Egy jobb világban

Ma történt, hogy Rácz Károly, ismertebb nevén Terry Black írt Kerényi Imrének, hogy ha már neki magának is voltak homoszexuális viszonyai, legalább ne buzizzon nyílvánosan.

Többekben felmerült a kérdés, hogy miért is volt erre szükség?

Miért kell Rácz Károlynak, a két gyermeket tisztességgel nevelő apának újra Terry Blackként megnyílvánulnia és miért is kell a köztudat arcába vágnia melegségét.

Nos, az én véleményem az, hogy egy jobb világban, nem kellene hangsúlyoznia Terry Black-nek, hogy milyen irányultsága van. Mert egy jobb világban ez senkit nem érdekelne és ebből sem előnye, sem hátránya nem származna. Egy jobb világban ha nyersz - mert jobb vagy - nem rónák fel, hogy zsidó vagy, cigány vagy, homoszekszuális vagy, arab vagy, nő vagy, szőke vagy, kopasz vagy.

Ez nem egy jobb világ.
Ebben a világban a Kerényi-félék buziznak, miközben maguk is élvezettel forogtak homoszekszuálisok társaságában.

Ebben a világban a Szegedi Csanád-félék zsidóznak, miközben maguk is zsidó származásúak. (Merthogy 2012-ig nem tudtak nagyanyjuk zsidóságáról, napppersze!)

Ebben a világban ha sikereket érek el és anyagilag jobban megy egy kicsit, az arcomba vágják, hogy kampós az orrom.

Ebben a világban ha felszólalok a cigányozás ellen, lecigányoznak engem is.

Ebben a világban ha felszólalok a melegek mellett, lebuziznak engem is.

Ebben a világban ha rászólok egy szemetelő emberre, akkor meg a szőke hajam és a kék szemem miatt fasisztáznak le.

Ebben a világban ha rászólok a vonaton üvöltöző kölkökre, akkor vén g**i vagyok.

Ebben a világban ha rászólok a rendetlenkedő kölkökkel üvöltöző idős emberre, akkor "nepofázzbeletaknyos" vagyok.

Ebben a világban ha rászólok a kutyáját szabadon futtató, a gyerekeket halálra rémisztő gazdára, akkor kutyagyűlölő vagyok.
És sorolhatnám...

Mert ebben a világban mindenki tudja, hogy Ő mi NEM, de szinte senki nem tudja, hogy Ő maga mi.
Így aztán ebben a világban nagyon kevesen gondolkodnak el azon, hogy "általában milyen lehet az, másvalakinek lenni" (A.A. Milne: Micimackó). Az emberek nagy részét nem érdekli a másik ember.
Az emberek nagy része nem tudja, mi is az az empátia.
Sokan vannak (vagyunk), akik tudták (tudtuk), de a közönyös emberek világa kiégette belőlük (belőlünk).
De nincs minden veszve, mert a közöny falán átjut, a megemelkedett ingerküszöböt eléri az erősebb hang.
Az üvöltés.

Úgyhogy ebben a világban, amiben élünk egyelőre mindenkinek sokkal jobban ki kell állnia és hallatnia kell a hangját, mint egy jobb világban.
Nem kell csodálkozni, ha a siketek között üvöltözni vagy kénytelen...
Hogy a közönyös emberek, az "idegesség katonái" (Bornai Tibor) is meghallják és megtudják, hogy vannak mások, akik másként élnek. Nem jobban, nem rosszabbul, hanem másként.
Hogy megismerjék a másikat, a másokat és rádöbbenjenek, hogy a másiktól, a másságától nem kell félni.
És akkor egyszer csak nem fog számítani, ha valaki roma, transzvesztita, zsidó, arab, meleg.

Sztereotípiákkal könnyebb

Ma megint olvasgattam kicsit a témában és megint rádöbbentem valamire, amit fontosnak találok megosztani és esetleg megvitatni veletek.

A sztereotípiákról van szó és azok veszélyeiről.

Azt olvasom, hogy sztereotípiák nélkül nem tudnánk élni, mert nélkülük az élet annyira bonyolult lenne, amit átlag ember, de még zseni sem nagyon tudna kezelni.

Azt olvasom, hogy segítségükkel csökkenthető a világ megismerésére fordítandó erőfeszítés, azaz könnyebben kategórizáljuk a dolgokat, amelyek körülvesznek bennünket és ezért könnyebben teszünk rendet magunk körül.

Olyan ez, mint amikor az ember a rendetlenséget úgy szünteti meg, hogy fiókos szekrényeket vásárol és az egymáshoz kötődő dolgokat ugyanabba a fiókba teszi bele. A szobában rend lesz és a fiókokból - ismerve a rendező elvet - viszonylag könnyen előkerülnek a cuccaink. Mert tudjuk, hogy egy bizonyos tulajdonságuk alapján hol is keressük őket. A zoknikat a zoknis fiókban, a férfi alsókat az alsónadrágos fiókban, a női bugyikat a női bugyis fiókban, satöbbi. Egyszerűbb így az élet? Igen.

