Cirkuszjegyet ajándékba - avagy nem is baj, ha a gyerek rosszul tanul

Több kollégám is meséli, hogy a gyereke a jó bizonyítványért cserébe ingyenes cirkuszjegyet kapott ajándékba az iskolától.

Hogy milyen rendesek ezek az iskolák! Tényleg értékelni kell a gesztust és valószínűleg azért látok megint mögé valami rosszat, mert egyrészt nincs gyerekem - jelen esetben ennek kifejezetten örülök, de erről majd később -, másrészt azért, mert Magyarországon vagyunk és így szinte biztos, hogy mutyi van a dologban, harmadrészt meg azért, mert úgy utálom a cirkuszt, ahogy van. Ez utóbbi egyébként egy tiszta érzés bennem, semmi vegyes érzelem nem keveredik közé.
De nézzük szépen sorjában!

1. A gyerek kitűnő, ráadásul számos tantárgyból dícsérettel. Ezért aztán kap egy cirkuszjegyet ajándékba. Mit csinálsz? Nem fogsz elmenni? Dehogynem! Nem okozhatsz a gyereknek lelki törést azzal, hogy megdícsérték, Te meg ezt anulálod azzal, hogy nem váltod ki a jutalmát. Sakk, matt!

Nade akkor hogy legyen? Tegyük fel, hogy Ti egy átlagos magyar család vagytok, azaz anya-apa-kétgyerek. Ebből ugyebár az egyik gyerek kapott cirkuszjegyet, az ő jegyét nem kell megvenni. Egyedül nem engedjük el, és hát amúgy sem vagyunk annyira bunkók, hogy ne örülnénk a gyerekkel együtt. Tehát menjünk el családilag! Na, a fővárosi nagycirkusz (direkt írom kisbetűvel, mert aki magát nagynak nevezi, az eleve nem lehet nagy és mint írtam is, utálom mint a bűnt...) weboldalán meg lehet kukkantani a jegyárakat. Ha nem akarsz a zenekar mellé, a színpad hátuljára ülni, akkor a minimum 3100 forint lesz anya jegye, még 3100 apáé és ha a másik gyerek nem volt kitűnő és nem kapott "jutalmat", akkor neki is kell vegyél 2500-ért. Eddig 8700 forintnál tartunk. Ha meg akarod adni a módját és eccerélünk alapon a legjobb jegyet veszed meg (amivel mellesleg a gyerek tényleg lát is valamit az előadásból és nem a kakasülőn kucorog 30 méterre a színpadtól), akkor a jutalom 4500+4500+3100= 12100 azaz tizenkétezer-egyszáz forintodba' lesz. Ha elhozod a nagyszülőket is, vagy ha több gyereked van, ezeket add hozzá szépen.

