Hejes sírás...

Egyre többen gondolják úgy, hogy viccesek. És viccesek is, bár én nem a poénokon, hanem a viccesen primitív helyesíráson szoktam szétröhögni magamat.

 

Egy példa (megpróbálom pontosan idézni, bár nehezemre esik):

-------------------------------------------------

Kedves télapó,

Kérlek küldj nekem egy kistestvért.

Télapó válasza:

'Küld el nekem anyádat...'

------------------------------------------------

 

Hát akkor röhögjünk együtt!

 

A Télapó tulajdonnév. Egy van belőle (vagy egy sincs...) a világon, így nagybetűvel írandó!

Olyan szó nincs, hogy "kistestvér", helyesen kis testvér. Különírandó.

A "küldd" mint felszólítás az ugyebár a "küldjed"-ből rövidült, így kéddé (Sic!)! Ahogyan a mondd, az add és társaik. A küld azt jelenti, hogy valaki (kijelentő módban) küld valamit.

A magyar nyelvben a kérlek után vessző jön, hiszen a "kérlek, hogy..."-ból rövidült le.

Az óhajtó mondat végén a magyar nyelvben felkiáltójel van, ahogy a felszólító mondat végén is.

A magyar nyelvben az idézőjel " és nem '.

Névelőket is használunk, így például nem "Télapó válasza", hanem "A Télapó válasza".

A három pontot olyan esetekben használjuk, ha valami továbbgondolni valóra, esetleg kimondani (kiírni) nem akart folytatásra szeretnénk utalni. Így a "Küldd el nekem anyádat..." helyett vagy "Ha elküldöd anyádat..." (...csinálok neked kis testvért), vagy a "Küldd el nekem anyádat!" a helyes.
Több hibát nem fedeztem fel. Igaz, magam sem vagyok nagy helyesíró.

A végére két megjegyzés:

Az első, hogy aki primitív, az a primitívségét ne tegye közszemlére, hacsak nem az a célja, hogy kiröhögjék!

A második, hogy mielőtt megosztanál egy ilyen vicces dolgot, azért nézd már meg, hogy magadat nem röhögteted-e ki vele. Merthogy aki elolvassa, az hozzád köti. Hozzád köti a poént is (ami egyébként esetünkben még jó is lenne, ha nem vágná agyon a borzalmas helyesírás), és hozzád köti a hibákat is.

Kell az Neked, hogy más butaságával járasd le magadat?

 

"Csak ennyit szerettem volna elmondani. Kérem, kapcsolja ki!"

Beköltöztünk

Ígértem, hogy amint lesz egy kis időm, mesélek a költözésről. Nos, kis feleségem még alszik a szobi csendes hajnalban, én meg úgy kialudtam magamat reggel 7-re, hogy inkább lejöttem, ne forgolódjak és ne keltsem fel. Így most idelenn, a nappaliban ütöm a laptopot, szépen csöndben. Hadd aludjon a szerelmem, elég fáradt lehet.

Annak ellenére, hogy magát a költöztetést nem nekünk kellett megcsinálni, elég fárasztó dolog ez. A költöztető cég egyébként profi volt, gyors, semmit nem törtek össze és semmi nem veszett el. Elégedett vagyok velük, mert még udvariasak és mosolygósak is voltak. Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a fajta költözést, mert gyakorlatilag becsomagolni és kicsomagolni kellett, a költözés során semmit nem kellett megfogni sem. Lehozták a franciaágyat a tizedikről gyalog, majd az ágyneműtartóját is. Igaz, ezzel elvoltak összesen fél órát, de megért ez nekem ennyit.

