Nem kell feltalálni a kereket, nem kell felfedezni a spanyol viaszt!
Megtette más.
Működő demokráciákban - tehát nem nálunk - a média úgy működik, ahogy kell. Csak meg kell nézni, lemásolni - az úgyis megy nekünk - és csinálni.
Mire gondolok?
Nagy múltú demokráciákban a média nem az éppen aktuális hatalom seggét nyalja.
Nekünk, halandó választó polgároknak nem nagyon van beleszólásunk a politikába, csak a választásokkor. Négy évente van lehetőségünk arra, hogy véleményünket kinyilvánítva a kevésbé rosszat helyezzük hatalomba.
Ennyi jut nekünk.
A köztes időben az általunk megválasztott - jó vagy rossz - hatalom működik. Ez a demokrácia. Nem jó, de nincs jobb.
Ha egy demokrácia jól működik, akkor ebben a négy évben sem csinálhat azt a hatalom, ami neki tetszik. Mert egy működő demokráciában a disznóságok kiderülnek és a bűnöző megbukik.
Ez a média dolga.
Hogy kiderítsék a disznóságokat.
Hogy ha kell, összefogják a szálakat, kinyomozzák az összefonódásokat.
Hogy az általunk megválasztott - vagy meg nem választott, de elfogadott - politikus ne érezze azt, hogy bármilyen disznóságot elkövethet, úgy sincs következménye. Úgy sem derül ki.
Na, nálunk ez nem így van.
Erre először akkor döbbentem rá, amikor az egyik bank V.I.P. listája kiderült.
Talán emlékeztek, politikusok kevesebb kamatra vehettek fel pénzt, mint ami kamatot be kellett érte fizetni.
Pénzt már csak nem adhat direktbe egy bank, így kénytelen voltak trükközni. Azaz, bújtatottan megvesztegették a politikai elitet.
Határozottan emlékszem egy beszélgetésre, amelyben az egyik "nagy tekintélyű" újságíró képébe vágta valamelyik szarházi politikus, hogy "Miért, ha magának valaki felajánlaná, hogy olcsón vehet fel pénzt, kevesebb kamatot kell utána befizetni, maga nem használná ki az alkalmat?"
Nos, az sincs rendben, ha egy politikus ilyen arrogáns, de ez már csak az okozat. Az ok a lényeges.
Az ok pedig az volt, hogy az arrogáns, korrupt politikusunk nagyon jól tudta a beszélgetést vezető újságíróról, hogy impotens szakmailag.
Egyetlen kérdéssel sarokba lehetett volna szorítani az összes pofánkba röhögő mocskot abban az ügyben is.
Mert az rendben van, hogy alacsony kamatra lehet felvenni pénzt annak, aki V.I.P., de az nincs rendben, amit ezért cserébe tenni kellett. És gondolom, tettek is.
Ha a riporter logikus gondolkodásra képes és lényeglátó - fontos újságírói tulajdonságok ezek - akkor bizony meglátja ám azt az egy kérdést, amivel az összes mellébeszélő politikusba bele lehet fojtani a szót.
Hogy mit tettek cserébe az alacsony kamatért...
Na, ez nálunk nem működik. Ez itt Magyarország.
Amiért ezt a bejegyzést el kezdtem írni, az csupán az a tény, hogy felnőtté válásom óta, azaz 22 éve most láttam először azt a magyar demokráciában, hogy mintha a sajtó - egy része, konkrétan a HVG - úgy működne, ahogy a sajtónak működnie kell.
Most történt meg először, hogy valami disznóságot kiderítettek és az azt elkövető meg is ütötte a bokáját.
Az persze megint más tészta, hogy egy normális demokráciában a köztársasági elnök - vagy bármely politikus - lemondana, ha csaláson és hazugságon kapnák, de fogjuk fel a Schmitt ügyet úgy, mint az első lépcsőfokot az igazi demokrácia felé vezető úton.
Egy olyan demokrácia felé vezető úton, ahol nem csalhat, lophat, korrumpálhat, kefélhet félre a politikus, mert kiderül.
Ahol a média és az újságírás rendesen működik.
Ahol betölti a kontroll szerepét.
Ahol az újságíró nem a labdát adogatja fel a köztársasági elnök úrnak (ha nevezhetem így) és nem eszköze a magát kimosdatni akaró hatalomnak.
Ahol az újságíró mer kérdezni és a politikus mer válaszolni.
És ahol a lebukás tényleg bukás.
Ahol tényleg van következménye annak, ha valaki hazudik, csal, lop.
Addig pedig, amíg ezen a hosszú és foghíjas lépcsőn sikerül felkapaszkodnunk, a magamfajta egyszerű választópolgár egyet tehet: reménykedem abban, hogy egyre több ilyen eset lesz és bekerül a zabszem az összes hazug, szarházi, magát biztonságban érző politikus seggébe.
A Schmitt-ügy egyik üzenete talán ennyi: a disznóság néha kiderülhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése