Már megint egy rohadt futóverseny!

Számítottam rá, hogy ma délután megjelennek az ilyen és hasonló bejegyzések a közösségi hálón.

Szörnyen irritáló, amikor egyébként értelmes emberek baromságokat írnak. Mindig ugyanaz a pár jellemző hülyeség: "Mé'nem a hegyekbe' futkároztok?", vagy "Pár ember miatt szív egy város!", esetleg "A sok magamutogató majom!", meg hogy "Szexuálisan aberrált mindegyik..." És sorolhatnám...

Hadd segítsek pár gondolattal!

1. Nagyjából 1 éve tudható, hogy ma lesz ez a futóverseny. Fel lehetett rá készülni, el lehetett kerülni. Nem hétköznap van, de még csak nem is szombaton. Hogyan sikerült mégis belefutnod? Vagy tudtad, de mégis arra mentél? Szerintem az is egyfajta szexuális aberráció ám! Önként ráfordulni a brokira... ;)

2. Tudod-e, mennyi egy maratoni táv? Nem úgy értem, hogy hány kilométer, mert azt nagyjából mindenki tudja... Arra lennék kíváncsi, hogy azt tudod-e, hogy mibe kerül, mire képes vagy lefutni egy ilyet? Hány óra felkészülés, mennyi lemondás, mennyi fájdalom? Nem hiszem, hogy tudod, mert ha tudnád, akkor - ahogyan én is teszem - behúznád a füled-farkad és minimum tisztelnéd ezeket az embereket. Mert az, aki eljut egy maraton lefutásáig, tiszteletet érdemel. A távért, amit lefut? NEM! Azért a mentális erőért, ami ehhez kell. Egy ilyen táv már nem az izmokról szól ugyanis. Agyban dől el. Hogy felkelsz-e reggel ötkor (hetente háromszor minimum), hogy fuss egy húszast munka előtt, illetve a vasárnap délutáni tespedés helyett lenyomsz-e megint egy húszast. Hogy abbahagyod-e, amikor fáj, vagy csak azért is tovább csinálod. Nem sokan képesek ám erre. De aki ezt meg tudja csinálni, az az élet egyéb területén is hasonló teljesítményekre képes. Úgy is mondhatnám, hogy ott futnak előtted azok az emberek, akik előre viszik a világot. Szóval szerintem a lefutott pár-tízezer kilométer és pár-százezer óra után TALÁN megérdemlik, hogy 4 órára övék legyen a város egy része.

3. Egy ilyen futóverseny turisztikai látványosság. Általában a futók fele külföldi. Ezek egyrészt itt költenek és az őket elkísérő ismerőseik is. Aztán ezek viszik a városról készült videókat, fényképeket magukkal. Lehet csinálni imázsfilmet állami pénzből (az adódból és az én adómból pár milliárdért), de annál az ingyenes reklámnál, amit az a több-ezer ember által készített több-millió fotó és több-hónapnyi videó jelent, nincs jobb. Nem a budai hegyeket kell reklámozni, hanem igenis a Parlamentet, a Várat, a Lánchidat...

3+1. Én azt szoktam csinálni, hogy amiben nincs tapasztalatom, arról nem mondok véleményt. Mert általában az ember baromságokat talál nagy bizonyossággal kijelenteni.
Ezeket lehet olvasni egy-egy futóverseny után.

Na persze én nem vagyok és nagy valószínűséggel nem is leszek marathonista. A futásról azért merek véleményt megfogalmazni, mert szoktam futni. Tudom, mennyire messze vagyok egy félmaratontól is, nemhogy egy maratontól. Tudom, mennyire fáj. Tudom, mibe kerül.

Szóval, ha szeretnél a futásról véleményt formálni, semmi akadálya. De előbb szerezz tapasztalatot! Az a rossz hírem van, hogy tapasztalatot szerezni a futásról csak futva lehet. Az autóból ugyanis nem nagyon lehet (nem is nagyon illik) megítélni ezt sem.
Ahogyan nem lehet (és nem is illik) az autóból véleményt formálni a biciklizésről sem.

Röviden ennyi.