A hátsó ajtajánál álltak meg, ahol ugyebár van egy szemétledobó ajtó. Én arra számítottam, hogy ha ügyes vagyok, a szemétledobó kijárata mellett parkolok és így amikor jön a költöztető autó, csak elállok onnan és az én autóm helye meg a szemétledobó ajtaja előtti hely elég lesz a költöztető teherautónak. Ezzel szemben természetesen pont szombaton volt valami nagyeszű, aki elállta a ledobó ajtaját és így az első órában nagyjából 30 métert kellett sétálniuk minden cuccal. Szerencsére hoztak molnárkocsit, így azzal nem volt túl nagy gáz és egy óra múlva csak elhúzta a belét ez az értelmi fogyatékos is, így közelebb tudtunk állni. Sőt, fél óra múlva még egy autó elment, így az én kocsim is befért a teherautó mögé. Így aztán a csomagtartót kinyitottam, leterítettem egy pokrócot és arról felügyeltem a pakolást. Helyesebben őrködtem, mert hát Budapesten simán lelopnak valamit a platóról, ha nem figyelsz. Egyikőnk tehát mindig lenn, a másikónk mindig fenn segített a cuccokat őrizni.

Kellemes meglepetés volt, hogy senki nem kötött belénk. Senki nem pampogott, hogy miért használjuk a liftet teherszállításra és senki nem reklamált, hogy miért kellett várnia. Igaz, a srácok profik voltak és úgy pakolásztak, hogy két szállítás között mindig volt egy kis szünet, amikor le tudott jönni vagy fel akart menni, akinek dolga volt éppen. Nameg szerencsém is volt talán, hogy a sötétebb lakók (köztük különösen a kedvencem, a lángos sütögetős vén farok) szombat lévén a telken voltak, így velük sem volt interakció.

Amíg üldögéltem a kocsi mellett, sokan jöttek le a lépcsőházból és mindenki sajnálatát fejezte ki, amiért elköltözöm. Ezexerint csak szimpatikus voltam a lakótársaknak, már amennyit egy ilyen kaptárban az ember tud a másikról... Mindenesetre jó érzés, hogy vagy 20-an kívántak jó szerencsét és többen is mondták, hogy legszívesebben ők is elmennének Budapestről. Én meg nem akartam magyarázni, hogy egy 80 négyzetméteres panel árából simán lehet egy olyan házat venni, amilyenbe éppen költözködünk. A vidékre költözés tehát csak elhatározás kérdése. Azt sem magyaráztam el, hogy innen, Szobról bejárni kevesebb, mint Budapesten egy távolabbi kerületből.

Ha már bejárás: az autónk ezen a viszonylaton - ami ugyebár főként autóút és főút, lakott területen kívül - megáll 5,2-5,6 liter között gázolajból. Egy havi bejárásunk tehát húsz munkanappal számolva úgy 50 ezres, kettőnknek. A vonatbérlet meg 49 ezres, de fejenként. Így addig járunk vonattal, amíg a munkáltató fizeti egy részét, mert szégyen, nem szégyen, de kocsival olcsóbb bejárni. Még akkor is, ha a megnövekedett szerviz igényt is beleszámolom. Itt tartunk 2012-ben, ez ám a szégyen.

Persze egyelőre vonattal tervezek járni, mert a vonaton lesz 1-1 órám oda-vissza, ami alatt tudok dolgozni és pénzt keresni. És így jobban megéri, mintha az autóban, vezetéssel cseszném el az időt. Persze azt majd meglátjuk, mennyire bírjuk a MÁV színvonalas szolgáltatását, mert ahogy az Elvirán nézegetem, az átlag 8-10 perces késés az normális.  Ahogy mesélik, havonta egy gázolás meg vezeték szakadás megint benne van a pakliban, akkor meg 1-2 óra késés is lehet. Meglátjuk. Egyelőre még mindig a vonat-bicikli párosításban gondolkodom, kerékpárosklub tagsággal a kerékpárjegy olcsóbb és jobban megéri, mint a békávé bérlet. Amúgy évek óta bringával járok Budapesten, tökéletes módszer, nem lesz furcsa a Nyugatiból az az 5 perc bringázás.

