2009. november 18., szerda

Az erősek magányossága

Jó-e erősnek lenni?
Olyannak, akire mindenki számíthat? Akire mindenki támaszkodhat? Akire mindenki felnéz? Akitől mindenki kér és kap?
Bizonyára jó. De ki tud mindig erősnek lenni? Kinek van energiája 24/7 folyamatosan adni és kiszolgálni és gyámolítani és támogatni?
Aki férfinak született, annak a nehezebb? Vagy a nőknek?
A másik oldalt nem ismerem, de férfiként sokat várnak tőled.
A család elvárja, hogy az ember előteremtse a pénzt. Elvárja, hogy másodállásban is előteremtse a pénzt. Hogy megjavítsa ezt, elintézze azt, felcsavarja, kicsavarja, becsavarja, rácsavarja, lecsavarja... A családak nem mondhatja, hogy nem.
A szülei elvárják, hogy segítsen. Ha nem működik az internet, ha a kutya szétrágta a biztonsági övet, ha idokolatlanul nagy számla jött... A szüleinek soha nem mondhatja, hogy nem.
A testvér elvárja, hogy segítsen. Ha fel kell cipelni, ha le kell cipelni, ha meg kell javítani, ha be kell vásárolni... A testvérnek nem mondhatja, hogy nem.
A munkahelyén elvárják, hogy értsen ahhoz is, amihez nem kellene. Mert "Te mindig megoldod..." Elvárják, hogy tanuljon mellette, nyelveket beszéljen. A munkahelyén aztán végképp nem mondhatja, hogy nem.
A másodállásában is rá számítanak. "Mert benned sosem csalódtunk.." és "Te hamar összedobsz egy ilyet..." A másodállásában nem mondhatja, hogy nem.
A barátok. Nekik mondhatja hogy nem. Nekik mondja is. A barátok így szépen lassan elkopnak...
És Ő kitől kérhet? Kit érdekel, ha fáradt? Kit érdekel, ha elég? Kit érdekel, ha nincs kedve ehhez...
Az erősek kevesen vannak, sokan kapaszkodnak beléjük és ők kevesekbe kapaszkodhatnak.
Az erősek ezért magányosak. Sokat adnak és keveset kapnak.
Erősnek lenni nem jó, mégha a másik oldalról annak is tűnik.
Nyafogni viszont jó. Ennyi elég is volt belőle...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése