Cirkuszjegyet ajándékba - avagy nem is baj, ha a gyerek rosszul tanul

Több kollégám is meséli, hogy a gyereke a jó bizonyítványért cserébe ingyenes cirkuszjegyet kapott ajándékba az iskolától.

Hogy milyen rendesek ezek az iskolák! Tényleg értékelni kell a gesztust és valószínűleg azért látok megint mögé valami rosszat, mert egyrészt nincs gyerekem - jelen esetben ennek kifejezetten örülök, de erről majd később -, másrészt azért, mert Magyarországon vagyunk és így szinte biztos, hogy mutyi van a dologban, harmadrészt meg azért, mert úgy utálom a cirkuszt, ahogy van. Ez utóbbi egyébként egy tiszta érzés bennem, semmi vegyes érzelem nem keveredik közé.
De nézzük szépen sorjában!

1. A gyerek kitűnő, ráadásul számos tantárgyból dícsérettel. Ezért aztán kap egy cirkuszjegyet ajándékba. Mit csinálsz? Nem fogsz elmenni? Dehogynem! Nem okozhatsz a gyereknek lelki törést azzal, hogy megdícsérték, Te meg ezt anulálod azzal, hogy nem váltod ki a jutalmát. Sakk, matt!

Nade akkor hogy legyen? Tegyük fel, hogy Ti egy átlagos magyar család vagytok, azaz anya-apa-kétgyerek. Ebből ugyebár az egyik gyerek kapott cirkuszjegyet, az ő jegyét nem kell megvenni. Egyedül nem engedjük el, és hát amúgy sem vagyunk annyira bunkók, hogy ne örülnénk a gyerekkel együtt. Tehát menjünk el családilag! Na, a fővárosi nagycirkusz (direkt írom kisbetűvel, mert aki magát nagynak nevezi, az eleve nem lehet nagy és mint írtam is, utálom mint a bűnt...) weboldalán meg lehet kukkantani a jegyárakat. Ha nem akarsz a zenekar mellé, a színpad hátuljára ülni, akkor a minimum 3100 forint lesz anya jegye, még 3100 apáé és ha a másik gyerek nem volt kitűnő és nem kapott "jutalmat", akkor neki is kell vegyél 2500-ért. Eddig 8700 forintnál tartunk. Ha meg akarod adni a módját és eccerélünk alapon a legjobb jegyet veszed meg (amivel mellesleg a gyerek tényleg lát is valamit az előadásból és nem a kakasülőn kucorog 30 méterre a színpadtól), akkor a jutalom 4500+4500+3100= 12100 azaz tizenkétezer-egyszáz forintodba' lesz. Ha elhozod a nagyszülőket is, vagy ha több gyereked van, ezeket add hozzá szépen.

