A vagánynyugdíjpénztár

Igen, tag voltam a mai napig. Azért voltam tag, mert anno nem voltam még 35 éves és kötelező volt belépni. Nem volt választásom és az ilyen kötelező dolgoktól eleve ódzkodom kicsit. Mintha a fogamat húznák...

Persze meggyőztek szépen lassan arról, hogy ez nekem jó, merthogy az állami rendszerben úgysem lesz nyugdíjam és itt meg majd jól forgatják a pénzemet és azt örökölni is lehet.

Naná, hogy voltak kétségeim, hiszen épeszű ember lévén nem nagyon tudtam megérteni, hogy miként lehet ugyanannyi pénzből többet csinálni úgy, hogy még az egész pénztár személyzetét is fenntartjuk az összes irodistával, irodaházzal, továbbképzéssel, tájékoztatókkal és reklámokkal együtt. Persze a bankárok bűvészkednek a pénzzel, így gondoltam: egye fene, menjen.

Persze az volt a legnagyobb érv, hogy a munkáltatóm még beletett pár plusz forintot ebbe a magánnyugdíjba, így effektíve több pénzt kaptam, mint az államiba kaptam volna. A pénzemnek meg nem vagyok ellensége.

És akkor most azt hallom, hogy az a meggondolatlan előző kormány a szakadék szélére sodorta a nyugdíjrendszert és még éppen időben lehet viszakozni...

Nos, kedeves politikus urak, röviden és velősen: kapjátok be!

Hazudtatok, hazudtok és hazudni fogtok és soha nem fog érdekelni a saját meggazdagodásotokon kívül semmi. Annakidején nagy pénzt tettetek zsebre abból, hogy belekényszerítettétek a hozzám hasonlókat a kötelező nyugdíjpénztárba és eltettétek a jutalékot a haverjaitoktól. Ha nézegetem a képeket - míly meglepő - ismerős arcokat látok az én nyugdíjpénztáram elnőkségi tagjai között is. Olyan embereket, akikre a kutyámat nem bíznám rá. Nade ők a haverok, kell nekik a jó zsíros állás, amiből délután 2-kor nagy táskalóbálás mellett mehetnek haza a céges luxusautón. A folyosón nézegettem épp ma a fotókat, amelyekről ezek a felkészült jókáderek a pofámbaröhögnek. Na, ezt tolerálom legkevésbé...

Persze nincsenek illúzióim, és biztos vagyok benne, hogy most is nagy pénzt zsebeltek be azzal, hogy tönkrevágjátok az egészet. Hogy mindez az én érdekemben történik? Nanneee!

Ha az én érdekemet tartanátok szem előtt, akkor a HOZAMOT kapnám vissza most és nem az infláció feletti részét. Ugyanis a hozamhoz nektek - mint államnak  - SEMMI KÖZÖTÖK. Azt a magánnyugdíjpénztár produkálta. Nektek az a pénz jár vissza, amit az állami helyett a munkáltatóm a magánba fizetett be és - egye fene - az erre rárakódott, inflációt követő kamat. A hozam pedig a nyugdíjpénztár érdeme, velük pedig én szerződtem, tehát az ENYÉM! Még le is adózok belőle, ha kell!
De nem, az én érdekeim szemmeltartása mellett visszakapom a hozamból az infláció feletti pár tizezer forintot. Nézzetek már hülyének és köszi szépen!
És természetesen megy a blabla a tévében, rádióban, újságokban, de egyet jó ha megértetek: minden épeszű ember tudja, hogy onnan lehet felismerni a hazudozó politikust, hogy mozog a szája! Nem hiszek nektek és ezzel vagyunk páran. Azt sem hiszem el, amit kérdeztek!
Nagyon jól tudom, hogy lófax lesz a Shengenbe, nem nyugdíjam.
Úgyhogy nem azért lépek ki a kötelező magánnyugdíjpénztárból, mert hiszek nektek, hanem azért, mert már az elődeiteknek sem hittem.
És nem fogok előtakarékoskodni! Ehelyett a bankoknak meg nyugdíjpénztáraknak be nem fizetett pénzekből élni fogok! Nyaralni fogok nyáron, síelni fogok télen és új kocsit fogok venni, ha úgy tetszik. Színházba fogok járni, új telefont fogok venni, új laptopot fogok venni, nagyobb tévét fogok venni, új bringát fogok venni, házat fogok venni, nyaralót fogok venni. Ha lesz gyerekem, akkor megveszek neki mindent, amire vágyik, és soha nem fogom azt mondani neki, hogy azért nem kapsz meg egy kurva 900 forintos Pemü gördeszkát (de vágytam rá kölökkoromban), mert neked teszem félre a pénzt ifjúsági takarékba...
És ha megvan minden, akkor majd kis hajókat hajtogatok az új magyar százezerforintosból és leúsztatom a Dunán!
Mert annak is több értelmét látom, minthogy retves bankok a svájci frank ingadozására meg a négyzetköbgyökkamatlábra hivatkozva lenyúlják a pénzemet. Én nem hagyom magamat úgy átbaszni, mint a szüleim, akik a kétezerötszáz forintos fizetésükből havi ezret tettek nekem félre, hogy majd eleinte lakást, később (kicsit lejjebb adva a reményeket) a lakásba bútort vegyek magamnak és végül vagy 18 év után a saját adósságaikat éppen kifizették belőle.
Aztán majd ha öreg leszek és nem tudok már dolgozni, és nem lesz mit enni, akkor eladom a nyaralót, eladom a házat, eladom a kocsit és ha mindent eladtam, majd meghalok.
De legalább volt egy jó életem, ami nem arról szólt, hogy megvonom magamtól magát az életet, hogy pár tetves banki tisztviselő jól éljen a pénzemből.
Na, ez az én vagánynyugdíjpénztáram így 2011. elején, a magánnyugdíjpénztárból kilépésem napján.