De mi van akkor, ha valami rossz fiókba kerül?

Egyrészt nem fogjuk soha többet megtalálni, mert nem ott keressük, ahol kellene.

Másrészt viszont - és ez a veszélyesebb - olyasmit feltételezünk róla, ami nem igaz. Hogy az előbbi fiókos témánál maradjunk, ha a feleséged bugyija rossz fiókba, a te alsóid közé kerül és a reggeli félhomályban véletlenül azt veszed fel... Minimum vicces, de lehet kellemetlen is.

Félretéve a poénkodást, a sztereotípiákkal az a baj tehát, hogy - ahogy olvasom - az egy csoportba sorolt dolgokat mi magunk kiegészítjük szubjektív, azaz nem biztosan valós tulajdonságokkal is és így a kép torzulhat.

Ezért van az, hogy ha egy népcsoport iránt előítéletekkel vagyunk, akkor az abba a népcsoportba tartozó egyénekre hajlamosak vagyunk olyan tulajdonságokat is ráhúzni, amelyek a népcsoport tagjaira általában jellemzőek, de rá éppen nem.

És ezt tartom nagy bajnak.

Nem mondom tehát, hogy az előítélet feltétlenül rossz, hiszen vannak az életben olyan dolgok, amelyekre egyszerűen nincs az embernek energiája. Ezeket könnyebb általuk kezelni. Ha szerencsénk van, akkor azok a dolgok, amelyekre nem fordítunk kellő figyelmet, nincsenek befolyással az életünkre, helyesebben azokra a dolgokra nem fordítunk kellő figyelmet, amelyek nincsenek befolyással az életünkre.

A baj akkor van, ha azokra a dolgokra SEM FORDÍTUNK kellő figyelmet, amelyek befolyásolják az életünket. Pedig ilyenekből igazán nincs sok.

Ha tehát az eszkimókkal kapcsolatosan előítéleteink vannak és azok netán hibásak, egészen addig nem okoz ez problémát, amíg eszkimók között nem kell éljünk. Én magam soha nem találkoztam még eszkimóval, így a velük kapcsolatos ismereteim egyrészt hiányosak, másrészt valószínűleg hibásak, de ezzel együtt semmilyen hátrányt nem jelentenek a mindennapi életem során. Az eszkimók tehát számomra érdektelenek, így elfogadható, ha velük kapcsolatban előítéletekre, sztereotípiákra hagyatkozom.

 

De mi van azokkal a népcsoportokkal, akiktől nem tudom elhatárolni magamat. Akikkel együtt élni vagyok kénytelen, mert az országunkban, a városunkban vagy a falunkban, az utcánkban, vagy közvetlenül a szomszédomban élnek? Hagyatkozhatom velük szemben is sztereotípiákra? Könnyíthetem úgy az életemet, hogy nem torzul a kép? Mondhatom azt, hogy nem akarom megismerni őket mert elég az, amit a "fajtájukról" tudok?

 

Véleményem szerint nem. Legalábbis akkor nem, ha értelmes ember vagyok és ezekkel az emberekkel szeretnék normális légkörben együtt élni.

 

Ha tehát a szomszédom cigány, kínai, arab, vagy bármely - külső jegyek vagy viselkedés alapján - jól beazonosítható csoporthoz tartozik, akkor egyszerűen nem tehetem meg, azt, hogy beletuszkolom egy fiókba és ezzel el van intézve az ügy.

Kénytelen és köteles vagyok megismerni az egyént, hogy meg tudjam állapítani róla, milyen ember valójában. Így alkothatok róla csak hiteles képet.

Sajnos az is előfordulhat, hogy a megalkotott kép egybevág a "fajtájáról" alkotott sztereotípiákkal és ilyenkor sajnos az emberi agy a könnyebb ellenállás felé megy el és hiába akarna kibújni az illető a skatulyából, mi visszatuszkoljuk. Mert úgy könnyebb...

 

Az is baj az előítéletekkel, hogy évszázadok óta tudjuk már, miként keletkeznek.

Egyrészt hajlamosak vagyunk a kis eltéréseket felnagyítani és mutogatni rájuk, miszerint ők "mások, mint mi". Ha jobban megvizsgáljuk ezeket a különbségeket, rá fogunk jönni arra, hogy a mindennapi élet szempontjából többnyire semmi jelentőségük nincs. Példákat nem írok, mert nem lenne elég egy fél nap sem.

Másrészt viszont hajlamosak vagyunk arra is, hogy tényleges különbségeket túlzottan hagsúlyozunk, ezzel is torzul a kép.

Harmadrészt az is jellemző, hogy egy jól megállapítható különbséget hozzátársítunk egy nem ellenőrízhető tulajdonsághoz és ezentúl azt mondjuk, hogy aki ilyen, az egyben olyan is. A sunyi ebben az, hogy nagyon könnyű és kényelmes dolog egy felfedezett tulajdonság alapján azonnal még vagy három vélt dolgot odaképzelni és ezután ezeket igazolni magunknak. Az a baj ezzel, hogy hazudunk magunknak és magunkat becsapni a legnagyobb ostobaság.

