Amikor azt mondod, "fogyatékos"...

Hadd osszak meg veled először egy videót. Ez egy középfokú jelnyelvi tanfolyamon használt oktatóvideó, amelyben elég lassan jelel nekünk (tanulóknak) Edu, hogy megértsük. Íme:

Miután megnézted a videót (nem nagyon értettél belőle semmit, tudom), nézd meg, milyen hosszú volt! Jól látod: 3 perc 44 másodperc. Nos, ebben a három perc és negyvennégy másodpercben Edu szépen lassan, hogy mi is értsük, többek közt az alábbiakat jelelte el (a csillagok közötti részt):
********************************

Már régen szerettem volna (álmodoztam róla) magamnak egy kamerát venni, de pech, 300.000 Ft-ba kerül, és ez így nekem drága. A szüleim (apukám és anyukám) észrevették, hogy szeretek foglalkozni felvételekkel, vágással, csakhogy éppen nincsen hozzá kamerám. Pech. Apukám szólt, hogy ne bánkódjak, menjünk el vásárolni együtt. Igen, de hová? Kamerát venni? Az arcom sugárzott a boldogságtól! Mentünk együtt. Nézegettük a boltban a kamerákat. 320.0000 Ft-ért volt -ez drága. Mondtam apukámnak, hogy láttam az interneten 300.000 Ft-ért is. Oké, együtt elmentünk jó messzire az Extreme Digital-hoz. Narancssárga a bolt logója.  Szép látvány. Sok ember volt a boltban. Körülnéztünk, megtaláltuk a megfelelő kamerát. Mondtam, hogy ez lenne az. Apukám részletfizetéssel szerette volna megvenni. Először a hitelszolgáltatáshoz mentünk, kivártuk a sorunkat. Amikor sorra kerültünk, apukám elmondta az ügyintézőnek, hogy mit szeretnénk, (kamera kamatmentes részletfizetéssel, 10 hónapos futamidőre, stb.) majd tolmácsoltam oda-vissza. Hány hónap, milyen havi részletek, satöbbi. Néha nem értettem, amit mondott az ügyintéző, akkor papírra leírta, és így magyaráztam el neki. Apukámnak tetszett a feltétel, így beleegyezett. Az az előírás, hogy meg kellett várni a banktól a választ. Kiderült, hogy nem kapunk hitelt. Csalódott voltam. Az ügyintéző szólt, hogy jöjjünk vissza másnap, hátha sikerül újra. Hazamentünk. Otthon apukám csendben volt, nem szólt semmit. Másnap újra elmentünk a boltba, azzal a reménnyel, hátha sikerül. Az ügyintéző újból beírt mindent a gépbe, és elküldte az adatokat a banknak. Vártunk. Jött a válasz, hogy sajnos nem kaptuk meg a hitelt. Mindegy, hazamentünk. Később, úgy 2-3 hónap múlva sétáltam és a bevásárlóközpont mellett mentem el. Bementem és nézelődtem, közben eszembe jutott, hogy mi történt a hitelügyintézés során. Nézegettem az informatikai készülékeket, laptopot, stb. Kíváncsi voltam, hogymeg van-e az a kamera, amit szerettem volna magamnak. Megvolt! Ugyanaz a márkanév, ugyanaz a típusszám, és az ár is. Ugyanúgy lehetett kölcsönt felvenni rá. Írtam egy SMS-t az apukámnak, hogy jöjjön, mert van egy kamera, amit lehet részletre venni. Jött is apukám, és a hitelügyintézőnek leadtuk az igazolásokat (munkáltatói). Felvette az adatokat, beírta a gépbe, majd vártunk. Jött a válasz, hogy sikerült, megvan a kölcsön, hurrá! Aláírtuk a megfelelő papírokat és meg is vehettük a kamerát. Ezen is túljutottunk!

******************************

A teljes igazsághoz hozzá tartozik, hogy a jeleket számos olyan gesztussal és idiómával árnyalta, amit leírni nem nagyon lehet, de aki tudja a jelnyelvet, az érti ezeket. Azaz a leírt szövegnél sokkal hosszabb (kétszer ilyen hosszú) szöveget lehetne begépelni, ha mindent pontosan szeretnénk szavakkal érzékeltetni. De nekünk most legyen elég ez a hevenyészett fordítás! 

Nos, ha van kedved, akkor most fogj egy stoppert és mérd le, hogy a saját tempódban mennyi idő alatt tudod ezt a szöveget felolvasni úgy, hogy akinek felolvastad, az értse! Azaz ne hadarj!

Nekem három perc negyven másodpercre jött ki. Majdnem annyira, mint amennyi idő alatt Edu eljelelte.

Ha ezt nem nekünk, tanulóknak jelelte volna el, simán lenyomja 2 perc alatt. Csak miattunk ilyen szájbarágós és lassú.

Azaz, ha ő egy ennyire részletes szöveget el akar jelelni, neki 2 perc kell hozzá és ha ezt mi el akarjuk mesélni szavakkal, akkor minimum 3 percbe telik. De ekkor már hadarunk rendesen és egy csomó információ le is marad.

Mit akarok ezzel?

Amikor a hallgatóimnak tanítom a megváltozott képességű munkavállalókkal kapcsolatos munkavédelmi feladatokat, én gondosan figyelek arra, hogy véletlenül se mondjak "fogyatékost". Amikor a hallgatók a feleletükben mégis a fogyatékos szót használják, én bizony kijavítom őket.

Amikor a tévében, újságban, egyéb közbeszédben a siketekről van szó, szintén előszeretettel használják velük kapcsolatban a "fogyatékos" kifejezést, sőt államilag kiadott vizsgafeladatban is találkoztam már ezzel. Hát szép, nem mondom...
Tovább megyek: maga a törvény címe, amely elvileg az esélyegyenlőségről szól, így hangzik: "1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról." Gratulálok hozzá a jogalkotónak!

Véleményem szerint a siketek és az egyéb "más képességű" személyek esélyegyenlősége ott kezdődne, ha nem tekintenénk rájuk úgy, mint "fogyatékosra". Nem kevesebbek nálunk, semmi nem fogyott el, semmi nem volt és nem lett kevesebb bennük! És nem is tekinthetünk rájuk úgy, mint kevesebbre. Sok tekintetben ugyanis többek nálunk...

Igaz, sok tekintetben mások, de a MÁSSÁG ÉRTÉK!

Olyan érték, amit be lehet váltani, kamatoztatni lehet. Olyan érték, amely hozzátesz egy társadalomhoz.

Tőled (barátom, aki olvasod a blogjaimat) annyit kérek, hogy amikor egy másmilyen embert látsz, mint amilyen Te vagy (teszem azt: az illető például siket), akkor jusson eszedbe ez a videó!

Jusson eszedbe, hogy miközben azt hiszed, hogy nehezebben kommunikálnak, az igazság pont az ellenkezője!

Valójában ugyanis gyorsabban, árnyaltabban, tökéletesebben értik meg egymást, mint mi. És hidd el, hogy Téged is tökéletesebben megértenek, mint gondolnád! Ők ugyanis leolvassák az arcodról az érzelmeidet, látják a számodra láthatatlan gesztusokat, testbeszédet és ezt hozzáteszik a szádról olvasott szavakhoz.

Ezért se gondolj rájuk úgy, mint fogyatékosokra!
Ide a végére beszúrok egy olyan videót, amiben Karcsi jelel és nem nagyon lassít a kedvünkért. Tessék kapaszkodni!