Még nem etté' pattogatott kukoricát vagy perecet, nem ittá' kólát és nem menté' el a Városligetig. Ha Budapesten élsz, valszeg van bérleted, de vidékiként bármelyik pályaudvarról minimum egy-egy átszállójegy kell fejenként oda-vissza, azaz 530x2x4= 4240 HUF oda-vissza az utazás 4 főnek. Ha vidékről jössz fel pestre, ehhez add még hozzá a MÁV vagy Volán jegyek árát. Azaz még csak elmentél a cirkuszig, megvetted a jegyeket a többieknek és máris 25-30 ezresed bánja. Ismétlem, még nem ettél pattogatott kukoricát vagy perecet. Ezeket nem javaslom a helyszínen vásárolni, mert aranyárban mérik őket!
Szóval az, hogy a gyerek kapott jutalmat, ennyiben van a családodnak.
2. Hogy mutyi van a dologban az több dologból is látszik. Egyszer abból, hogy nem minden iskola adott ilyen jegyeket, tehát az egész ismeretségen múlt. Azaz, aki haver, annak jutott, aki meg nem, az szerencsés. Az iskola persze jól járt, mert neki nem került pénzébe a jegy (mert nagy összegben le merem fogadni, hogy az fnc a naccirkussz adta ingyen), és mégis adott jutalmat az eminenseinek. Aztán hogy mutyi van a dologban az abból is látszik, hogy egy 2500 forintos ajándék miatt te további 10000 azaz tíz-ezer forintot költesz náluk és itt már meg is értetted, miért adták a jegyet "ingyen". Nem szívjóságból volt, ugye érzed?
3. És talán ez a legfontosabb: miért kell ilyen fondorlatokhoz folyamodni, hogy valaki betévedjen a "nagy" cirkuszba? Talán azért, mert olyan jó a műsor, hogy visszajárnak az emberek? Vagy inkább azért, mert ha vagy olyan hülye és a gyerek (feleség, barátok, iskola) unszolására beadod a derekadat, akkor is csak egyszer lehet ilyenre bepalizni és soha többet nem mész nem csak ennek az intézménynek, de semmi köralakú sátornak sem a közelébe.
Mert mi van a cirkuszban?
3.1. Bohócok. Igen, aki semminek nem jó, abból lesz a bohóc. Számos gyerek fél tőlük, de a legjobb esetben is szimplán nem viccesek, hanem szánalmasak, erőltetettek. A kedvencem az, amikor a bohóc a Te károdra viccelődik. És még csak le se csaphatod, mert hogy is nézne ki, hogy az agresszív apuka lekevert egy oltárit a szegény bohócnak. A bohócság csúcspontja számomra pedig az volt, amikor pont ebben a "nagy" cirkuszban két ilyen balfék semmirekellő behozott egy kígyót, jól körbemutogatták, majd amikor senki ne számított rá, kidobták a közönség közé... azt a kötéldarabot, amire közben "viccből" kicserélték a kígyót. Az volt a szerencséjük, hogy nem az én nyakam köré keveredett a madzag, mert egyrészt azzal folytottam volna meg mindkettőt, másrészt meg olyan pert akasztok a cirkusz nyakába, amiből azóta is jól élnék. A szerencsétlen nő, akit eltaláltak - azt hitte, hogy az igazi kígyót dobták ki - fél percig sikítozott, mire meggyőzték, hogy az nem kígyó, hanem egy darab kötél. Hogy közben becsúszott a bugyiba is valami, az biztos. Vicces mi?

3.2. Artisták, légtornászok. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a cirkuszban élőben megy minden. Legalábbis addig, amíg le nem esik valaki és ki nem töri a nyakát. Én magam semminél nem vágyom jobban arra, hogy élőben végignézzek egy ilyen balesetet, sőt ennél is jobban vágyom arra, hogy a kiskorú gyerekem végignézzen egy ilyet és egy életre szóló traumát szedjen össze vele.

 Persze vannak artisták, akik labdákat meg mindenféléket dobálnak (és leejtik természetesen), nameg vannak a guminők, akik mindenféle kitekert pózokban mutogatják magukat. Ezt mondjuk az apukák szokták élvezni, az anyukák kevésbé. De legalább kiderül, hogy rendben van-e a szekszuális élet a családban, mert ahol anya megsértődik, amikor apa nyála csorog, ott van ám baj. De hány ilyet látni...

3.3. Állatok és állatidomárok. Mit gondoltok, hogyan érik el azt, hogy az állat - legyen az macska, nagymacska, kutya, medve, elefánt, vagyakármi - azt csinálja, amit az idomár akar? Jutalomfalatokkal? Ugyan már királyfi! Hány éves vagy? Még hiszel a mesékben? Hát elárulom, hogy VERÉSSEL. Elég belenézni az állat szemébe és láthatod, hogy retteg.

Az állatidomítós számokat látva nekem ahhoz támadt kedvem, hogy ostorral ugráltassam a szadista idomárokat addig, amíg meg nem látom ugyanazt a félelmet a szemükben, amit az állataik szemében látok. A tanuláson kívüli időben persze olyan ketrecbe zárni őket, amilyenbe ők bezárják az állataikat. Persze lehet azt hazudni, hogy vannak modern módszerek, de verés nélkül egészen biztosan nincs "látványos" produkció. Az idomítós számok tehát számomra nem csodásak, hanem szánalmasak. Hogy az állatvédők hogy hagyhatják ezeket, azt persze nem értem.

3.4. Bűvészek. Na, a bűvészeket szeretem. Rajtuk legalább lehet röhögni, mert többnyire elcseszik a mutatványt. A "nagy" cirkuszban egy nagyon ismert magyar bűvésznőt láttam (annyira ismert, hogy egy találgatással kitalálod, kiről van szó, Anikó napon ünnepli a névnapját), aki - becsület szavamra - MIN-DEN trükköt elcseszett. Azóta tudom legalább, hogy azok a trükkök hogyan vannak, ha nem cseszik el őket. De hogy a gyerekemet megfosszam az illúziótól és ő is lássa a bénázásukat? És még fizessek is érte? Köszi, de nem! Hadd higgye az a gyerek, hogy van varázslat a világban...

3.5. Kifelejtettem valakit?

******

Nem tudom, sikerült-e megállnom káromkodás nélkül, de nagyon nehezemre esett...

Szóval bőven elég, ha egyszer a gyereked cirkuszjegyet kap ajándékba, onnantól nem is annyira fogod bánni, ha nem tanul olyan jól.
És mivel konstruktív vagyok, javasolnék is valamitt: ha a gyereked ilyen jutalmat kap, azt add olyannak, akire haragszol és a gyerekednek meg vegyél valamit a fentebb felsorolt pénzekből (vagy azok töredékéből), aminek tényleg örül! Hogy mit? Te ismered a gyerekedet, Te tudod...