Térjünk vissza a költözéshez! Illetve a házhoz.

Hogy milyen? Klafa!

persze vannak szívások és sokat kell majd dolgoznunk, mire a mi igényességünknek megfelel, de alapvetően egy jól élhető, meleg, barátságos ház ez, már most imádjuk. A fűtése gázkazános, a Tigáz az eddigi számlák alapján egy havi 17 ezres átalányt ajánlott meg. Részletezzem? Asszem nem kell. A panel lakásunk ennek éppen az egyharmada volt és 13 ezresért fűtöttük. Úgyhogy ez nagyon kellemes meglepetés.

Igaz, a fűtéssel küszködtem pár napot, de mára megnyerni látszom a csatát. Levegős volt ugyanis a rendszer és csobogott a víz rendesen. Pár nap alatt, szépen lassan sikerült lelégtelenítenem és már alig hallhatóan csobog csak. Az persze igaz, hogy az emeleten radiátorokat kell majd cseréljünk, de ezt a telet kihúzzuk és a nyáron majd talán lesz pénzünk két lapradiátorra is. A tanulság légtelenítés terén: nem a légtelenítő nyílás dugóját kell kitekergetni, hanem a komplett gombát a cső tetején. A légtelenítő szelep ugyanis be van vízkövesedve és nem jön rajta keresztül ki semmi. Ha viszont az egész szelepet kitekeri az ember, szépen sípol kifelé a levegő és 3-4 nap alatt teljesen légmentessé tehető a rendszer.

Nagy tanulság az is, hogy nem kell magunkból kiindulni. Gondolok itt arra, hogy a kedves eladók nem kicsit beszéltek félre, amikor a ház előnyeit ecsetelték.

Az összes zárat cserélnem kellett első napon, mert mind rossz volt. Nem a zárbetét, maga a zár, Törött rugók miatt lehetetlen volt zárni az ajtókat, így hiába cseréltem betétet, nyitva volt minden. Ezt persze orvosoltuk, de az azért érdekes, hogy hogyan is tudtak így élni éveken keresztül. Lógó kilincsekkel, nyikorgó zsanérokkal. Gondolom, már nem akartak energiát fektetni a házba, ha úgyis eladják...

Az első reggelünkön leszakadt a nappali ablakán a roló és jobban megnézve az összes roló vacak. A szerencse, hogy van egy cimborám, aki majd szépen rendbe rakja ezeket is, vagy tesz fel helyettük jobbat. Egyelőre tettünk fel sötétítő függönyt és azzal elvagyunk.

A konyhában is vannak gondok. A beépített sütőnél valamit elbaszarintottak, mert a mellette lévő ajtókat megmelegíti és lepereg a borítás. Ezt majd reményeim szerint Gergő barátom megnézi és ha kell, teszünk be hőszigetelést.

A beépített hűtő is egy kalap szar. Kicsi, semmi nem fér el bele. Úgyhogy ideiglenesen betettük a régi hűtőnket és később ide építjük be a mosogatógépet, a kamrába meg teszünk be egy normális méretű, nagy fagyasztós hűtőt. Ezeket meg majd eladjuk, vagy odaajándékozzuk valakinek.

A fürdőben van egy bazinagy kád, ami egy óra alatt telik meg vízzel. Így jelenleg zuhanyozunk és heti egy alkalommal fürdünk csak. Akkor viszont együtt, közben beszélgetünk. De a végső cél az lesz, hogy a bazinagy és méregdrágán fenntartható "medence" helyett bemegy szépen egy kisebb, de masszázsos kád, mellé meg egy szuper zuhanyfülke, ahol végre én is önfeledten zuhanyozhatok majd. Mert ugyebár jelenleg egy kisebb árvízzel ér fel, ha én zuhanyzom, egyszerűen képtelen vagyok odafigyelni, hogy ne fröcsköljek össze mindent. Ez egy zuhanykabinnal megoldható, behúzom az ajtaját és mehet a pancsolás. És nem mellesleg olcsóbb is. Persze mindez majd valamikor jövőre, mert az anyagi helyzetünk nem rózsás és számos dologra kell majd költsünk. De álmodozni lehet.

