Szabad ország, avagy fikázni könnyű

Megint terjed az interneten egy hőbörgés, miszerint (idézem, hibákkal együtt):
"Milyen szabad ország az;
ahol szabályozzák a dohányzást?!
ahol az alkoholvásárlást idő korlátokhoz kötik?!
ahol az éjszakai vendéglátóiparban csendtilalmat vezetnek be?!
ahol a közoktatás felső intézményeiben nincs esélyegyenlőség?!

Milyen szánalmas ország az;
ahol a nettó minimálbér 225 euro?!
ahol a legdrágább a megélhetés?!
ahol nincs kötelező sorállomány/katonaság?!
ahol 20-30 év múlva nem lesz nyugdíjellátás?!

Milyen vicces ország az;
ahol a politikusok, európai szinten, az egyik
legmagasabb fizetéssel rendelkeznek?!
ahol a politikusok másolt diplomákkal tevékenykedhetnek?!
ahol az ország vezetői olyan reklámokra költik a nép pénzét,
amivel egymás lejáratását igyekszenek alátámasztani?!

Melyik BIRKA ország lehet ez?!"

Amellett, hogy az írásról süt az iskolázatlanság (csak a helyesírást ha megtekintjük, akkor is látszik), még akár lehetne is igaza. Legalább néhány dologban. De ez is egy olyan tipikus elkeseredett írás, amit valami önsorsrontó, korlátolt, befordult valaki lapátolt össze. És mégis terjesztik, még értelmes emberek is. Szerintem nincs idejük belegondolni.

Nos, én belegondoltam.

 

Mi a bajom vele?

Nos, az önsorsontásra én magam mindig szomorúan néztem. Szomorúvá tesz, amikor valaki nem látja, hogy a sorsát és annak romlását csak saját magának köszönheti. Esetünkben az önsorsrontás tettenérhető az egész írásban.

 

Kezdődik ott, hogy a kedves szerző panaszkodik a dohányzás és az alkoholfogyasztás korlátozására, majd később arra, hogy nem lehet megélni ebben az országban.

Nem török pálcát a dohányosok felett, mert mindenkinek joga van úgy megölni magát, ahogy akarja. De azt mindig nagy csodálattal néztem, hogy hogyan lehet embereknek pénzük naponta egy-két doboz cigarettára. Megspórolják. Máshonnan veszik el. A cigiről nem mondanak le, inkább másról mondanak le helyette. Rendben is van, mindenki tegye.

De azért ne tessék már sírni, hogy milyen nehéz megélni, amikor naponta 1-2 ezres azért csak akad a cigire meg a sörre! Havonta 60 ezres erre a két dologra? Hát tessék csak, de könyörgöm: ne tessék sírni!

 

Csendrendelet van az éjszakai vendéglátóiparban? Már bocsánat, de ezzel megint mi is a baj? Az a baj, hogy olyan helyeken, ahol mások laknak, élnek, bizonyos idő után nem lehet dajdajozni?

Kérem szépen, azok a mások, akiknek a pihenését megakadályozza a dajdaj, nos ők azok, akik azért szeretnének pihenni, mert másnap mondjuk dol-goz-ni kellene menni. Mert aznap dol-goz-ni voltak és esetleg fáradtak.

Tudom én, hogy lehet élni segélyből is, meg lehet a becsületes munka helyett csalni, lopni, hazudni is. Lehet termelés és alkotás (lásd: a semmiből csinálunk valamit) helyett mondjuk a másodlagos dolgokból is élni. Lehet nyitni kocsmákat ezerszám és elszedni a "szegény sanyargatott nép" pénzét.

De ne tessék már sírni, hogy éjfél után aludni szeretne a dolgos ember!