Hepaj

Azt hiszem, hogy még soha nem írtam le a véleményemet erről a témáról, úgyhogy most itt az ideje, hogy egy kicsit összefoglaljam, mi a bajom azokkal, akik nem foglalkoznak másokkal, hanem kedvükre hepajoznak.
Mi is a baj? Nos, ahol sok ember együtt él, ott óhatatlanul előfordul, hogy ezek az emberek zavarják egymást. Minél többen élnek együtt, annál valószínűbben. El is tudom fogadni ezt, de ha egyszer nem tudom majd elfogadni, akkor kiköltözök a pusztába.
Éppen ezért soha nem szóltam és soha nem is fogok szólni senkinek olyan dolgokért, amelyek az együttélés velejárói. Példákat is írhatnék, de nem akarom húzni ezzel az időt.
Amit viszont nem tudok elfogadni az az, ha valaki tudatosan csinál olyasmit, amivel a másikat zavarja és tudja jól, hogy mi a helyzet, csak letojja.
Ilyen dolog például a hangos zene hallgatás.
Én magam szeretem, helyesebben imádom a zenét. Folyamatosan szól is, de SOHA az életben nem fog az előfordulni, hogy az én zeném másokat zavarjon. Hogy én olyan hangerővel hallgassak zenét, amit másnak el kell viselnie, miközben nem kíváncsi rá.
A nyarat például végigdolgoztuk a ház körül és igen jól esett volna, ha a munka monotonitását, egyhangúságát valami muzsika eloszlatja. De tekintettel a szomszédaimra, eszembe sem jutott, hogy mondjuk kitegyek két hangfalat az udvarra és azokon keresztül bömböltessem a zenét.
Miért?
Mert egyszerűen bunkóság. Lehetne ezt részletezni, de a lényeg ennyi.
Azt gondolom, hogy a fejben lévő sötétség egyik legnyilvánvalóbb jele az, amikor valaki nincs tekintettel a másikra. Amikor nem tudja beleélni magát a másik helyzetébe és nem fogja fel, hogy amit csinál, az másoknak rossz.
Ennél már csak az a nagyobb bunkóság, ha valakinek még szólnak is és ennek ellenére csinálja azt, amit csinál.
Az intelligens ember is hibázik, de belátja a hibáit. Volt is rá példa - csak hogy a témánál maradjak -, hogy valakinek szóltam, elnézést kért és azóta nem csinálja azt, ami engem zavart. Mert intelligens és nem bunkó. Van úgy, hogy egyszerűen nem gondolnánk, hogy az a dolog a másikat zavarhatja. Ilyenkor van ez ember szája, amivel szólni tud. Így működik ez kulturált emberek között.
Nem akarok politizálni, de van néhány igazság abban a sok blablában, amit politikusaink összehordanak. Ilyen igazságnak és egyben egyik fő alapelvemnek tartom azt, hogy nem csinálnék semmi olyat másnak, amit nem szeretnék, hogy mások csináljanak velem, vagy okozzanak nekem. (Ezt például Orbán Viktor mondta az egyik beszédében és igaza van.)
Azaz például bármennyire is szeretem a zenét, mivel én magam sem szeretném, ha valaki bömböltetné és azt nekem naphosszat hallgatnom kellene, ezért én magam sem állok neki bömböltetni, hogy azt másoknak naphosszat hallgatni kelljen.
Aztán hiába is lenne jó vasárnap nekiállni valamit megcsinálni a ház körül - hétköznap és sokszor szombaton is dolgozom -, eszembe sem jutna, hogy vasárnap nekiálljak és fúrjak-faragjak a ház körül, zavarva ezzel mások pihenését. Inkább húzódik a munka fél évig, mivel én sem szeretném, ha a vasárnapomat valaki szétfaragná-fúrná. Nagyon extrém esetekben - halaszthatatlan munkáknál - minimum, hogy megkérdezem azok véleményét, akiket a dolog zavarhat és csak akkor kezdek neki, ha mindenki beleegyezik.
Egyébként ez az alapelv egy nagyon könnyen követhető alapelv, de persze nem elég önmagában. Hiszen könnyen előfordulhat olyasmi, hogy valami engem nem zavar, de a másikat meg igen. Ilyenkor ha az illető szól, akkor elnézést kérek és befejezem azt, ami őt zavarja. És legközelebb pedig nem fogom csinálni. Ezen kiegészítő mentén tovább haladva nem sértődök meg azon, ha szólnak nekem valamiért, hanem kifejezetten hálás vagyok érte.
Persze ez a két kis tételecske csak akkor működik, ha a környezetemben élők ugyanilyen, vagy hasonló alapelvek mentén élnek.
Ugyanis ha van csak egyetlen másként gondolkodó a szomszédodban, már megdől az egész rendszer. Ilyenkor ugyanis az van, hogy az ember szól, és nemhogy elnézést kérnek és változtatnak, hanem megsértődnek és minden marad csak azért is ugyanúgy. Sőt, rátesznek még egy lapáttal.
