel az ízléséhez.

 

És szerencsére én nem csak a lecsóval jártam így, hanem a nőkkel is.

 

És biztos vagyok abban, hogy egy életre boldogtalan lettem volna, ha ragaszkodom azokhoz a nőkhöz, akik az ideálomat képviselték ugyan, de mind tönkretettek volna.

 

Helyettük - nagy szerencsémre - megismerkedtem "Életem Lecsójával".

 

Dehát én szerencsés vagyok. Vagy nem?

Na, ezért írtam ezt a blogot!

 

Mert Te, aki esetleg boldogtalan vagy és egyik rossz kapcsolatból mész a másik rossz kapcsolatba gondoltál-e már arra, hogy talán rosszul választasz? Hogy akit magadnak valónak gondolsz, az egyszerűen nem való hozzád? Hogy azok között, akiknek esélyt sem adsz, esetleg ott lapulhat a Te "lecsód"?

Ha nem, akkor javaslom, hogy gondold ezt meg!

Néha kóstolj bele olyan dolgokba is, amiket korában nem szerettél.

És ez főleg igaz a szerelemre is...