Még nem etté' pattogatott kukoricát vagy perecet, nem ittá' kólát és nem menté' el a Városligetig. Ha Budapesten élsz, valszeg van bérleted, de vidékiként bármelyik pályaudvarról minimum egy-egy átszállójegy kell fejenként oda-vissza, azaz 530x2x4= 4240 HUF oda-vissza az utazás 4 főnek. Ha vidékről jössz fel pestre, ehhez add még hozzá a MÁV vagy Volán jegyek árát. Azaz még csak elmentél a cirkuszig, megvetted a jegyeket a többieknek és máris 25-30 ezresed bánja. Ismétlem, még nem ettél pattogatott kukoricát vagy perecet. Ezeket nem javaslom a helyszínen vásárolni, mert aranyárban mérik őket!
Szóval az, hogy a gyerek kapott jutalmat, ennyiben van a családodnak.
2. Hogy mutyi van a dologban az több dologból is látszik. Egyszer abból, hogy nem minden iskola adott ilyen jegyeket, tehát az egész ismeretségen múlt. Azaz, aki haver, annak jutott, aki meg nem, az szerencsés. Az iskola persze jól járt, mert neki nem került pénzébe a jegy (mert nagy összegben le merem fogadni, hogy az fnc a naccirkussz adta ingyen), és mégis adott jutalmat az eminenseinek. Aztán hogy mutyi van a dologban az abból is látszik, hogy egy 2500 forintos ajándék miatt te további 10000 azaz tíz-ezer forintot költesz náluk és itt már meg is értetted, miért adták a jegyet "ingyen". Nem szívjóságból volt, ugye érzed?
3. És talán ez a legfontosabb: miért kell ilyen fondorlatokhoz folyamodni, hogy valaki betévedjen a "nagy" cirkuszba? Talán azért, mert olyan jó a műsor, hogy visszajárnak az emberek? Vagy inkább azért, mert ha vagy olyan hülye és a gyerek (feleség, barátok, iskola) unszolására beadod a derekadat, akkor is csak egyszer lehet ilyenre bepalizni és soha többet nem mész nem csak ennek az intézménynek, de semmi köralakú sátornak sem a közelébe.
Mert mi van a cirkuszban?
3.1. Bohócok. Igen, aki semminek nem jó, abból lesz a bohóc. Számos gyerek fél tőlük, de a legjobb esetben is szimplán nem viccesek, hanem szánalmasak, erőltetettek. A kedvencem az, amikor a bohóc a Te károdra viccelődik. És még csak le se csaphatod, mert hogy is nézne ki, hogy az agresszív apuka lekevert egy oltárit a szegény bohócnak. A bohócság csúcspontja számomra pedig az volt, amikor pont ebben a "nagy" cirkuszban két ilyen balfék semmirekellő behozott egy kígyót, jól körbemutogatták, majd amikor senki ne számított rá, kidobták a közönség közé... azt a kötéldarabot, amire közben "viccből" kicserélték a kígyót. Az volt a szerencséjük, hogy nem az én nyakam köré keveredett a madzag, mert egyrészt azzal folytottam volna meg mindkettőt, másrészt meg olyan pert akasztok a cirkusz nyakába, amiből azóta is jól élnék. A szerencsétlen nő, akit eltaláltak - azt hitte, hogy az igazi kígyót dobták ki - fél percig sikítozott, mire meggyőzték, hogy az nem kígyó, hanem egy darab kötél. Hogy közben becsúszott a bugyiba is valami, az biztos. Vicces mi?

3.2. Artisták, légtornászok. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a cirkuszban élőben megy minden. Legalábbis addig, amíg le nem esik valaki és ki nem töri a nyakát. Én magam semminél nem vágyom jobban arra, hogy élőben végignézzek egy ilyen balesetet, sőt ennél is jobban vágyom arra, hogy a kiskorú gyerekem végignézzen egy ilyet és egy életre szóló traumát szedjen össze vele.

 Persze vannak artisták, akik labdákat meg mindenféléket dobálnak (és leejtik természetesen), nameg vannak a guminők, akik mindenféle kitekert pózokban mutogatják magukat. Ezt mondjuk az apukák szokták élvezni, az anyukák kevésbé. De legalább kiderül, hogy rendben van-e a szekszuális élet a családban, mert ahol anya megsértődik, amikor apa nyála csorog, ott van ám baj. De hány ilyet látni...

3.3. Állatok és állatidomárok. Mit gondoltok, hogyan érik el azt, hogy az állat - legyen az macska, nagymacska, kutya, medve, elefánt, vagyakármi - azt csinálja, amit az idomár akar? Jutalomfalatokkal? Ugyan már királyfi! Hány éves vagy? Még hiszel a mesékben? Hát elárulom, hogy VERÉSSEL. Elég belenézni az állat szemébe és láthatod, hogy retteg.

Az állatidomítós számokat látva nekem ahhoz támadt kedvem, hogy ostorral ugráltassam a szadista idomárokat addig, amíg meg nem látom ugyanazt a félelmet a szemükben, amit az állataik szemében látok. A tanuláson kívüli időben persze olyan ketrecbe zárni őket, amilyenbe ők bezárják az állataikat. Persze lehet azt hazudni, hogy vannak modern módszerek, de verés nélkül egészen biztosan nincs "látványos" produkció. Az idomítós számok tehát számomra nem csodásak, hanem szánalmasak. Hogy az állatvédők hogy hagyhatják ezeket, azt persze nem értem.