Aztán amikor valaki, aki nem hasonlít hozzám - azaz nem vállalja fel a véleményét nyíltan, hanem mondjuk sunyi -, és nem a rendbontónak szól hanem a rendőrségnek, azonnal én leszek a gyanúsított. Mármint abban, hogy biztosan én hívtam ki a rendőrséget.
Logikát persze nem kell elvárni ebben a szituációban, hiszen pont azért viselkedik így valaki, mert például logikusan sem képes gondolkodni.
A logikusan gondolkodónak egyértelmű, hogy aki szól, az nem fog rendőrt hívni és fordítva. Aki rendőrt hívott, az egészen biztosan nem hívta fel előzőleg magára a figyelmet azzal, hogy szólt. Hanem szépen sunyi módon kihívja a zsarukat és a függöny mögül nézi, amint intézkednek. Csak meg kell nézni, hol mozog a függöny...
Szóval a hepajozásnak többnyire az az oka, hogy aki csinálja az kisebb számban nem tudja, hogy azzal másokat zavar, nagyobb számban viszont tudja, csak nem foglalkozik vele.
A kedvencem az, amikor magyarázatot talál rá, jellemzően logikai hibákat elkövetve.
Az első ilyen magyarázat az, hogy "Más is csinálja." A dolog igaz, mert valóban más is csinálja. De ilyen alapon mások is gyilkolnak például, aztán mégsem lesz mindenkiből gyilkos, ugyebár.
Igaz, hogy kisebb gyilkossággal azért felér ám az is, amikor nem megöljük a másikat, csak elvesszük tőle az életét. Például amikor nem hagyjuk, hogy két idős ember nyugodtan éljen. Vagy amikor nem hagyjuk pihenni azt, aki minden nap hajnalban elmegy dolgozni és megkeresi azt a pénzt, amiből aztán a segélyeket is kifizetik. Nem egyszer pont annak, aki hepajozik, mivel más dolga nincs.
A másik kedvenc magyarázatom az hogy "Ennyit igazán ki lehet bírni". Amikor mondjuk fesztivál van a szomszéd utcában és az a duma, hogy ennyit igazán ki lehet bírni. Ilyenkor az illető nem veszi figyelembe, hogy az a pár nap, vagy az az egy hét NEKI annyi. Akik ott élnek, azoknak lehet, hogy a következő hétvégén megint csak "pár napot kell kibírni", aztán a következő hétvégén megint csak pár napot, és így megy ez egész évben. Budapesten például minden hétvégére jutott valami amitől nem lehetett pihenni és egy tíz emeletes társas házban "csak pár percig tart" alapon mindig fúr éppen valaki. Csak ki kell bírni.
Nálunk vidéken persze jobb a helyzet, de azért volt ám olyan hónap, amikor minden hétvégére esett valami fesztivál, amit "csak ki kellett bírni". Abban a hónapban hétköznap hullára melóztuk magunkat, aztán hétvégén sem tudtunk aludni. Szerintem van a pokolnak egy ilyen bugyra, ahol így kínozzák a bűnösöket és cak remélem, hogy azokkal van tele, akik így viselkedtek életükben...
Soha nem fogom megérteni és elfogadni azt, hogy egy zenés rendezvényen miért kell például olyan hangerő, hogy a 6, azaz hat kilométerrel arrébb lévő városban, zárt ablakok mellett se lehessen aludni. Hajnali négykor...
Soha nem fogom megérteni és elfogadni azt sem, hogy 22.30-kor miért nem lehet becsengetni, amikor hazaérkeztem és miért kell ehelyett bőgetni a motort vagy nyomni az autó dudáját...
Soha nem fogom megérteni azt sem, hogy miért kell kirakni az udvarra a hangfalakat és bömböltetni a zenét egész nap...
Azért nem értem ezeket, mert én magam soha nem csinálnék ilyet.
És hogy a viselkedésemmel és véleményemmel nem vagyok egyedül azt az is bizonyítja, hogy van például 400 méterre tőlünk egy jó kis hely, ahol a tulajdonos számos eseményt szervez, köztük zenés eseményeket is szép számmal és mégis tudja úgy intézni a dolgokat, hogy tudunk tőle aludni. Pedig nyomhatná ő is úgy, hogy rezeg belé az ablak, de nem teszi. Miért nem? Mert kulturált ember.

Összegezve tehát:
1. Nem csinálok másokkal olyasmit, amit nem szeretném, ha mások velem csinálnának;
2. Ha valami zavar, akkor kulturált hangnemben szólok;

3. Ha szólnak, valamiért, akkor meghallgatom és megpróbálunk kitalálni valami mindenkinek megfelelő megoldást.

És akkor nem lesz hepaj, helyette élhető, nyugodt élete lesz mindenkinek.
Ilyen egyszerű.