Hogy Istenben hiszel-e, vagy a sorsban, a karmában, vagy a véletlenben, az a Te dolgod. De akárhogy is van, a szemedet nyitvatartva megláthatsz jeleket. Jeleket, amikkel a sorsod, vagy Isten üzen Neked.
Aki hisz valamiben, annak könnyű, mert csak ezeket a jeleket kell felismerni és oszlik a kétség.
Költözködés előtt állva az embernek természetesen vannak kétségei. Akár még félelemnek is nevezhetjük ezeket.
Hogyan lesz? Miként lesz? Jó lesz? Rossz lesz? Jól döntöttem?
Én is sokat gondolkodom arról, miként lesz a költözködés és milyen lesz az élet Szobon. De ha már jelekről beszéltem az elején, csak leírom már, mire is gondoltam...
Szóval, a jelek.
A leendő utcánk végében van egy gyalogos vasúti híd. Ezen át lehet megközelíteni a vasútállomást, ahonnan a vonatunk indul majd minden reggel. Ez a gyalogos híd elég ramaty állapotban volt és erős kétségeim voltak afelől, hogy meddig fog ez még állni és meddig lehet majd rajta át közlekedni. Az esztétikai élmény sem volt semmi, de a korhadt és mozgó lécek valóságos halálfélelmet okoztak annak, aki átmerészkedett rajta. Nem volt biztonságos, az tény.
Láttam már olyat, hogy egy ilyen híd életveszélyessé vált és simán lebontották. Például az állatkert mögött, a Vágány utcából vezetett egy ilyen híd át a vasút felett, Budapesten. Sokszor csináltuk azt, hogy a Vágány utcán megálltunk autóval és ezen a hídon átkelve kétszáz méter séta után ott is voltunk a Széchenyi fürdőnél. Egyszer megyek arra és sehol nincs. Hogy nem vagyok hülye és itt egy híd állt még pár hete, arról csak a meghagyott 3-4 beton lépcsőfok árulkodott. A vas szerkezetet elbontották és mostantól aki át akar kelni, az mehet a Róbert Károly körűt felüljáróján.
Szóval attól féltem, hogy a szobi vasúti hídra is ez a sors vár. Nélküle pedig kerülhetnénk minden reggel vagy 10 percet és délután is. Az pedig napi 20 perc, évi 4000 perc, azaz évente majdnem 70 óra. Ha csak a munkanapokat számolom. Nem lett volna jó.
Az elkövetkező 25 évre tehát meg van oldva a gyalogos közlekedésünk.
A második jel, még aznap ért. Az utca végén van egy kis tér, a téren elhanyagolt és elhagyatott épület állt. Egykoron étterem lehetett. Amikor a vidékre költözés mellett döntöttem, barátok azzal is ijesztgettek, hogy vidéken nincsenek boltok és az embernek meg kell gondolnia, hogy mikor és mennyit vásárol be. Mert ha valami elfogy, lehet bemenni Vácra, vagy Esztergomba.
Nos, az utca végi elhagyatott épületet átfestették, és amikor arra jártunk, éppen a fotocellás ajtót szerelték fel. Itt nyílik ugyanis a Határ ABC, amely hétköznapokon 6.30-tól 18.00-ig, Szombaton 6.30-13.00-ig és vasárnap 7.00-tól 12.00-ig lesz nyitva. Ennyit arról, hogy vidéken nincs nyitva bolt...
A harmadik jel tegnap délután ért a lakótelepen. Megyek hazafelé és a szelektív kukáknál hat darab tiszta, pár perce kitett papírdoboz fogad. Pont akkorák, amekkorák a költözéshez kellenek. Valaki most költözött ide, kipakolt belőlük és kitette a hajléktalanoknak. Gyorsan összehajtogattam ezeket és a kocsi csomagtartójában el is dugtam. A délután során volt dolgom, de végig az járt az eszemben, hogy hat darab doboz azért már majdnem elég lesz a könyveknek, de kell majd vegyünk vagy szerezzünk még legalább ugyanennyit az egyéb csetreszeknek.
Amikor este hazaértem, a szelektív kukák mellé kirakva ott várt további hét ugyanilyen doboz. Üresen, tisztán.
Nekem rakták oda.
Nem lehetett ott régen, mert elég nedves este volt és mégsem voltak átázva. És nem vitték el ezeket sem a hajléktalanok, akik naponta három-négy alkalommal azért felborogatják a kukákat és összeszedik az ilyen dobozokat.
Úgyhogy semmi más dolgom nem volt, mint a nagyjából 20 méterre parkoló autóig elvinni, összehajtogatni. (Egyébként a költözésünk végén visszahozom ugyanide a dobozokat, tehát valójában csak kölcsönvettem őket...)
Miközben hajtogattam és pakoltam be a csomagtartóba, néha hangosan felröhögtem, hogy ilyen nincs...
Pedig van. Csak nem hisszük el, vagy nem látjuk meg, vagy szerencsének gondoljuk.
Én hiszek és meglátom a jeleket.
Nekem könnyű.
Hajrá! Teccccik a hozzáállás! Gyüjtöm én is a dobozokat nektek! ;-)
VálaszTörlés