Meghogy nálunk a legdrágább a megélhetés? Hát, ha elfüstölöd meg eliszod a pénzedet, akkor lehet. De amúgy meg menjél már át csak egy országhatárnyit nyugatra, aztán majd beszéljük már meg, hogy mi is a drága. És hogy ők a drága cuccokhoz képest többet is keresnek? Akkor menj már el egy határnyit bármelyik másik irányba, aztán beszéljük meg, hogy kik élnek jobban! Mi, vagy a románok-ukránok-szlovákok-szerbek-horvátok?

 

Meghogy a felsőoktatásban nincs esélyegyenlőség? Erről igazából akkor mondhatnál véleményt, ha jártál volna felsőoktatási intézménybe... Nem vettek fel? Aztán miért nem? Csak nem azért, mert tanulás helyett cigiztél a suli vécéjében meg ittál a sarki kocsmában? Csak nem azért, mert lusta voltál leülni és ta-nul-ni?

Vagy azt gondolnád esélyegyenlőségnek, hogy a buta és az okos is egyforma esélyekkel induljon? Eszednél vagy?

Figyelj már! Ha nem adott elég észt neked a teremtő, akkor van ám még egy jól bevált módszer az érvényesülésre. Úgy hívják, hogy szor-ga-lom! Ha neked nehezebben mennek a dolgok, akkor két dolgot tehetsz: az egyik, hogy többet foglalkozol azzal, ami nehezebben megy. Ez a szorgalom része. A másik, hogy olyasmit keresel, ami neked könnyebben megy. Ezt javaslom egyébként inkább neked. Mert ami könnyebben megy, abban több lesz a sikerélményed. Olyan pedig NINCS, hogy neked semmi nem megy könnyen! Egyrészt valószínűleg lusta voltál keresni, a sült galambok meg nem nagyon repkednek manapság - bár gyerekkoromban sem nagyon repkedtek -, másrészt csak azt hiszed, hogy másnak könnyű és csak neked nehéz. MIN-DEN-KI-NEK nehéz. Hacsak apuci nem teszi a feneked alá a lakást, kocsit, állást a családi cégben, akkor a sikerért meg kell dolgozni.

Nem kocsmázni, vagy nem mindig kocsmázni.

És ha már felsőoktatásról esett szó: hulljon is ki a francba az összes olyan szarházi, aki egyetemistának tartja magát, de soha életében egy percet nem tanult semmire. Belőlük igenis soha ne legyen mérnök, orvos, tanár. Az én házamat ne építse, az én szívemet ne műtse és a gyerekeimet ne tanítsa az, aki végigbukdácsolta az egyetemi éveit kegyelemkettesekkel. Belőlük legyen melós. Nem kötelező tanulni, a kétkezi munkára is nagy szükség van ám...

 

Hogy 20-30 év múlva nem lesz nyugdíj? Mit érdekel az téged? Addigra ugyis szétiszod a májad, vagy elvisz a tüdőrák... Egyébként meg úgyis elcsalod az adódat, a tébédet meg a nyugdíjjárulékodat... Akkor meg miből várnál nyugdíjat. Persze egy percig sem gondolkodsz, amikor megkérdeznek, hogy minimálbér és zsebbe ugyanannyi tisztán (adózatlanul), vagy teljesen bejelentett állásod legyen-e? Olyankor nem reklamálsz a nyugdíjad miatt...

Tudod mit? Nekem lesz nyugdíjam. Nam az államtól. Onnan, hogy tanultam és dolgozom szorgalmasan. Onnan, hogy a cigi árát inkább befektetem. Meg onnan, hogy egy kezemen meg tudom azt is számolni, hányszor van alkohol a kezemben évente.

Onan, hogy nem cseszem el a pénzemet pillanatnyi örömökre.

Mert felelősséggel élek és az életben megtalálom az örömöt. És annyit azért hadd segítsek, hogy nem az ital, nem a cigaretta és nem a drog az, ami örömöt ad.

 

Aztán lehet szidni a politikusokat, de egyben ez kényelmes dolog is ám. Rájuk fogni mindent. Ők tehetnek mindenről.

Te nem vagy hibás. Semmiben.

