Boldog nyolcas

Egy ideje, azaz nagyjából a nyár vége óta aktívabban mozgok, nem eszem össze-vissza és elkezdtem odafigyelni minderre. A mai reggel lélektani határa az, hogy NYOLCASSAL KEZDŐDIK A TÖMEGEM...

Tudom, hogy a nap folyamán, amikor majd megreggelizem, megebédelek és ilyesmi, újra kilencven fölé megy, de akkor is izgalmas, hogy szépen lassan, de megy lefelé ez a szám.

Persze nem is a tömeg - vagy ahogyan legtöbben mondják: a súly - a lényeg, hanem az, hogy nagyon jól, sokkal jobban érzem magamat mostanság. Nincsenek fejfájások, nincsenek álmatlan éjszakák. A tükörből szépen lassan az a srác kezd visszanézni rám, akire nagyon régről emlékszem. Utoljára a kilencvenes években voltam nyolcvan valahány kiló, az ezredfordulót mér bőven kilencven felett éltem meg és a csúcspont talán 2001. környékén volt, amikor a százast is átléptem.

A ruháim mérete folyamatosan növekedett és hiába viccelődtem azon, hogy "100 kiló alatt nincs férfi, csak gyerek", azért nem éreztem ám jól magamat. Bár abból, hogy nem tettem ellene, talán az is következett, hogy nem is zavart túlságosan. Akkor meg most mi történt? Nem tudom...

Az, hogy hogyan nézek ki, talán most sem zavar túlságosan. Az viszont, hogy hogy érzem magamat, már inkább. Abból lett elegem, hogy néhány nagyobb lépés után már zihálni kezdtem és az zavart, hogy pár száz méternél többet lefutni egyben nem is voltam képes. Igaz, hogy a munkám főleg irodai és így ahhoz nem kell igazán fitt állapot, de akkor is: egy negyven éves férfi azért ennyire nem ereszthet le...

2013-ban volt egy gyenge próbálkozásom, de természetesen kudarcba fulladt, mert nem olvastam utána és csak úgy össze-vissza kezdtem futogatni. A hibák? Egyrészt nem mértem a pulzusomat és megerőltető tartományban futottam, ahol a szívet terheltem, de a zsír nem fogyott. Másrészt túl rövideket futottam és a szervezetem nem is kezdett el dolgozni, mire befejeztem. Így idén ősszel utánaolvastam, megfogadtam a barátaim tanácsát és tudományosan kezdtem neki.

Ha csak lehet, minimum egy órát futok, de hetente egyszer mindenképpen.

Ha csak lehet, minimum hetente kétszer (de inkább háromszor) futok, ebből egy hosszú és két rövid távot.

Nem nassolok. Naponta egy sütemény engedélyezett az ebédhez, de az is csak egy kisebb (mignon, gesztenyeszív, ilyesmi).

Továbbra sem iszom cukrozott üdítőket és ha nagyon nem bírom, van idehaza steviás Kofola. Nulla kalóriás...

Nyomon követem mit és mennyit eszem, erre használom a My Fitness Pal alkalmazást a telefonomon. Állati jó.

Vettem egy normális mérleget, amely pontos és emellett jegyzeteli a kilókat. Tudom követni, hogyan alakul a testtömegem.

És átváltottam egy profi fitnesz alkalmazásra, a Garmin Connectre, amelyen mindent látok, ami testmozgás terén történt velem.

Szóval ma reggelre 89,8 kilogramm a testtömegem. A célom rövid távon a 84 kilogramm, ez talán meg is lesz. Középtávú célom, hogy végig bírjam a telet futással és ne kelljen megint mindent az elejéről kezdeni tavasszal. Még középtávú cél, hogy 6 perc körülire hozzam az ezer métereimet és ha ez megvan, egy félmaratont megfutni tavasszal, mondjuk április környékén.

Hosszú távú célom, hogy fenntartsam ezt az életformát és soha többet ne süllyedjek bele a tespedésbe. És ha ez sikerül, akkor menni fog a maraton is, persze csak majd 2016-ban, vagy 2017-ben.

Természetesen mindenről beszámolok és ezzel nem a dicsekvés a célom, hanem az örömömet szeretném megosztani veletek. Esetleg inspirálni benneteket, ahogyan engemet inspiráltak azok, akiknek - is - köszönhetően eddig eljutottam.

Hajrá!