3.4. Bűvészek. Na, a bűvészeket szeretem. Rajtuk legalább lehet röhögni, mert többnyire elcseszik a mutatványt. A "nagy" cirkuszban egy nagyon ismert magyar bűvésznőt láttam (annyira ismert, hogy egy találgatással kitalálod, kiről van szó, Anikó napon ünnepli a névnapját), aki - becsület szavamra - MIN-DEN trükköt elcseszett. Azóta tudom legalább, hogy azok a trükkök hogyan vannak, ha nem cseszik el őket. De hogy a gyerekemet megfosszam az illúziótól és ő is lássa a bénázásukat? És még fizessek is érte? Köszi, de nem! Hadd higgye az a gyerek, hogy van varázslat a világban...

3.5. Kifelejtettem valakit?

******

Nem tudom, sikerült-e megállnom káromkodás nélkül, de nagyon nehezemre esett...

Szóval bőven elég, ha egyszer a gyereked cirkuszjegyet kap ajándékba, onnantól nem is annyira fogod bánni, ha nem tanul olyan jól.
És mivel konstruktív vagyok, javasolnék is valamitt: ha a gyereked ilyen jutalmat kap, azt add olyannak, akire haragszol és a gyerekednek meg vegyél valamit a fentebb felsorolt pénzekből (vagy azok töredékéből), aminek tényleg örül! Hogy mit? Te ismered a gyerekedet, Te tudod...

Mi, mennyi, miért?

Volt egy ilyen műsor. Azért jutott az eszembe, mert a hétvégén két különböző eseményen vettünk részt és a kontraszt nagy volt.

Szombaton az Andrássy-n volt a "Mobilitási hét" záró eseménye, amelyen engem egy dolog érdekelt, mégpedig a Bajcsy felőli végénél lévő Cargo bike-os bemutató. Na, ebben nem is csalódtam, mert milliónyi teherbringa volt kiállítva és még a Hajtás Pajtás által használt, elektromos rásegítéses Bullitt-et is kipróbálhattam. Eszetlen élmény volt.

Itt kellett volna abbahagyni, a csúcson és ahogyan jöttünk, a Bajcsy felé távozni.

De az a baj, hogy az ember mindig jobbat vár és én ökör elindultam az Oktogon felé, hogy megnézzem, mi is ez a rendezvény.

Hogy mi?

Nos, az Octoberfest egy silány utánzata. Vagy inkább a szánalmas szó illik rá jobban.

Az Andrássy kellős közepén felállítva sörpadok és ezeken a sörpadokon ülnek a bepalizott pesti szerencsétlenek és eszik a sült kolbászt meg isszák hozzá a sört.

Kíváncsiságból megnéztem: egy nagyjából 20 centis kolbász 1600 forint... Nos, ehhez hasonló grillkolbászt nálunk a hentesnél egy kilót lehet kapni 1800 forintból, abban éppen 6 pár, azaz 12 darab ilyen kolbász van. Így nagyjából tízszeres áron kapod meg az Andrássyn és míg nálunk a hentesnél friss házikolbászt kapsz ennyiért, az Andrássyn kétes eredetűt, amit olyan zsírban sütöttek ki, amiben aznap már egy tonna ilyen kolbász kisült.

Egyben egyébként hasonlít az Octoberfestre az esemény: itt is órákat kell sorban állni, hogy aztán a méregdrága kolbászt megedd egy sörpadon.

De legalább a többi járókelő látja, hogy Te megengedheted magadnak, hogy 1600-ért egyél egy 20 centis kolbászt. Centije 80 forint, egy nagyobb harapással egy 500-ast be tudsz pusszantani.

Mit mondjak? Gratulálok hozzá!

Természetesen óriási tömeg, a sörtől bódult népek.

"Kenyeret és cirkuszt."

Mindenképpen gratulálok a szervezőknek és mindenkinek, aki elment. Megérte az árát...

Én magam valahogy eljutottam az Oktogonig és onnan már eszünkbe nem jutott továbbmenni a Hősök tere felé. Eleget láttunk.

Inkább szépen bringára ültünk és kikerekeztünk a Nyugatiba, majd hazajöttünk a nyugis kis városkánkba.

Háromszor voltunk tehát ezen az eseményen: először, utoljára és soha többet!