Nem védem őket, szinte minden politikus szarházi, de azt se feledd el, hogy MI választottuk őket. Mi adtunk nekik a szavazatainkat. Minket csapnak be és használnak ki, ha hagyjuk...

Senki mást nem okolhatunk ezért, csak magunkat. Pártállástól függetlenül... És ne legyen illúziód: MIND ilyen. Csak a saját érdekei és a hatalom foglalkoztatja őket. Ha arra vársz, hogy majd ők tesznek valamit, amitől neked majd jobb lesz, hát várhatsz...

 

És hogy nincs Magyarországon kötelező katonaság és sorozás? Hogy jön ez ide? Amúgy meg minek?

Hogy az majd megneveli a fiatalságot? Hogy ott majd megtanulja?

De mit?

Hogy hogyan lógjon reggelitornáról? Hogyan találjon azonnal tíz indokot arra, miért nem lehet valamit megcsinálni?

Szóljon, aki úgy érzi, hogy a sorkatonai szolgálata alatt bármi értelmes dolgot csinált!

Hamis nosztalgia van az emberben a sorkatonai évek iránt, ami főként abból táplálkozik, hogy akkor még FIATALOK voltunk. Az idő mindent megszépít, miközben a sorkatonai szolgálat gyakorlatilag egy teljesen elpocsékolt év (vagy másfél, vagy kettő), miközben masszív-passzív szívás.

De megneveli a gyereket?

Ha nem mondták volna: neked kell(ene) megneveli (mondjuk a kocsmázás helyett)! Neked kell(ene) a gyerekednek példát mutatni, nem egy idegennek. Nem egy őrmesternek...

Minek katonaságra kényszeríteni olyat, akinek ez alapvetően ütközik a személyiségébe? Minek egy éppen induló karriert kettétörni? Minek, ha lehet(ne) ezt profi módon is csinálni, töredék pénzeken?

De leginkább: minek mondasz olyasmiről véleményt, amiről NEM LEHET véleményed. Amiről látszik, hogy (katonaságnál maradva)lövésed sincs hozzá?

 

De ha már megkérdem: egyébként meg miért mondasz véleményt, ha amúgy egy ökör vagy? Ha logikusan fogalmazni, de még gondolkodni sem vagy képes?

 

Szóval nagyjából ennyi a bajom az ilyen, hetet-havat összehordó baromságokkal.

Áligazságokkal.

Csúsztatásokkal.

 

Röviden ennyi.

Hejes sírás...

Egyre többen gondolják úgy, hogy viccesek. És viccesek is, bár én nem a poénokon, hanem a viccesen primitív helyesíráson szoktam szétröhögni magamat.

 

Egy példa (megpróbálom pontosan idézni, bár nehezemre esik):

-------------------------------------------------

Kedves télapó,

Kérlek küldj nekem egy kistestvért.

Télapó válasza:

'Küld el nekem anyádat...'

------------------------------------------------

 

Hát akkor röhögjünk együtt!

 

A Télapó tulajdonnév. Egy van belőle (vagy egy sincs...) a világon, így nagybetűvel írandó!

Olyan szó nincs, hogy "kistestvér", helyesen kis testvér. Különírandó.

A "küldd" mint felszólítás az ugyebár a "küldjed"-ből rövidült, így kéddé (Sic!)! Ahogyan a mondd, az add és társaik. A küld azt jelenti, hogy valaki (kijelentő módban) küld valamit.

A magyar nyelvben a kérlek után vessző jön, hiszen a "kérlek, hogy..."-ból rövidült le.

Az óhajtó mondat végén a magyar nyelvben felkiáltójel van, ahogy a felszólító mondat végén is.

A magyar nyelvben az idézőjel " és nem '.

Névelőket is használunk, így például nem "Télapó válasza", hanem "A Télapó válasza".