És negyedrészt az is a mi hibánk, ha egy túl markáns személyt azonosítunk egy népcsoporttal és ezután azt feltételezzük, hogy a népcsoport minden tagja olyan, mint ő. Ide azért írnék példákat is, bár tudom, hogy kapok érte az orcámra. De mégis meg kell említsem, hogy nem minden roma olyan pofátlanul ellenszenves, mint Győzike, nem minden afrikai olyan sötét módon buta, mint Fekete Pákó, nem minden homoszexuális olyan magamutogató, mint Terry Black. És még sorolhatnám. De az emberi agy sajnos olyan, hogy ha azt a szót halljuk, hogy roma, akkor valamelyik markáns személyiség ugrik be és ugyanez igaz az összes többi sztereotípiára is. Ez van.

Persze az agyunk csak akkor csinál ilyet, ha hagyjuk neki. De erről még később...

A sztereotípiákat nem csak a világ rendezgetésére használjuk fel, hanem a társadalmi érintkezés során is nagy szerepet kapnak. Gondoljunk csak egy zsidó viccre, vagy rendőr viccre, vagy cigány viccre. Senki nem értené, mi benne a vicc, ha nem tudnánk hozzá azt a sztereotípiát, amire az egész épül.

Könnyebben megértjük tehát egymást, ha a velünk beszélgető ismeri ugyanazt a sztereotípiát, amelyiket mi. Írok egy példát: ha egy kevésbé kedvelt kolléga lassan dolgozik vagy sokat hibázik, akkor két fiatal között elég annyit odavetni, hogy "a vén hülye" és a másik máris érti, hogy a beszélő szerint a kolléga azért lassú és hibázik, mert ahogyan "minden" idősebbnek, már nem úgy fog az agya, nem úgy működnek az érzékszervei. Igaz ez? Nagy vonalakban igen, de valójában torzuláshoz vezethet. Mert a kolléga idős kora ellenére is lehet szellemileg frissebb a fiatalabbaknál és lehet sas szeme is, csak mondjuk éppen beteg, családi gondjai vannak, akármi.

Egyszerűbb dolog volt megítélni a kora alapján, mint áttekinteni a jelenlegi helyzetet, esetleg megkérdezni tőle, hogy mi a baja? Naná...

Ez a baj a roma szomszéd esetében is, hiszen sokkal egyszerűbb a romaságát - ha létezik ilyen - megragadva előítéletet alkotni róla, mint megismerni őt. A megismerés ugyanis energiába kerül és energiánk meg... na az nincs nagyon. Ilyesmire legalábbis.

 

És az még a bajom a sztereotípiákkal, hogy vannak okos, a témában jártas emberek, akik ki is használják a hajlamunkat az előítéletre, hogy céljaikat elérjék vele.

Nagyon jól tudják, hogy mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy a saját népcsoportunkkal szemben más mércét alkalmazzunk, mint a másikkal szemben. Mi mindig becsületesek, összetartóak, megértőek, hűségesek vagyunk, míg a másik népcsoport biztosan be akar csapni, lusta, kirekesztő.

Aki szeretné az indulatokat szítani, annak nincs más dolga, mint rájátszani ezekre a hajlamainkra és felerősíteni a félelmeinket. Félelemmel fokozni az elzárkózásunkat, mert ha nem ismerkedünk meg azzal a népcsoporttal, akkor nem derülhet ki, hogy a róluk - szándékosan torzított információk alapján - alkotott képünk hibás és valójában nem is olyanok, amilyennek elképzeltük őket.

Ha megismerjük őket és vannak tapasztalataink róluk, akkor egy aljas ember láttán nem az jut eszünkbe, hogy azért olyan, mert cigány, arab, zsidó, homoszexuális, hanem azért olyan, mert olyanná tette az élet.

Ha tudunk árnyaltan gondolkodni és van energiánk belenézni egy jelenség okaiba, akkor és csak akkor alkothatunk róla véleményt.

Nem szabad tehát hagyni, hogy az agyunk a könnyebb utat válassza, mert meg fogja tenni. Észre sem vesszük, de már be is teszi a jelenséget, embert, tárgyat egy skatulyába, ahonnan aztán nehéz szabadulni.

És ha már skatuylázunk, akkor ha van lehetőségünk, használjunk több skatulyát! Próbáljunk meg árnyaltabban kategorizálni! Legyen az agyunkban több fiók! 

 

Küzdjünk a sztereotípiák negatív következményei ellen és ne hagyjuk, hogy fáradtság vagy lustaság miatt az agyunk becsapjon bennünket!

Mit tehetünk?

Egyrészt nem alkotunk számunkra fontos, az életünket nagyban befolyásoló dolgokról úgy véleményt, hogy nincs TAPASZTALATUNK azokkal kapcsolatban. Ha szedett-vedett információk alapján mégis véleményt alkottunk, akkor meg NEM HANGOZTATJUK a hülyeséget és nem tévesztünk meg másokat. Mert előbb-utóbb rá fognak jönni, hogy hülyeséget beszéltünk és hiteltelenné válunk. Mása sincs az embernek manapság, mint a becsülete, azt meg nem kell eljátszani meggondolatlanul. Tehát hallgatni néha arany...

