Boldog Karácsonyt kíván az IKEA

Helyesebben a nevében az egyik bunkócska dolgozójuk. Igaz történet következik (megint).

Úgy esett, hogy a mai napon az Örsön lévő IKEA-ba vezetett az utam. A vásárlás előtt, amíg vártam a feleségemre, gondoltam, hogy eszem egy hotdogot. Mert az jó, és van ez a családi kártyám, amivel ráadásul két hotdog (-nak látszó tárgy) meg egy üccsi (-nek látszó színes folyadék) 350 HUF. Kosztefektív megoldás, de főként célszerű, ha az ember szeretne türelmes maradni a vásárlás alatt. Népszerű is éppen ezért, szép hosszú sorok kígyóznak a pult előtt.

Ez nem is baj, de a hotdogra kell aztán kecsöp (-nek látszó színes folyadék) is, azt meg egy kihelyezett asztalnál kell rányomni, ahol még hosszabb sorok állnak. Ezért aztán nagy örömmel láttam, hogy amikor adja ki az előttem állóknak a pultos a hotdogjukat, ott a pultnál nyom rá valamit mustárt (illetve annak látszó folyadékot). Amikor rám került a sor, meg is kértem szépen, hogy tudna-e az én hotdogomra is nyomni mustárt. Aztán leesett az állam. Mert a válasz nagy vigyorgás közepette a következő volt (idézem): "Persze, majd kimegyek a pultból, nyomok rá, aztán visszajövök és odaadom!" Nem kellett odatenni mögé, hogy bameg, mert a hangsúlyban benne volt ez is.

Megmagyarázva hogy én bizony azt hittem, hogy ő éppen mustárt nyom valaki hotdogjára és megértve, hogy az nem mustár, hanem sajtszósz, szép napot kívántam és távoztam.

Volna.

Ugyanis ellépve a pulttól még elkaptam egy kis összeröhögést a kolléganőjével, aki meg éppen egy sorstársamat (ismeretes még így is: vevő) küldte el hasonló dumával. Szóval ez a módi...

De mostanság van két jelentős fejlődés a személyiségemben. Az első, hogy a nyomorult embereket nem hagyom benyomulni az életembe. A második (a fontosabb), hogy nem döntök indulatból.  Soha. Ezért nem is reagáltam semmit első reflexből, hanem elvonultam, kiálltam a tetemes sort, nyomtam mustárt a hotdogokra, eresztettem magamnak áfonyás üccsit, megettem a hotdogjaimat és megittam hozzájuk két pohár áfonya ízű valamit.

Közben persze belegondoltam, hogy hányan járhattak már így és főként hányan járnak még így, ha szó nélkül hagyom a dolgot.

Úgyhogy szépen visszabattyogtam és kiálltam még egyszer a sort. Aztán amikor odaértem a pulthoz, a bunkócska drága még rám is vigyorgott és megkérdezte, hogy "Hosszú volt a sor a kecsöpnél" (megint bameg hangsúllyal, amit nem lehetett nem meghallani).

Én közöltem, hogy nem ezért jöttem, hanem a vásárlók könyvéért.

Itt lehervadt egy kicsit a mosoly.

A vásárlók könyvébe egy objektív bejegyzést írtam a történtekről és kértem, hogy világosítsák fel a kolléganőt a helyes viselkedésről. Ezután visszaadtam a könyvet, amiből majdnem "elfelejtették" kitépni és odaadni a saját példányomat. Én azért elkértem.

Távozáskor az elkövető "Boldog Karácsonyt!" (bameg) kívánt.

Itt határoztam el, hogy beszélek a főnökével.

Az ügyfélszolgálaton oda is hívták nekem őt, aki végletekig kedves volt, és miközben meséltem a történteket (objektíven és indulatmentesen), minden lélegzetvételemnél elnézést kért.

Valahogy így kell csinálni.

Megértette az indokaimat és azonnal átlátta a problémát.

Mert Ő például oda való a helyére, neki emberekkel kell foglalkoznia.

Persze van, akinek meg nem kellene, de ez más történet és nem is az én dolgom beledumálni, még ha erős véleményem is van ezzel kapcsolatban.

A tanulság?

Nos, én már akkor IKEA-ba jártam, amikor még nem is volt Magyarországon. A lakásunk 4/5-e IKEA bútorokkal van berendezve. Imádom a stílust, imádom a minőséget és imádom, ahogyan például ezt az ügyet rendezték. Úgyhogy egy bunkócska bennem nem változtatja meg az IKEA-ról alkotott, immáron 30 éves véleményemet.

Mert bunkók mindenhol vannak, ez ellen nem nagyon lehet tenni.

Ezek a bunkók - amikor céges egyenruhában vannak - a céget képviselik és az ügyfél - ezesetben a vevő, azaz például én - velük találkozik. A vevőknek ők "AZ IKEA".

Ha a vevő olyan - mint amilyen én nem vagyok, szerencsé(m)re - akkor ezen bunkók alapján ítéli meg esetleg az adott céget.

Például az IKEA-t.

Ha én nem megyek el a vezetőig, akkor egy tüskével távozom, ami valószínűleg sokáig bennem is marad.

De így nem maradt bennem, mert kedvességgel sikerült kihúzni.

Hiszek benne, hogy ezen a Földön egy célunk van, mégpedig átsegíteni egymást a nehézségeken és ennek felismerése alapvetően alakította át a viselkedésemet.

Hiszek abban, hogy éppen ezért senkinek nincs joga megalázni a másikat semmilyen formában, ezért próbáltam nagy levegőt venni és békésen megoldani az ügyet.

De abban is hiszek, hogy nem szabad hagyni a bunkókat szabadon nyargalászni, mert letapossák az emberek lelkét. És az nem jó.

És a végére még egy megjegyzés: nem mindent lehet ám elintézni azzal, hogy "Boldog Karácsonyt".
Főleg akkor nem, ha a végén a hangsúly amolyan bameg-szerű...
(Ha egyetértesz és tetszett, osszad!)