Amúgy a fürdőben büdös is van, úgyhogy át kell nézessem a bűzelzárókat, mert valamelyik átereszt. Nekem meg túl jó az orrom, ugyebár...

Érdekes dolog az is, hogy egy hét alatt nem lettünk készen a földszinttel sem, még itt is kupi van. Az emeletről ne is beszéljünk... A szerencse az, hogy nem kell siessünk, már itt vagyunk, majd szépen lassan a helyére kerül minden. Jövő karácsonyra.

Most ennyi, mennem kell megetetni a macskákat, mert már az ablakban tüntetnek nagy szemekkel...

Szétesve

Vagy inkább szétszerelve?

Ezt a bejegyzést azért írom, mert mindjárt szétszerelem a számítógépemet. Ez a költözés előkészítésének az egyik utolsó mozzanata.

Persze van laptopom, de egyrészt arról írni nem ennyire kényelmes, meghát nem is lesz nagyon időm és helyem erre. Meg asztal sem, azt is szétszerelem.

Szóval mielőtt végleg elmegyek... izé, szétszerelem az életünket, gyorsan leírom, mik történtek az elmúlt héten, költözködés kapcsán.

Nos, a mai reggelre 51 doboz telt meg a cuccainkkal és úgy számolom, hogy ma még úgy 9-10-et megpakolunk. Azaz az életünk jelenleg 60 doboz és 10 zsák.

A dobozokért idáig nem fizettem, egy részüket a szelektív kuka mellett találtam, másik részüket Gergő barátomtól kaptam, de Géza barátom is megtámogatott 5-6-tal. Így a doboz ügy idáig nullszaldós.

Zsákilag már szomorúbb a helyzet. Mindenkinek javaslom, hogy SZAGOLJA MEG a zsákokat, mielőtt megvásárolja azokat! A sárga-narancssárga barkácsáruházban, Budaörsön vettem jó erős sittes zsákokat a ruháknak, de a zsákoknak olyan erős műanyag szaguk van, hogy hetekig fogjuk szellőztetni a ruhákat. Szóval szagosak leszünk. A kis szoba ajtaját be kellett hajtani, mert nem lehetett velük egy légtérben megmaradni.

A dobozok ugyan ingyen voltak, de a papírt meg kell kicsit erősíteni, nehogy széjjelhulljon, így a ragasztószalagból eddig (50 méteres alapon) elnyomtam 13 gurigát. Azaz idáig 700 métert ragasztottunk végig. Eleinte szívtam szabad kézzel, de szerencsére a Tecsóban volt ez a pisztoly alakú ragasztószalag roller, amivel azért gyorsabb és kényelmesebb a dolog. Így a dobozokat jól megtuningoltuk és hogy mennyire fognak kitartani, azt majd elmesélem, ha Szobon lesz internetem.

Ez hétfőre várható. Körbejárva a témát jelenleg az egyetlen viselhető szolgáltató az Invitel. A helyi lakosok - köztük a számítástechnikus szomszéd is - azt mondja, hogy a T az akadozik, megbízhatatlan. Így maradt a másik. Ezt is meg kell majd szoknom, mert a régi lakásnál a tizenháromban vagy 15 szolgáltató volt elérhető. Vidéken ez másként van. A sávszélesség is siralmas lesz, mert a jelenlegi 80/25-ről át kell szokjak a 15/5-re, ami ráadásul garantáltban csak 5/0,5. Azaz a gyorsan letöltöm-feltöltöm dolgokat el lehet felejteni.