Ha nincs mindenre energiánk, akkor pedig fogjunk össze. Kérdezzünk olyat, akiben bízunk. Ő lehet egy családtag, lehet egy barát, lehet kolléga. A lényeg, hogy olyan valaki véleményét kérjük ki, akinek MEGALAPOZOTT véleménye lehet, mely TAPASZTALATOKON alapszik.

 

A minket érintő dolgokra pedig mindig fordítsunk kellő energiát és nyitott elmével próbáljuk befogadni azokat és csak azután alkossunk róluk véleményt, hogy eleget figyeltünk rájuk.

 

Nem olyan nehéz ám ez...

(Ugye tudjátok, hogy ezt a blogot azért írom, hogy a gondolataim több emberhez eljussanak. Ha tetszett, annyit segíthettek, hogy továbbosztjátok. Köszi!)

Divat a harag

Nem leszel népszerű ebben az országban, ha bárkit nem utálsz, akit utálni kellene. Manapság ugyanis ez a divat.

Divat a harag.

Én elfogadom, hogy számos cigány tett azért, hogy a cigányságot olyannak lássuk, amilyennek látjuk. Elfogadom, hogy számos meleg viselkedik undorítóan. Elfogadom, hogy az előítéleteknek van alapja. Ha nem lenne, nem léteznének...

Az előítélettel nekem csak egy bajom van, mégpedig az, hogy NINCS OLYAN, hogy "A" cigányság, "A" melegek, "AZ" arabok.

"A" különböző népcsoportok EGYÉNEKBŐL állnak. Van köztük ilyen is, meg olyan is. Ahogy a magyarok között is. Olyan sincs ugyanis, hogy "A" magyarság. Mondom ezt úgy, hogy hazafinak tartom magamat és meghalnék a hazámért...

A határozott névelőket azért tesszük egy-egy népcsoport neve elé és azért próbáljuk meg beletuszkolni embertársainkat skatulyákba, mert a világ bonyolult és sokkal könnyebb úgy, ha egyszerűbben látjuk.

Az a bajom, hogy ezeket az egyszerűsítéseket LUSTASÁGBÓL (amely persze származhat fáradtságból is) alkalmazza az ember, vagy BUTASÁGBÓL (amelyről pedig soxor nem tehet az illető). És ez igaz rám is, mert soxor vagyok én magam is lusta (fáradt) átgondolni egy témát és előfordul az is, hogy tájékozatlanságból, félrevezetettségből fakadóan beszélek vagy írok baromságokat valamiről. A lustaságot és butaságot tessék tehát ebben az írásomban így értelmezni és ne sértődjön meg senki. Nem sértegetni akarlak benneteket...

Ha valaki cigányozni, zsidózni, vagy buzizni kezd, az vagy LUSTA vagy BUTA ahhoz, hogy egyenként ítéljen meg embereket. Általánosítani ugyanis egyszerűbb, az agy törekszik arra, hogy egyszerűsítsen és kevesebb energiával megoldjon dolgokat. Ha hagyod, ezt teszi az agyad Veled...

Amikor mónikasón (direkt kisbetűvel) nevelkedett faszkalapok teszik ezt, azt könnyebben elfogadom. Ennyi eszük van, még azt is elfogadom, hogy többnyire nem tehetnek róla. A környezetüknek, a lehetőségeiknek köszönhetik azt, hogy ennyire korlátoltak. Amiről viszont tehetnek és amiben hibásak, ha meg sem PRÓBÁLNAK kitörni a korlátaik közül. Ha nagyon jól érzik magukat az egyszerű kis világukban és alapvető összefüggéseket nem látnak meg. Ha maguknak köszönhetik tehát a nyomorukat, ha megérdemlik. Az persze aggasztó, hogy egyre többen vannak és lassan sikk bunkónak lenni. De ha az embernek nincsen rájuk energiája, akkor viszonylag jól védekezhet a primitív emberek ellen. Kerülni kell a társaságukat. Egyszerűen nem mégy oda, ahol "EZEK" vannak. Az "EZEK" szót direkt használom és tartom azt a véleményemet, hogy attól nem értelmes lény valaki, hogy tud beszélni. Szóval ki kell kerülni "EZEKET" és kész.

Persze ha erőt érzel magadban, hogy megváltoztasd őket, akkor meg csináld. Szerencsére sokan vannak, akik elég erősek ehhez a nem kis feladathoz és úgy dolgoznak velük, hogy megbecsülést - sem anyagit, sem erkölcsit - nem kapnak. A primitív emberekkel dolgozni ugyanis nem mindig hálás, a szó szoros értelmében legalábbis. De vannak, akiknek egy megmentett lélek is elég és nem várnak semmilyen hálát. Mindig csodálattal néztem rájuk...

Még talán annyit a hátrányos helyzetű emberekről, hogy a többnyire saját maguknak köszönhető sorsuk miatt persze tele vannak HARAGGAL, és a haragnak táptalaj kell. Cél. Célt keresnek tehát a haragjuknak és mi sem egyszerűbb, mint valamely külső jegy alapján (például bőrszín) jól megkülönböztethető csoport ellen fordulni. Szóval "EZEK" teljesen mindegy kikre, de valakikre KELL haragudjanak, miközben SAJÁT MAGUKRA kellene haragudniuk.

Helyesebben a haragra fordított energiákat másra fordítani. 

Például sorsot fordítani. 

Tanulni, olvasni, dolgozni, többet foglalkozni a gyerekkel, hogy ha nekem nem is volt lehetőségem kitörni, Neki LEGYEN.

Az én nagyszüleim például egyszerű emberek voltak, ZÉRÓ lehetőséggel. De a szüleimnek már kicsit több lehetőségük volt és nekik köszönhetően nekem még több. Nekik ráadásul nem segített senki...

Meggyőződésem, hogy egyetlen dolgon múlik minden: van-e igény. Aki igénytelen, azzal nem lehet mit kezdeni ugyanis. Egyetlen feladatunk van az életben, mégpedig kihozni magunkból a maximumot. Aki ezt eléri, nem élt hiába. És bármit is jelent eza maximum, nincs miért szégyenkeznie!

Csak azt kell szégyellni, ha hagytad magad lenyomni. Ha nem küzdöttél, ha feladtad. Ha beletörődtél...

Visszatérve a haragra, mint divatra:

Nekem azzal van a bajom, amikor ÉRTELMES emberek cigányoznak, buziznak, zsidóznak... satöbbi.

Nekik ugyanis NINCS mentségük.

Válasszuk ketté az értelmeseket!

Sajnos vannak, akik valamilyen indokból, rafináltan lázítanak egy-egy népcsoport ellen. Hasznuk származik belőle, ha a BUTA tömegeket manipulálják. Mindig voltak "ILYENEK" és mindig lesznek is.

Ők a gonoszok. 

Veszélyesek. 

Ők azok, akiknek köszönhetjük a háborúkat, a nyomort. 

Nincsenek sokan, de szorgalmasak. Mindig munkálkodtak a háttérben és amíg világ a világ, fognak is.

Nehéz felismerni őket, mert rafináltak. Jól álcázzák a szándékaikat és csak az értelmes ember ismeri fel őket.

Őket viszont nem tudják becsapni.

Ők a másik oldal.

Én abban bízom, hogy azok az ÉRTELMES emberek, akik ezzel együtt JÓINDULATÚAK is, azért többen vannak. 

Bízom benne, hogy az Ő akaratuk érvényesül a világban. Ha nem bíznék ebben, nem lenne értelme élnem. Mert ha nem bíznék bennük, akkor nem hinném, hogy a világ jó, az élet szép, még ha nehéz is néha. Akkor nem hinném, hogy a végén mindig a jó győz.

Persze ehhez az kell, hogy a JÓK hallassák a hangjukat. Hogy SOHA NE LEGYENEK LUSTÁK elmondani a véleményüket. SOHA ne legyenek LUSTÁK eloszlatni a ködöt, amit a gonoszok fejlesztenek.

Azokra az ÉRTELMES, JÓINDULATÚ EMBEREKRE viszont HARAGSZOM, AKIK LUSTÁK!

Ha valaki LUSTASÁGBÓL nem gondolkodik, LUSTASÁGBÓL NEM HALLATJA A HANGJÁT, annak NINCS MENTSÉGE!

Az értelmes embernek ugyanis FELELŐSSÉGE van. Ő NEM élhet bele a vakvilágba, nem törődhet bele semmibe.

Neki az a dolga, hogy TEGYEN. Ha ehhez eszközt adott neki az élet - vagy ha úgy tetszik, az Isten - akkor kötelessége élni azzal.

Bennem nincs harag? Bennem nincs félelem? Nem vagyok lusta?

Dehogynem. Rettegek a gonoszoktól, ha nem vigyázok akkor gyűlölök is azonnal és bizony sokszor lusta vagyok végiggondolni dolgokat. Én is hajlamos vagyok jól beazonosítható jegyek alapján mutogatni népcsoportokra.

Bevallom, néha még cigányozni, buzizni, zsidózni, arabozni... satöbbizni is szoktam.

Nem vagyok rá büszke, mert a gyengeség, a butaság jelének látom ezt. És sem gyenge, sem buta nem szeretnék lenni...

De harcolok magammal és soha nem fogom feladni. Hiszem, hogy bárki képes változni és az értelmes ember képes uralkodni a gondolatain.

Hiszem, hogy az előítélet KIIRTHATÓ.

Mit lehet ezért tenni?

Az ember egymaga többnyire gyenge. Nem szégyen tehát másokra támaszkodni. Olyanokra, akikben bízunk. 

Tartani egymásban a lelket. Erre vannak a szeretteink, a barátok. Hogy figyelmeztessük egymást, amikor valamiről hülyeséget gondolunk, mondunk, vagy írunk. 

(Persze a lelket abban lehet tartani, akiben van. Akinek van lelke. Csak ilyen barátaim vannak. Lelketlenekkel nem barátkozom.)

És ha szólok, én azoknak szólok, akik fontosak nekem. Vállalom, hogy esetleg megharagszotok rám, mert tudom, hogy pillanatnyi elmezavar az nálatok, amikor HÜLYESÉGEKET beszéltek vagy írtok. Nagyon jól tudom, hogy ami lustaságnak látszik, az néha csak fáradtság. Amikor kipihenitek, akkor majd átgondoljátok. És belátjátok.
Én is így szoktam...

Úgyhogy remélem, hogy belátjátok azt is, hogy haragudni nem jó. Nem egészséges. 

Az előítélet nem jó és nem egészséges. 

Cigányozni, buzizni, zsidózni, arabozni... nem jó.

Amíg csak egy ember van, aki előítélet miatt kerül hátrányba, addig a világ nem jó! Addig a gonoszok győznek...

Hogyan védekezhetsz az előítéletek ellen?

Hát úgy, hogy erőt veszel magadon. Nem könnyű, de senki nem ígérte, hogy könnyű lesz...

Sokkal könnyebb ugyanis sodródni az árral. Manapság pedig az ár, a divat az, hogy a saját haragodat máson éld ki.

Szóval az előítélet ellen úgy tudsz védekezni, ha megismerkedsz emberekkel abból a csoportból. Ha a cigányságot akarod megérteni, akkor ismerned kell cigányokat. Ha a homoszexuálisokat akarod megérteni, akkor ismerned kell homoszexuálisokat. 

És így tovább...

Mindaddig ugyanis, amíg az információidat nem első kézből, SAJÁT TAPASZTALATAIDBÓL szerzed, soha nem tudhatod, hogy nem csaptak-e be.

Nekem se higgy! Ne hidd el nekem, hogy vannak rendes, dolgos, okos romák! Ne hidd el, hogy vannak hűséges, párkapcsolatban normális életet élő melegek! Ne hidd el nekem, hogy nem minden zsidó akar kihasználni!

Ne higgy senkinek, csak magadnak!

TAPASZTALJ!

Tapasztalni pedig csak úgy fogsz, ha nyitott vagy.

Nem veszélytelen, fogsz csalódni is. Kapsz majd a pofádra...

Fogsz találkozni ápolatlan, dologtalan, tolvaj romákkal. Fogsz találkozni olyan meleggel, aki rádmozdul és kellemetlenkedik.

Lesznek rossz élményeid, de ez az ára annak, hogy egy életre megváltozzon a véleményed az előítéletekről.

Nem túl nagy ár ez, nagyon megéri.

Csak ennyit higgy el nekem!

Börtönbe a buzikkal!

Először is hadd kérjek elnézést a címért. Én magam nem használom ezt a szót - nem a börtönt, a másikat -, de mindenképpen egy figyelemfelkeltő indítást szerettem volna. Már a címben megmutatni, mennyire primitívnek és gusztustalannak tartom már csak a gondolatát is annak, aminek egyes, magukat "normálisnak" nevező politikusok még hangot is adnak.

Nevezetesen, hogy "egyes szexuális magatartászavarok visszaszorítása érdekében" törvényt kellene módosítani.

Nem a homoszexuálisok védelmében írok most, nem szorulnak rá. Megvédik ők magukat és egymást, nem szorulnak pont az én védelmemre.

Amiért tollat, helyesebben billentyűzetet ragadtam az, hogy kifejezzem mérhetetlen felháborodásomat a butaság, műveletlenség, tanulatlanság... röviden a sötétség ilyetén megnyilvánulása ellen!

Kedves "törvényalkotó", vagy törvényt módosítani kívánó balfék képviselő urak!

Ha én nem értek valamihez, akkor - tetszenek tudni - abban nem szoktam véleményt nyilvánítani. Így például ha nem értek a pszichológiához, szociológiához, akkor NEM POFÁZOK RÓLA BAROMSÁGOKAT.

Méghogy a szexuális devianciák - már ez a megfogalmazás is sántít, de most hagyjuk - nem állíthatók példaként a fiatalság elé? Mi ez a lószar? Ki állít példát kik elé?

Nos, kedves balfék politikus urak, hadd áruljak el maguknak valamit! A normális társadalmak - remélem nevezhetem kis országunkat is így - alap építő köve a család. A családban pedig van - jó esetben - két szülő, akik a gyermekeiket nevelik. Az a feladatuk, hogy a családban elfogadott, magukkal hozott - és jó esetben a társadalommal szinkronban lévő - értékrendet átadják az utódoknak. A gyerekeiknek. Mifelénk, kedves balfék politikus urak nem a média állít példát, hanem - nekem konkrétan - a saját szüleim. Apámtól tanultam, hogyan kell viselkednie egy férfinak. És a saját anyám, akitől meg azt láttam, milyen is egy jó anya, egy jó feleség. Tőlük tanultam, hogy milyen szerepek vannak egy családban és tőlük tanultam többek között azt is, hogy mi is az a szeretet, hűség, türelem... sorolhatnám. Röviden: ők adták át nekem az értékeiket.

