Amikor visszaadod, ami nem a tiéd és még te faragsz rá...

Írtam korábban egy másik blogomban - a techshit-en - arról, hogyan kevertem össze a 2000 forintost a 20000 forintossal és hogyan adtam vissza végül. A megpróbáltatásaim csak ezután kezdődtek.

Előre szólok, hogy a történetnek jó a vége, így ha valami nagy drámára vágysz, esetleg kárörömöt keresel, akkor már most hagyd abba az olvasását! Mert - és alapvető filozófiám is ez - az élet hosszútávon igazságos, csak ki kell várni.

Ha követed a dolgaimat, akkor bizonyára olvastad azt a blogbejegyzésemet, amiről szó van. Ha nem olvastad, akkor ide kattintva elolvashatod. Ha nincs rá most időd, vagy nincs hozzá kedved, akkor összefoglalom három mondatban:

1. Vettem ki az automatából pénzt, összekevertem a kétezrest a húszezressel és mielőtt észrevettem volna, vásároltam vele.

2. A nagyobbik baj, hogy a boltos sem vette észre és így akaratomon kívül becsaptam.

3. Visszavittem neki és így jóvátettem a tévedésemet.

Ennyi a történet, amit tanulságul megírtam az egyik blogomban. A célom nem a dicsekvés volt és nem is az, hogy magamat dicsőítsem, mert soha nem gondoltam és azóta sem gondolom ezt valami nagy dolognak. A célom az volt, hogy egyrészt felhívjam a figyelmet a kétezres és a húszezres hasonlóságára, másrészt valamiképpen elmondjam az embereknek, hogy ha egy hasonló helyzetben ők is így cselekszenek, azzal egyrészt nincsenek egyedül, másrészt akkor cselekszenek helyesen.

És most következik az a rész, amiért ezt a bejegyzést megírom. Ugyanis annak ellenére, hogy a cselekedetem helyes és szerintem követendő, kaptam én hideget-meleget.

Nem azokra gondolok, akik szerint a pénzt nem kellett volna visszaadnom, vagy akik egyenesen leírták, hogy ők bizony vissza nem adták volna. Őket ugyanis meg tudom érteni, hiszen van az életben olyan helyzet, amikor az ember egyszerűen kénytelen megragadni minden lehetőséget. És ki vagyok én, hogy az én helyzetemből kiindulva mások felett ítélkezzek? El sem tudom képzelni, hogy mi vezet olyan döntéshez, amikor a becsületet az ember kénytelen feláldozni. De attól, hogy én nem tudom elképzelni, még lehet ilyen. Szóval őket én nem ítélem el, nekik csak annyit üzen az én blogbejegyzésem, hogy nem az az egyetlen reakció egy ilyen helyzetben. Remélem, hogy hamarosan elérkezik az Ő életükben is az a pillanat, amikor Ők is úgy gondolják majd, hogy visszaadni a pénzt többet hoz, mint megtartani. Nekik nagyon javaslom ezt a bejegyzést a végéig elolvasni, mert ott lesz a happyend.

Amikor a megpróbáltatásokról írok, akkor azokra gondolok, akik meggyanúsítják az embert azzal, hogy hazudik. Hogy az írás "kamu". Értem ám őket is, hiszen naponta találkoznak ilyesmi írásokkal és naná, hogy gyanús a dolog. Nekik is javaslom a végéig elolvasni ezt a bejegyzést! Megkaptam például azt, hogy az automata nem is ad ki kétezrest. Pedig ad. Van erről videóm is, a YouTube csatornámon megtalálod. Hol van a YouTube csatornám? Direkt nem teszek ide linket, mert be szeretném bizonyítani neked, hogy egyszerű megtalálni, ugyanis csak rá kell keresni a nevemre.
És ez a második mondandóm ezzel az írással. Mégpedig az, hogy én nem álnéven, nem az internet bugyraiban megbújva - mint egy modern partizán, vagy Robin Hood - ténykedem. Én a saját nevem alatt írom a blogjaimat. A véleményemet vállalom, akkor is, ha nincs igazam. Sőt, egy bizonyos tekintetben azért is írom a blogjaimat, hogy kiderüljön, ha nincs igazam. Nem egy esetben világítottak rá már mások arra, hogy valamit rosszul gondolok, rosszul tudok. És mivel szóltak, javíthattam a hibámat. Azaz, jobbá lettem, fejlődtem. Ez az én hasznom.
Mivel a saját nevem alatt írom a blogjaimat - többen egyébként ezért is furcsán néznek rám, hiszen ez akár kockázatos is lehet -, én nem tehetem meg azt, hogy hazugságokat teszek közzé és meg nem történt esetekkel mocskolom be a nevemet.
Persze olyan is előfordult - és elő is fog fordulni - az írásommal kapcsolatban, hogy bizonyos "bőrgomba oldalak" ellopják (tudod, ezek azok a "magas színvonalú" weboldalak, ahol ha bőrgomba meg viszér elleni kenőcsös hirdetésekkel találkozol, akkor már szerencsés vagy, mert jellemző rájuk, hogy egyenesen pornót tolnak a gyanútlan látogató orcájába és ezeken az oldalakon jellemzően saját írás egy sincs, csak másoktól lopott), szóval ilyen mocskokat üzemeltető mocskok minden megkérdezés nélkül lopták el az írásomat és tették közzé sajátjukként, a forrást még csak meg sem jelölve. Na, ha valaki egy ilyen oldalon futott össze vele, akkor megértem, hogy kétkedéssel fogadta. Én sem hinném el, ha egy nő mesélné el, ahogyan öltönyt vesz magának (mert ugyebár arra sem veszi a fáradságot a Csórálesz Lopez, hogy legalább átírja a főszereplő nemét...)
Nade, hogy én egy személyes blogban, a saját nevemmel és a saját arcommal leírok egy történetet és arra írja rá valaki csuklóból, hogy kamu... ez az alapvető logikus gondolkodás hiányát feltételezi. Annyi dolga van ugyanis csak az illetőnek, hogy rákeres a nevemre és látni fogja, hogy van számos bejegyzésem más témákban, de meg fogja találni a YouTube csatornámat is és ha egy kicsit még ügyesebb, akkor rám találhat még a Facebookon is. És ha ezeket a digitális nyomaimat megtalálja, akkor azt fogja látni, hogy én egy létező és érző lény vagyok. Macskám van és nem félek használni!

Na, ezt az érző lényt sértegeted akkor, amikor hazugnak nevezel...
De még csak nem is ezért írtam ezt a bejegyzést. Ugyanis már lassan 12 éve, azaz egy tucat éve írogatok az internetre és nagyon jól tudom, hogyan működik ez a dolog.
Jól tudom, hogy kik a trollok és hogy mi mozgatja őket.

És ami a legfontosabb: Ők engem nem érdekelnek és ami még lényegesebb, nem is mozdítanak meg bennem semmit. Tök felesleges rám pazarolni az energiát, mert annyit veszek észre belőlük, mint az autópályán száguldva a szélvédőnek csapódó szúnyogból. Hogy mi villan át az agyukon ilyenkor, az már végképp nem érdekel!
Engem _Te_ érdekelsz.
Te, aki olvasva ezeket a sorokat bólogatsz. Akit jó érzéssel tölt el, hogy vannak hozzád hasonló gondolkodású emberek.
Te érdekelsz, aki néha elbizonytalanodsz, mert annyi minden rosszat látsz a világban, hogy megkérdőjelezed azt is, érdemes-e jónak lenned, jónak maradnod.
Érdemes!
Neked írom le ezeket a történeteket. Hogy tudjad.
Vallom ugyanis, hogy a mi modern életünknek számos kellemetlen mellékhatása van, és aki nem használja ki az előnyeit, az hiába viseli el ezeket a kellemetlenségeket.
Maga az internet is olyan csatorna, amibe mindenki beleömleszt mindenfélét, ami többnyire szűretlenül érkezik meg hozzád. Beömlik az életedbe.
De ezt a csatornát lehet arra is használni, hogy arra érdemes tartalmakat osszunk meg rajta.
Én köszönöm Neked, hogy elolvasod és értelmezed az írásaimat és külön köszönöm, ha megosztásra érdemesnek találod azokat!
Ugyanis ha megosztod, akkor eljut másokhoz és terjed.
Ne is fogd vissza magadat!
És itt jön a happyend, amit az elején ígértem:
Nem tudom, hogy mi történt, da az elején említett írásom egyszer csak hirtelen elkezdett felpörögni.
Számos blogbejegyzésem van és az összeset nem olvasták el kétszázezren.
Eddig.
Mert nektek köszönhetően - akik az írást megosztásra, vagy egy lájkra érdemesnek tartottátok - meg sem állt 350.000-ig, azaz háromszázötvenezerig. És bár most már lassabban, de még mindig terjed.
Nektek köszönhetően a blogom felpörgött és átketült egy olyan szegmensbe, ahol a keresők és maga a Facebook is sokkal több embernek dobja fel ezentúl.
Nektek köszönhetően a gondolataim több emberhez jutnak el.
És ez nagyon megtisztelő számomra!
Így aztán itt a végén csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy KÖSZÖNÖM!
Én ezentúl is írogatok, szorgalmasan.