Pozitívum, hogy az internet és a vonalas telefon együtt 6000 HUF lesz, amiben ráadásul benne van az is, hogy minden vezetékes telefont ingyen hívhatok majd egész nap. És - itt jön a döbbenet - a csomag mellé 500 forintért adtak egy 2 GiB-os mobilinternetet, amit meg majd a szüleim elhasználnak Devecserben, ahol két éve nem képes megjavítani a T-Mobile az iszapkatasztrófában sérült tornyot, így a szélessáv valójában vékonysáv... EDGE, de néha csak GPRS van, ráadásul a szüleim ezért fizetnek 3.990,- HUF-ot. Rablás. Na, az inviteles net a Telenor rendszerről megy, helyesebben hasít. Úgyhogy viszon'látás kedves Té! Ha nem kellenek az ügyfelek Devecserben, akkor nem lesznek. Eccerű. És mivel a szüleim havonta nagyjából ketten 1 GiB-ot neteznek el (Facebook, e-mail, nameg Google koordináták, ahol anyukám szokta figyelni, merre járunk a Húgommal...), simán elég lesz nekik ez a net. Havonta 3.490,- forinttal olcsóbban. Évente 41.880,- forintot spórolnak majd ezzel, ami a mai vérzivataros időkben nem mindegy ám...

Visszatérve a költözéshez, kedden megkaptam a kulcsokat a házhoz.

Persze voltak hozzászólások a neten, hogy milyen "szép" a ház színe, de az ilyeneket én a kedves hozzászóló fáradtságának tudom be. Mert akinek van energiája átgondolni egy ilyen szitut, az tudja, hogy HASZNÁLT háznál olyan a szín, amilyenre az előző tulajdonos festette. Majd tavasszal lesz ez szép kávébarna, a fehér festékeket meg leégetjük, lecsiszoljuk és a fa eredeti színe fog látszani. Szép lesz. Nem azért, mert a rózsaszín egyébként gáz lenne, mert élőben amúgy egész jól néz ki, hanem azért, mert mi mást képzeltünk el. Más a lelki világunk. Mert az ember a saját házánál magvalósíthat mindent, amit akar. Szép ház lesz ez és nálam nem lesznek lógó kilincsek, lötyögő zárak, nehezen csukódó ablakok. Igényes lesz.

Apropó saját ház: majd 2037-ben lesz a miénk. Addig a banké. Ez persze a NAV-ot nem akadályozta meg abban, hogy a vagyonszerzési illetéket ki ne csapja ránk AZONNAL. Tehát egy olyan házért fizetek vagyonszerzési illetéket, amit NEM SZEREZTEM MEG. Így megy ez Magyarországon. Mi csináltuk magunknak, úgy kell nekünk! Persze megkérvényeztük, hogy legalább addig ne kelljen befizetni, amíg az autó megemelt részletei le nem járnak. Majd meglátjuk, menyire megértő a hatóság.

A költözéssel kapcsolatos költségek amúgy jönnek szépen. Buborékfólia helyett - amikor elfogyott az első tekercs - inkább a szalagparketták alá való szivacsot vettem. Ebből 50 méter, azaz 60 négyzetméter volt annyi, mint a buborékból 10 méter, azaz 12 négyzetméter. Jobban vágható, jobban használható. Ami nem fogy el, jó lesz majd a parketta alá. Mert a jelenleg alatta hagyott padlószőnyeget tavasszal szintén kiveszem alóla. Az ugyanis baciüdülő, atkatenyészet, bogárkorzó. És nem mellesleg mozog is a padló miatta, ami meg megint csak idegesít egem.

Kellemes meglepetésem is volt, mert tegnap írattuk át a lakcímünket. Nem tudtam, hogy a költözéskor ingyenesen átírathatóak a lakcímkártyák. Spóroltunk 5 ezrest ezzel. Azt sem tudtam, hogy a kocsi törzskönyvében nincs lakcím, így ott is megspóroltunk 12 ezrest. Egyedül az autó forgalmija került pénzbe, így a tegnapi napon 20 ezres helyett 6-ból megúsztunk mindent. Mindent elintéztünk 15 perc alatt, az összes okmány elkészült azonnal, nem kell visszamenni értük. Kezünkbe adták. 

