2009. december 15., kedd

Szép szóból nem ért a biztosító?

Ha szép szóból nem értenek, akkor jöjjön a kemény hang. A neveket kihúzom, nem akarok senkit lejáratni, ha észbekapnak, azt is megírom majd. Lássuk:
Tisztelt ***** Ildikó!

Örömmel vettem kézhez levelét, miszerint a ******* Autó Kft-nek átutalták az autóm javításáért esedékes összeget.

A javításhoz és az Önök hozzáállásához lenne néhány hozzáfűznivalóm.

A gépjárművem kifogástalan állapotban volt, mielőtt a baleset történt. NEM volt sérülés a hátsó lökhárítón és NEM volt hiba a tolatóradarom működésében sem.
A baleset bekövetkezésében nekem SEMMI szerepem nem volt, szabályosan közlekedtem a Lajos úton és mérsékelt fékezéssel kiengedtem egy buszt a buszöbölből, ekkor szalad belénk a balesetet okozó. NEM voltam vétkes a legkisebb mértékben sem.

A gépjárművet úgy-ahogy kijavították, de a ********* Autó Kft több, üzleti tisztességet mellőző dolgot is elkövetett az ügyben, részben az Önök segítségével és közreműködésével.

Az első, számomra kifogásolható lépésük az volt, hogy NEM figyelmeztettek arra, hogy hiába a VÉTLENSÉGEM, az autó javításának egy részét nekem kell fizetnem, mert Önök avultatják a gépkocsit. Így aztán annak ellenére, hogy a baleset előtt KIFOGÁSTALAN állapotú, karbantartott gépjárművel rendelkeztem, mégis nekem kellett kifizetnem az avulás összegét. Nem kérdeztek meg arról, így is akarom-e a javítást, hiszen tudták, hogy az Önöktől jogosan megkapott összegből máshol olcsóbban és korrektebbül javíttathattam volna meg a járművet. Azt is valószínűsíthették, hogy karácsony előtt nem fogok kiadni saját zsebből 54 ezrest, ezért elesnek a bevételtől. Így aztán - hadd ne mondjam, sunyi módon - a megkérdezésem nélkül elvégezték a javítást, majd a végén - mintha véletlenül történt volna - közölték, hogy ez van, ez kell szeretnem. A javításhoz olyan dolgokat számoltak el, amelyek véleményem szerint nem indokoltak, az indokolt javításokat viszont nem hajtották végre.

A következő kifogásolható lépésben Önök már közvetlenül is részt vettek. Ugyanis az ütközéskor a jobb hátsó kerék valószínűleg ütést kaphatott, mert az ütközés után egyfajta morgást hallottam, amiről előzetesen a szervizben megállapították, hogy a csapágy hibája lehet. Mivel az ütközéskor szerintem a jobb hátsó kerék kaphatott ütést, kértem Önöktől, hogy vizsgálják meg ennek lehetőségét. Ezt Önök elutasították, a ******** Autó Kft közlése szerint Önök az okozót kérdezték meg, aki azt nyilatkozta, nem ütődhetett meg a kerék.

Milyen eljárás az, hogy a helyszínt nem vizsgálják meg, hanem az okozót nyilatkoztatják, akinek mellesleg ÉRDEKE, hogy az okozott kárból minél kevesebbet ismerjen el. Mellesleg megjegyzem, hogy azt az okozót nyilatkoztatják meg, aki egy TELJESEN TISZTA HELYZETBEN, senkitől nem zavartatva belénk jött hátulról és a helyszínen elismerte, hogy nem is az utat figyelte. Idézem: "Elbeszélgettük az időt..." Kérdezem, mit látott ő abból, hogy az én autóm merre csúszott és minek ütközött neki?

A kereket saját pénzemből megjavíttattam, a ********* Autó Kft. által tett ajánlat FELÉÉRT, ennyit a korrekt árképzésről. A javítás során kiderült, hogy a csapágy azért morog, mert egy határozott ütést kapott a persely, amelyen így egy bemaródás keletkezett, ez morgott. A javítást végző autószerelő szerint a sérülés keletkezhetett az ütközés miatt. Én magam ehhez nem értek, ezért kértem szakértő segítségüket, amelyben nem részesítettek, ehelyett - úgymond - leráztak.

A második inkorrekt mozzanatban is benne vannak Önök is. Ugyanis az autót átvéve egy pénteki napon haza közlekedtem, sajnos végig előre menetben. Így nem derült ki, hogy a tolatóradarom hibás. A következő alkalommal, azaz hétfőn a ház elől kitolatva a rendszer jelzett, miszerint a radar hibás. Azonnal a szervizbe mentem, ahol megállapították, hogy a négy érzékelőből az egyik, nevezetesen balról a második NEM MŰKÖDIK.
Kérdésemre elmondták, hogy azt nem cserélték, ez egyébként akár most is megállapítható. Amikor megjegyeztem, hogy ez hiba, mivel az ütközéskor sérült ez is és most ezért nem működik, azt a közlést kaptam, hogy felveszik Önökkel a kapcsolatot és a kiegészítésként. a balesetből következő meghibásodásnak beterjesztik Önökhöz az érzékelő sérülését.
Ma azt a közlést kaptam a ********* Autó Kft-től, hogy ezt Önök elutasították az igényt, nem hajlandóak kifizetni a javítást.

