Szépen csendben elmúlt a Szobra költözésünk második évfordulója. 2012. november 17-én, szombaton költöztünk ki, akkor változott meg az életünk. Tavaly - az első évfordulón - írtam egy blogbejegyzést (ide kattintva elolvashatod) arról, hogyan telt az első év, így idén a másodikon is illenék.
Nos, legyen.
Az elmúlt évben történtek lényeges változások, amelyek a szobi életünket eléggé befolyásolják. Az első és talán legfontosabb dolog, hogy volt merszünk, időnk és energiánk a féltetőt kicsit megtuningolni. Aki bátor, csak az álljon neki ilyesminek! Az alap problémám az volt, hogy ez a féltető fehérre volt lekenve - egyetemben a kapuval és a kerítéssel - és ez nekünk nagyon nem tetszett.
A másik - és leglényegesebb dolog -, hogy alulról látszottak a cserepek és amikor megsütötte ezeket a nap, csak úgy ontották a meleget.
Aztán az is nagyon zavart, hogy a féltető teljesen leárnyékolja a házat és a délelőtt folyamán az ebből az irányból sütő nap fényéből semmi nem érkezik meg a nappali-étkező-előszobába. És ha már hozzányúlok a féltetőhöz, akkor ezeket a gondokat oldjuk meg egy huszáros vágással!
Az első lépésben a házhoz közel eső végnél 3 osztást a tetőből átvilágítósra cseréltünk, így a sötét féltető alatti térből - barlangból - egy világos, kellemes hely lett. Annyira világos csak, amennyire kell. Mivel csak egy méter szélességben polikarbonátoztam be, a fény bejön, de a nap nem tűz be. Imádható hely lett.
A tetőn a cserepeket az innen kikerülő cserepekből kipótolgattuk, így sikerült kiszedni az idegen és ezért nem megfelelően illeszkedő tetőfedő elemeket. Amíg nem lesz pénzünk új cserépre, ez is jó lesz. Csak nagy esők során ázik be kicsit, de ezt is megoldottam.
A tetőt alulról belambériáztam, de mielőtt a lambéria felkerült volna, alulról feszesen lefóliáztam. Így ha be is csöpög víz, az szépen lefolyik és a tető végénél kifolyik. Így aztán a folyamatosan beázogatós féltetőből egy szuper kis helyiség lett, ahol jó lenni.
Majd amikor cseréljük a cserepeket, felülről is befóliázzuk és teszünk be hőszigetelést, de már most is nagyon szuper, hogy a szél nem hordja be az esőt és reményeink szerint majd a havat sem fogja.
Azt majdnem elfelejtettem leírni, hogy a fehérre mázolt oszlopokat és a kerítést meg a kaput lecsiszoltam és szépen lepácoltuk mahagónira. A kapu és a kerítés belsejét is beborítottuk lambériával, így a házból kilépve nem az ipari hangulat fogad minket, hanem egy meleg, barátságos kis fedett udvar.
A szomszéd felől lévő deszkákat nem bántottam, ugyanis ezek jövőre cserére kerülnek. Mivel onnan a nap nem tud betűzni, ide áttetsző, de nem átlátszó polikarbonátot teszek és így a már világosabb, de még mindig sötét részek is ki fognak világosodni. A felszabaduló lécekből lefedem a padlást felülről, ahol nyarunk 40 négyzetméternyi és vagy 20 köbméternyi rakodóteret. Most a padlás kihasználatlan, mert felülről nincs burkolat. Ez persze a hőszigetelést is rontja, bár a tetőből kiszedett szigetelést mind a padláson fektettük le, így most 40 centi szigetelés van legfelül.
Sajnos idén nem tudtam megcsinálni a hátsó fészert, de nem adtam fel az ötletet. A ház mögé szeretnék egy féltetőt, ahová sok minden beférne (hajók, bringák, szerszámok, kacatok) és így a ház mellett lévő féltetőnk teljesen felszabadulna és ezalatt lehetne élni nyaranta. Minden esetre a ház sarkánál, ahol kicsit bevert az eső, csináltam egy kis tetőcskét és ezzel nagyot javult a helyzet e téren is.