A három pontot olyan esetekben használjuk, ha valami továbbgondolni valóra, esetleg kimondani (kiírni) nem akart folytatásra szeretnénk utalni. Így a "Küldd el nekem anyádat..." helyett vagy "Ha elküldöd anyádat..." (...csinálok neked kis testvért), vagy a "Küldd el nekem anyádat!" a helyes.
Több hibát nem fedeztem fel. Igaz, magam sem vagyok nagy helyesíró.

A végére két megjegyzés:

Az első, hogy aki primitív, az a primitívségét ne tegye közszemlére, hacsak nem az a célja, hogy kiröhögjék!

A második, hogy mielőtt megosztanál egy ilyen vicces dolgot, azért nézd már meg, hogy magadat nem röhögteted-e ki vele. Merthogy aki elolvassa, az hozzád köti. Hozzád köti a poént is (ami egyébként esetünkben még jó is lenne, ha nem vágná agyon a borzalmas helyesírás), és hozzád köti a hibákat is.

Kell az Neked, hogy más butaságával járasd le magadat?

 

"Csak ennyit szerettem volna elmondani. Kérem, kapcsolja ki!"

Hejesirás

Nyelvészek egészen pontossan meg tuggyák magyarázni, miér is kell szivatni magunkat a hejesírással, de tegyünk egy kisérletet.

Ezt a bejegyzést a magyar hejesirás minden szabájának mellőzésével teszem, úgy irok minden ahogy ejtem.

Gyerekkoromban elég sokat szenvettem a hejesirás tanulásával és lassan 40 éves vagyok, de még mindig nem megy tökéletesen. Igen, tudom, hogy vannak hejesirásellenörző szoftverek, meg szótárak, de minek? Hogy jól éjjen belőle egy egész iparág? Miközben a kiejtés szerint leirt szöveg ugyanugy érthető, sőt néha még jobban is?

Sok bajom van a jékkel, így az első dolog, amit javasolnék eltörölni, az a hüje elipszilonos jé. Nade télleg! Nemmindeggy, hogy gója vagy gólya? Juk vagy Lyuk?

Asztán (és nem aztán, egyébként mondja valaki úgy ebben az országban?) a következő kiakasztó dolog számomra, hogy nem úgy irjuk, ahogy ejtyük. Igen irjuk, én ugyanis rövid ivel mondom, akkor miér irjam hosszuval? A hosszut megint rövid uval mondom, miért irjam hosszuval? Én valakit csipek és nem csípek, birok és nem bírok. És ha aszt irom, hogy csipek, akkor senki nem fog mikrocsipekre gondolni, ha pedig aszt irom, hogy birok valakit, senki nem gondolja aszt, hogy birokra akarok kelni vele...

Asztán a külföldi szavak: mért irjam bluetooth-nak ha irhatom blútúsznak is? Minek irjam wifinek, ha irhatom vifinek is. És mért technika, miközben teknika? Nem értenéd meg, ha igy látnád?

Nem mencségeket keresek, de ha már mencség: nem érted meg, ha csével irom le? Ha azt kérem, mencs meg, nem mentessz, mert nincs benne a ts? Nem hiszem. A segiccség akkor is megérkezik, ha rövid az i és csé van a ts helyett...

Miért nem lehet egy huszáros vágással ugrani egy évszázadot, adni egy nagy lökést a köznapi nyelvnek és hagyni a fenébe ezt a mizériát a hejesirás körül?

Arról nem is beszélve, hogy ha úgy irom, ahogy ejtem, töbletinformációkat is kapsz róla, honnan jöttem, hogyan beszélek. Olyan, mintha hangüzenetben kűttem vóna meg. Vagy kültem, vagy küldtem. Ha a tájnyelvi kiejtés nem kizáró a mindennapi életben, akkor a tájnyelvi írásmód miért az?
Persze ha valaki továbbra is ragaszkodik a hagyományos módszerhez, neki legyen meghagyva a lehetőség. Az más téma, hogy szépen lassan kiutálná a többség és úgy néznének rá, mint egy kövületre. Mintha az Buda várának az régi lakójára...