Ráadásul hihetetlen kedvesek voltak az ügyintézők a szobi önkormányzatnál, dehát többek közt ezért költöztünk ki Budapestről. Mert Szob vidék, ahol NORMÁLISAK az emberek. 

Remélem, nekem is sikerül visszanyernem régi önmagamat itt. Azt, amilyen akkor voltam, amikor még nem pesti voltam. Vannak már jelek.

A postára is bementünk és nem volt senki rajtunk kívül. Hol van ehhez a Nyugati posta, ahol 30 méteres sor van, meg sok bunkó, akik előretolakszanak, mert ugyebár évek óta nem tudják megoldani az ügyfélirányítást. Egy olyan postán, ahová Benyomták az összes külső posta forgalmát, amikor bezárták azokat. Ahová nekem 5 kilométert kell bemennem, ha valamim jön. Márpedig jön, mert a posta az ajánlott küldeményeket délelőtt hordja ki, ahogyan a csomagokat is. Amikor mi DOLGOZUNK... A hozzáállást tessék figyelni! Kérdem én, hogy egy huszáros vágással nem lehetne véletlenül a kézbesítőknek délután dolgozniuk és a csomagokat 17-22 óra között kihozni? Amikor jó eséllyel az emberek többsége otthon van? Jobban megéri a csomagokat visszavinni, majd azzal szívatni a polgárt, hogy mehet be a belvárosba egy tetves ajánlott levélért? Namindegy. Úgy is mondhatnám, hogy tojok rá, mert mostantól a posta a házunktól 70 méterre van és normális, aranyos, vidéki emberek szolgálnak ki. Udvariasan. És abban is biztos vagyok, hogy a postással meg lehet beszélni majd, hogy tegye csak le a csomagot a kerítésen belülre és dobja csak be az ajánlott levelet is. Vagy adja be a szomszédunknak, akiről meg csak annyit, hogy szintén aranyos és már-már zavarba ejtően kedves. Nem vagyunk ám mink ehhez hozzászokva, de hamar meg fogjuk szokni.

A vidéki életet.

Tegnap még lementünk a szomszédos tóhoz. Elhagyatott. Tökéletes. Az utcában amíg a zárakat szerelgettem, 5, azaz öt autó ment el (3 óra alatt), számoltam. Nem tudom, hogy bírom majd ezt a kegyetlen forgalmat.

A ház amúgy "használt üzemképes", lesz mit javítgatni rajta, de ezt tudtuk. Beköltözhető, tavaszig elviseljük ebben az állapotában is, aztán majd festek. Remélem, apukám majd segít nekem ebben, mert Ő úgy fest, mint egy isten. Soha nem fogok úgy bánni az ecsettel, bár lehet, hogy gyakorlat teszi a mestert. Szóval számítok rá, hogy eljön majd nekem segíteni kicsit. Cserébe pecázunk a Dunában, Ipolyban és a horgásztóban. Csak úgy óvatosan, nyugodtan, ráérősen.

Vidékiesen.

Mára ezzel a képpel fejezem be. Most szétszedem a számítógépet és elcsomagolom, holnap riasztószerelés (nálam le, a Huginál fel, mert a házba ez a kis riasztó túl kevés zónás, Hugi lakásába viszont tökéletes lesz), majd szombaton délelőtt az utolsó dolgok becsomagolása, a szekrénysor szétszerelése és szombaton 14.00-kor költözés.

Szombaton este már Szobon alszunk. Azaz még két éjjel ebben a lakásban és vége ennek a panelkorszaknak. Vége az ajtócsapkodós szomszédnak, a ventilátorzajnak, a törött villamossínnek, a hajnali kukaborogatásnak.

Vége a pesti szívásnak.

És ettől valahogy jól érzem most magamat...