Tőlük tanultam meg azt, hogy a gyerek akkor fog hallgatni rám, ha érzi rajtam, hogy jót akarok neki. Ha érzi, hogy amit teszek, azt az iránta érzett szeretetből teszem.

Úgyhogy kedves balfék politikus urak hadd világosítsam fel önöket arról, hogy sulykolhat bármit a média, láthatok bármit az utcán, az nekem NEM PÉLDA. Sose volt és sose lesz. És ez a maguk szerencséje! Az, hogy vagyunk ezzel még így páran.

Hiába sikk manapság lopni - ezt igazán jól tudják pont önök - én nem lopok. Nem próbáltam? Dehogynem... Minden gyerek megpróbálja. Csak tetszenek tudni kedves balfasz politikus urak, láttam a szomorúságot a szüleim szemében, amikor azt a Kossuth ötöst el akartam sikkasztani a bolti visszajáróból. Még csak atyai - vagy anyai - pofonra sem volt szükség ahhoz, hogy megértsem, lopni nem helyes. Még öt forintot sem, mert semmi különbség nincs öt, ötven, ötszáz vagy ötmillió, esetleg ötmilliárd forint között. Az a másé, ahhoz nem nyúlunk. Egyszerűen megjegyezhető szabály, ajánlanám egyébként figyelmükbe...

De hogy egyszerű elméjükkel is tessenek érteni, hadd írjak közelebbi példát!

Nem lettem homoszexuális. Szerencsés vagyok. Nem azért vagyok szerencsés, mert homoszexuálisnak lenni bűn, hanem azért, mert sokkal egyszerűbb az életem így. Azért egyszerűbb így az élet, mert a magukhoz hasonló balfékek évezredek óta azon munkálkodnak, hogy aki más, annak rossz legyen. Mindent megtesznek ezért, és nem az a szomorú ám, hogy pár ezren a maguk iskolázatlan, olvasatlan, tanulatlan, bárdolatlan... egyszóval sötét módján meg vannak róla győződve, hogy ez így helyes, hanem az a szomorú, hogy a hozzám hasonló csendes, épeszű többség eltűri a maguk szemétségeit! Már bocsánat.

Tetszenek tudni, mi - vagy hogy önök is értsék: mink - többnyire mosolygunk, vagy kínunkban már röhögünk csak a maguk primitív lelki világán és maximum néha megsajnáljuk önöket a szerencsétlen, félelemmel és gyűlölettel teli életükért, amit élni kénytelenek.

Tetszenek tudni az olvasott, képzett ember nagyon jól tudja ugyanis, hogy a homofóbia hátterében bizony legtöbb esetben a látens, lappangó homoszexualitás található. Ha ezek túl bonyolult kifejezések lennének önöknek, hát hadd fogalmazzak egyszerűbben: aki biztos önmagában és szexuális orientációjában, azt bizony nem zavarják a homoszexuálisok.

Aki tudja, hogy a lányokat szereti, annak bizony nagyon mindegy, hogy lát-e férfiakat kézenfogva, vagy esetleg csókolózni. Számunkra ezek dolgok közömbösek. 

Ezek a dolgok csak azokat zavarják, akik nem biztosak önmagukban. Akikben ezek a dolgok számukra ijesztő vágyakat ébresztenek.

Mi, "a heteroszexuálisok" egy meleg pár láttán nem érzünk semmit. Egy elcuppanó puszi vagy egy ölelés senkit nem zavar. Az már más kérdés, ha egy pár - legyen az homo-, vagy heteroszexuális - nyalja-falja egymást. Na, az bizony tényleg nem az utcára való. Ahogyan az egymás tapogatása, a fenék markolászása sem. Még akkor sem, ha egyébként igenis markolászni való az a fenék. Az magánügy és diszkréciót kíván. De ez az én véleményem, nem kényszerítem másra. Főleg nem pénzbüntetéssel vagy börtönnel fenyegetve...

Mit lehet ezekkel a dolgokkal tenni? Mit tehet, ha a gyereke ilyet lát?

Hát kedves balfék politikus urak, semmiképpen nem azt, hogy börtönbe záratja azokat, akik ilyesmit csinálnak.

Ilyenkor az ember elmondja a gyerekének azt, hogy mi ez. Hogy van ilyen és van olyan is. Elmondja a véleményét és ha a gyerek kérdez, válaszol neki. Őszintén és részletesen.

Én magam - kirívó esetekben - egyrészt elfordítom a gyerek fejét, nameg a sajátomat is. Mert nem tartozik ránk. Nem érdekel. Ha az, aki csinálja nem tudja ezt, akkor az az ő szegénységi bizonyítványa.

Ha a közerkölcs - létező fogalom, tessék ennek is utánaolvasni - durva megsértését tapasztalom, akkor az ellen meg teszek. Például szólok, hogy ezt nem kéne. Akár hetero-, akár homoszekszuális az illető, aki sérti.