A nyár a sok munka miatt kicsit szomorúra sikerült. Nem tudtunk elmenni a barátokkal a Balatonra egy hétre, pedig nagyon számítottam rá. Sem az időnk, sem az anyagiak nem engedték ezt meg nekem. Ugyanígy időhiány miatt kicsit kevesebb hajózás is volt idén, de majd bepótoljuk jövőre. Mindent bepótolunk.
A ház előtt a vízművek a nyáron szétcseszerintette a nagy gonddal ápolt kertecskét, és még csak elnézést sem kértek, amikor reklamáltam. Persze erőt vettem magamon, rózsákat ültettem és múlt pénteken kikerült egy naspolya fa is. A rózsákból illat és szépség, a naspolyafából pedig némi hangszigetelés fog származni tavasszal. A kertészetben azt ígérték, hogy a fa 4-5 méteresre nő meg és nagyon terebélyes lesz és már jövőre teremni fog. A füvet kell még kicsit rendbe tennem, mert azt intézték el leginkább a DMRV Zrt barbárjai.
A bicikliparkunk bővült három bringával is. A tavasszal egy dobozos - cargo - biciklire tettem szert, amellyel mindenféle szállítási gondunk megoldódott. Az autó azóta alig mozdul.
A nyár végén sikerült venni egy fekvőbringát is, amelyen lesznek még javítani valók, de ezeket a szép féltető alatt, árnyékban kényelmesen meg tudom majd tenni.
A feleségem születésnapjára kapott egy nagyon kényelmes bringát, amelyen sok javítani való lesz, de állok elébe. Reményeim szerint ezzel a bringával - amely majdnem fekvő - szívesebben jön majd el bringázni, hiszen nem fog fájni sem a dereka, sem a karjai, sem a feneke. Az én fekvőbringám már beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hihetetlen távolságokat lehet vele megtenni minden fájdalom nélkül. Jó döntés volt.
Elég sokat vívtam a MÁV-val azon, hogy a vonatokon a kerékpárkocsikat lespórolják és így soxor utazhatok a peronon, meg erre-arra. Így végül - nemszívettokmeg alapon - vettem egy összecsukható bringát. Ezzel mindenhová felférek és mostanság letojom, hogy van-e a vonaton bringakocsi...
És a lényeg a végére: felfedeztem, hogy Szobon isteni futó helyek vannak. Így az ősz kezdete óta rendszeresen futok. Ebben nagyon sokan segítenek nekem, biztatnak, dorgálnak, tanácsokat adnak, amiért én tényleg hálás vagyok nekik. Néha már futóversenyekre is elmegyek.
Eljutottam oda, hogy hét napból ötön, de van olyan is, hogy haton van valami futkorászás. Ennek következtében fogytam eddig tíz kilót és akarok még fogyni négyet-ötöt. A futáshoz már kicsi lett Szob, mert a legnagyobb körön is csak 10 kilométer, így mostanság gyakran elfutok Zebegénybe. Hamarosan meglesz Márianosztra oda-vissza (15 kilométer és jó kis szintkülönbség), a tavasszal pedig meglesz Nagymaros oda-vissza (25 kilométer), ha megcsinálják a jelenleg feltúrt bringautat Zebegénytől Marosig. A mozgásaimat a Garmin Connect oldalon megnézheted, nyilvánosak. Ide kell ehhez kattintani.
Mindent összevetve tehát az életünk ebben az évben is pozitív irányokba változott és remélem, hogy ez a tendencia fenn is marad. Sikerült egészségesebb egyensúlyt találni a munka és a pihenés között, bár az így felszabadult időt kicsit megette a ház és a körülötte végzendő munkák. Azért sokkal többet vagyok idehaza és sokkal több időm jut a szabadon választott gyakorlatokra.
Persze történtek rossz dolgok is (háromnapos narkósfesztivál a Malomvölgyben, amitől nem aludtunk egy szemhunyást sem), és néhány tervünket el kellett halasztani. De a mérleg még mindig egyértelműen pozitív. A negatív élményeimről nem fogok írni, mert nem szeretném azokat évek múlva is visszaolvasgatni.
Szob továbbra is egy nagyon jó hely, imádható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése