Anyu

A mi Anyukánk különleges.

Biztosan minden gyerek így érzi, de bennem ez az érzés nagyon erős és ahogy öregszem és egyre többet látok a világból, egyre inkább megdöbbent, hogy milyen szerencsés vagyok.

Szerencsés, mert szép gyermekkorom volt és szerettek. Szeretett. Jobban, mint magát. Ha azt hiszed, hogy ez egyértelmű és minden anya ilyen, hát nézz csak körül kicsit...

Ő mindent odaadott volna értem, értünk.

És amíg gyerek vagy, nincs elég eszed és akaratod ezt megakadályozni. Természetesnek veszed, hogy ott van, hogy számíthatsz rá, hogy bízhatsz benne. A szeretete feltétlen és bármit csinálsz is, mindig ott van.

Én önző gyerekből lettem önző felnőtt. Elvártam, hogy szeressen. Nem érdekelt, hogy fáradt, hogy csalódott, hogy bántották. Nekem kellett a szeretete. És kell ma is!

Szépen teltek az évek és a mi Anyukánk ezen hosszú évek minden percét Nekünk adta. Minden cselekedete mögött ott volt a hátsó szándék, hogy nekünk segítsen. Sosem tett szemrehányást, ha miattunk nem jutott Neki. Mindenki előbb és aztán jött csak Ő.

És nehogy azt hidd, hogy a szeretete csak nekünk volt elég!

Annyi jót tett életében idegenekkel is, hogy azt felsorolni sem lehet. Még akkor is, ha közben magát osztogatta szét.

Engem sokfelé sodort már az élet és történtek igazán rossz dolgok is velem. Sokszor küldtek padlóra és sokszor választhattam volna a rossz utat. Lehetnék gonosz, rosszindulatú.

Keveredtem már korpa közé és sok disznóval volt dolgom.

Lehetnék ma rossz ember.

Bár nem vagyok olyan jó, mint amilyen lenni szeretnék, de hogy nem lett belőlem tróger, azt Neki köszönhetem.
Pedig nem szidott, nem vert, sőt talán hangosan sem nagyon szólt rám.

Szeretett. Akkor is, amikor nem érdemeltem meg.

Tőle tanultam azt, hogy ez a legnagyobb erő a világon.

A szeretete volt az, ami megóvott a rosszaktól.

Többször döbbentem rá arra is életem során, hogy azért vagyok olyan, amilyen vagyok, mert Tőle láttam.
Tőle tanultam a tartást. Tőle tanultam, hogy ne engedjem eltaposni magamat. Tőle tanultam, hogy bízzak magamban.

Tőle tanultam, hogy a tudás hatalom és hogy a legnagyobb fegyver a világon a betű. Tőle tanultam, hogy ha bármi és a könyvek között kell választani, akkor a könyveket válasszam.

Neki köszönhetem, hogy ha művelt nem is vagyok, de olvasott mindenképpen.

Neki köszönhetem, hogy a világ nem egy idegen hely nekem. Hogy mindig is otthon voltam benne és már akkor bejártam, amikor még ki sem mozdultam a szobámból.

Tőle tanultam meg szeretni is. Tőle tanultam, hogy az emberek jók, még akkor is, ha néha rosszat tesznek. Tőle tanultam, hogy legyek nyitott, még ha ez néha veszélyesebb és kényelmetlenebb is.

Sokáig nem értettem, miért működik úgy, ahogyan működik és miért teszi azt, amit tesz.

Aztán megértettem.

Sokáig nem vettem észre azt sem, mennyi erő van benne.

És csak nemrég döbbentem rá arra, hogy soha nem leszek olyan jó ember, mint amilyen Ő.

Pedig más célom nincs az életben.

Igyekszem, Anyu...

Boldog Születésnapot!