De tetszenek tudni a közerkölcs egy olyan valami ám, amit a "köz", azaz MI határozunk meg. A többség dönt arról, hogy mit fogad el, mit tart elviselhetőnek. A többség és nem pár, a látens homoszexualitásában frusztrált, balfék képviselő.

Tisztelt tanulatlan, bárdolatlan, olvasatlan... egyszóval sötét képviselő urak!

A világ változik. Szerencsére néha jó irányba is. Manapság nem szégyen például, ha egy nő élvezi a szexet (nem kell nagyon visszamenni a történelemben, a viktoriánus korban, azaz alig 100 éve még az volt). Lehet, hogy önök azt szeretnék, ha a dolgok nem változnának, vagy úgy változnának ahogyan az önöknek tetszik, de én nem szeretnék az önök által megálmodott társadalomban élni!

Mert egy olyan társadalomban, ahol a homoszexualitást megvetik, titkolni, szégyellni való dolognak, vagy az önök szóhasználatával "devianciának" tartják, ne tessenek csodálkozni azon, ha az ezirányú másságukat eltitkolni és másként kiélni kénytelen, szexuálisan felnőtt egyedek megkeresik annak a módját. Ha egy homoszexuális férfit klasszikus apa szerepbe, irányultságát elrejteni kényszerítenek, akkor ne csodálkozzanak, hogy boldogtalan feleségekkel és molesztált gyerekekkel találkoznak! Ha egy leszbikust klasszikus feleség szerepbe kényszerítenek, akkor szintén ne csodálkozzanak, ha elhanyagolt férjekkel, megzavarodott tinilányokkal találkoznak! És családi tragédiákkal.

Ha valamit el tetszenek fojtani, akkor ne csodálkozzanak azon, ha egyszer csak robban!

Bizonyára teszettek azt hallani, hogy az elfojtás egészségtelen. Hát ez bizony igaz a melegekre és a velük kapcsolatos kényszerítésekre is.

Évek óta figyelem, hogy mit művelnek le a melegfelvonulás körül. Hogy honnan tudom, mi történik? A tévéből. Tetszenek tudni, ha nem érdekelnek a melegek, akkor nem megyek el egy ilyen rendezvényre. Ha nem érzem úgy, hogy a gyerekem felkészült lenne befogadni egy ilyen valamit, akkor meg nem viszem el. Ez is ilyen egyszerű.

Az a baj magukkal, hogy a lényegét nem látják ennek a "meleg büszkeség" dolognak. Nem jönnek rá arra, hogy pont maguk gerjesztik ezeket a folyamatokat.

Ha nem nyomnák el ugyanis azokat, akik mások és ezért ők nem éreznék az év további 364 napjában, hogy le vannak nézve, hátrányos helyzetbe vannak taszítva, akkor nem lenne szükség meleg felvonulásokra sem.

Önök nem látják azt sem, hogy homoszexualitás mindig volt, van és mindig lesz is. Tetszik vagy nem, de így van. Nem betegség, ezért nem gyógyítható. Nem látják azt sem, hogy normális hozzáállással viszont tökéletesen kezelhető az a viszony, ami a homoszexuálisok és a heteroszexuálisok között jelenleg bizony többnyire botrányos állapotban van.

Nem látják azt sem, hogy a másság nem is akkora nagy dolog, mint ahogyan azt önök hiszik. Hogy a mindennapi életben igazából teljesen mindegy - lenne - a szexuális irányultság, ha a hozzáállásunk normális - lenne végre-.

Nem veszik észre azt, hogy csupán matematikai alapon az önök közvetlen közelében is vannak nagy számban olyan homoszexuálisok, akiket önök is szeretnek és még csak nem is sejtik róluk, hogy közben "utálni kéne őket". Megsúgom, hogy még az önök családjában is vannak páran...

Nem veszik észre, hogy mennyire nevetségesek, amiért nem veszik észre...

De nem ezért írtam ezt a bejegyzést. Nem hiszem ugyanis, hogy az önök korlátolt, tanulatlan, bárdolatlan, olvasatlan, előítéletes és gyűlölettel teli agyában (elnézést a feltételezésért, hogy van maguknak ilyen szervük) bármi is történik pont ezt a posztot olvasva. Elvannak maguk a kis világukban és nagyon remélem, hogy ott is maradnak.

Nagyon remélem, hogy a hülyeség nem fertőző, de gyógyítható.

Ezt a bejegyzést Neked írtam, kedves barátom, barátnőm.

Neked, akit szeretnélek távol tartani a sötét emberektől.

Neked, aki fontos vagy nekem és akitől szeretném, ha utánaolvasnál, beszélgetnél róla és nem lennél lusta megismerni ezt a jelenséget.

Neked írtam, akiről remélem, hogy előítéletektől vezérelve nem hagyod magadat manipulálni senkinek.

Neked, akitől remélem, hogy nekem sem hiszel, hanem magad jársz utána mindennek.

Csak azért írtam, hogy elgondolkoztassalak!

Ugye megteszed a kedvemért!

Előre is köszi!
(Ha egyetértesz velem, akkor esetleg oszd meg...)