Úgy felhúztam magamat, hogy az összes fotót töröltem a telefonomról, hogy még csak véletlenül se lássam még egyszer. Szerencsémre Kryx barátom azért készített pár fotót, íme egy:

A képen látszik a tömeg, a füst. No comment. Nem nekem való vidék.

*******************

Ma, azaz vasárnap viszont...

Gyerekek!

Minden az ellen szólt, hogy én vasárnap hatkor felkeljek és eltekerjek 40 kilométert, hogy aztán tekerhessek még 40 kilométert és utána még haza is kelljen tekernem 40 kilométert.

Minden amellett szólt, hogy ehelyett az ágyban maradjak és aludjak egy jót.

Szerencsére nem tettem.

7 órakor szépen elindultunk Karvára, amely falucska a Duna szlovákiai oldalán van, szemben Lábatlannal.

Futófesztivál volt itt, maratoni távval és mellette egy jó csomó bringás.

Voltam már jó néhány bringázáson, de ez valahogy mégis más volt. A nevezési díj 5 euró volt, magyaroknak 1600 HUF. 20 centi kolbász... Akik előre neveztek, azoknak ebben benne volt még egy póló is, nekem meg annyira tetszett, hogy a helyszínen nevezve is vettem egyet, 900 forintért. Na, ez emlék, amit szívesen fogok felvenni majd később. Mert még jól is néz ki.

Szuper dolog volt, hogy ott voltak fekvőbringás ismerősök, velük tekertük le a távot szépen kényelmesen a gyönyörű szeptemberi nyárban.

De még mielőtt nekiindultunk, az össze fekvőbringát kipróbáltam és nagyon tetszettek. Még Bandi feleségének a bringája is, amely éppen csak fekvő, de úgy kényelmes, hogy egy normál bringáról átülve is tudod azonnal vezetni. Zseniális!

Ami a lényeg, hogy Karváról Esztergomon keresztül, kényelmes tempóban megérkeztünk Lábatlanba, közben végig beszélgettünk. Régen éreztem magamat ilyen jól. Hihetetlen, hogy a közös érdeklődésű emberek között milyen gyorsan fonódnak barátságok. Nagyon jól tettem, hogy reggel nem az ágyat választottam...

Lábatlanba érkezve természetesen finom meleg ebéd fogadott minket, amely a nevezési díjban benne volt. Ahogyan az emlékérem is, amit a nyakunkba akasztottak és amit én hazaérve már ki is akasztottam a gyűjteményembe. Miután elfogyasztottuk az ebédet, szintén a nevezési díjban foglaltaknak megfelelően át is szállítottak minket komppal Karvára. Azt még nem mondtam, hogy a karvai Duna-korzó milyen szép. Mondja el egy kép:

Tegyük hozzá azt is, hogy a szlovákiai oldalon olyan léptekkel folyik a bringaút-építés, hogy maholnap Pozsonytól Párkányig el lehet majd tekerni vadi új bringaúton és a karvai rész éppen most készül. A Hungaroring megirigyelhetné az aszfalt minőségét, olyan sima. A szívem szakadt meg, amikor el kellett búcsúzni és el kellett indulni hazafelé.

Hazafelé hátszelünk volt, 25 körüli tempóval tekertünk kényelmesen és még arra is volt időnk, hogy vásároljunk egy kis Kofolát, amit én - bár nem Csehszlovákiában voltam gyerek - nagyon szeretek. Persze én a cukormentes változatot iszom, bez cukrem.

Hazaérve megpróbáltam elmesélni a feleségemnek, hogy milyen is volt ez a nap, de nem lehet. Legközelebb el kell jönnie velem.

Nagyon hálás vagyok az életnek, hogy ilyen napokat is ad és ilyen emberekkel ismerkedhetek meg! Remélem, hogy hamarosan újra látjuk egymást!

És az apropó ide a végére? Hogy miért is a cím?

Nos, ha az ember megválaszthatja, hogy az Andrássy úton, retkes padokon ülve, eszetlen nagy tömegben egyen-e meg egy 20 centis kolbászt eszehaccázé', vagy hogy ugyanezért az összegért egy egész napos, profin megszervezett kiránduláson vegyen részt, ebéddel, pólóval, komppal, akkor szerintem az embernek az utóbbit érdemes választania. Mert igenis fontos, hogy mi, mennyi és miért...