Kérdéseim a következőek:

A ************ Autó Kft valóban benyújtotta-e Önöknek az igényt a jobb hátsó kerék javítására és a tolatóradar érzékelőjének utólagos cseréjére?
A tolatóradarról a baleset után készült képet Önök látták-e, ha igen annak fényében milyen indokkal utasítanak el egy olyan érzékelő cserét, amelyen jól látszik szabad szemmel is, hogy sérült? Ha a fénykép alapján nem egyértelmű, miért nem vizsgáltatják meg saját szakértőjükkel?

Közlöm Önökkel, hogy nem találom etikusnak, hogy egy VÉTLEN vezető egy fillért is fizessen azért, hogy az autója UGYANABBA az állapotba kerüljön, amelyben a balesetet megelőzően volt. Azt nem tartom elfogadhatónak, hogy a balesetet követően lassan két hónappal még mindig nincs meg ugyanaz a kifogástalan állapot, amelyben az autó előtte volt.

Ennek értelmében a legutolsó jogi fórumig el fogok menni és a médiát is felhasználom a jogos kárigényem kielégítése érdekében.

Ezúton közlöm, hogy több nagy olvasottságú weboldallal van közvetlen kapcsolatom, magam is a ***********  ***************nak újságírója vagyok, így egészen biztosan leközlik az eset tanulságait, természetesen a szigorú és bizonyítható  tényekre hagyatkozva.

Én magam a konstruktív megoldások híve vagyok, így amennyiben sikerül valamilyen méltányos kárpótlásban megegyeznünk, szívesen eltekintek minden további lépéstől.

Ennek érdekében javaslom, hogy telefonon vegyük fel a kapcsolatot és beszéljük meg, mit is lehet tenni annak érdekében, hogy ne érezzem károsultnak magamat.

Telefonszámom: +36**********

Várom hívásukat, segítségüket előre is köszönöm:

*****************************
károsult

2009. december 14., hétfő

Elkönyvedtlenedtem

Szép magyar ragzással valami ilyesmi az a jelenség, amin átestem az elmúlt években valamikor.
Mert valaha nagyon sokat olvastam. Aztán ha belegondolok, mikor olvastam ki utoljára egy könyvet, nem is tudom megmondani...
Sokkal fontosabb dolgom akadt. Például bámulni bambán a böszme tévéműsorokat (most mondom, a böszme szót nem a Fletótól tanultam, hanem én is Pápa környékéről származom...), vagy írogatni a marhaságokat különböző fórumokba. Mindkettő mihaszna tevékenység.
A tévé az agy rágógumija, ha össze kellene foglalnom, mennyi építő jellegű műsort láttam az elmúlt évben, egy kezemen meg tudnám számolni. Mindent beleértve, ami a képernyőn keresztül eljutott hozzám... Siralmas. Dehát a Pink Floyd is megénekelte, hogy miért is hívják "csatornának" a tévéadókat. A csatornán továbbítják általában a sz... na jó, egy másik sz-betűs szó: szennyet. És mi egyre több csatornára fizetünk elő, dől is a nappaliba a szutyok... Én választottam, szagolom...
A Zinternet... Az is jó dolog. Nem mondom, hogy nem adott semmit Nekem, de jelenleg azt látom, hogy csak felületes dolgokra alkalmas. Elmélyülni jellegénél fogva sem lehet benne, hiszen válogatás nélkül tartalmaz mindent, amit az emberek kiadnak magukból. Aki több nyelven beszél - vagy legalább olvas -, az több nyelven szívhatja magába mások kipárolgását és ez a gőz néha ártalmas. Arra is rá kellett döbbenjek, hogy többnyire a "barátságokból" is csak a felületesek megkötésére alkalmas és nickneveket becézgetünk anélkül, hogy az embert meglátnánk a saját maga által választott azonosító mögött.
Szerencsére van kivétel, és néha az ember a valós életre konvertálhatja vissza a valós élet internetre konvertált satnya utánzatát. Ritka... 
De mindez nem idegesíthene, ha nem könyvetlenedtem volna el. Ha megmaradt volna a mentsváram, a menedékem, a búvóhelyem. Ha lenne időm.
Persze mindenkinek arra van ideje, amire szakít. Az én döntésem tehát, hogy ezeken a szép hosszú téli estéken visszavonulok, és újra azt teszem, amit akkor tettem, amikor még boldog voltam. Hoyg aztán a boldogságom összefügg-e a könyvekkel, vagy csak egymás mellett éltek egy szebb és fiatalabb életben, az majd elválik.
Én azt remélem, hogy összefügg, és a könyvekben újra megtalálom azt, ami elveszett. Amit egy sötét fiókba zártam. Most előveszem, leporolom. Nem kellenek az előre gyártott képek, én magam akarom elképzelni. Nem kell félmilliós tévé és százezres házimozi, elég lesz egy sima energiatakarékos izzó, egy kényelmes párna.
Adok én az elkönyvetlenedésemnek és igenis mától újra megkönyvesedem!
A könyvekben még nem csalódtam...

2009. december 7., hétfő

A baj megtalál

Hát nézzük, hogy is van ez?
Trouble he will find you no matter where you go, oh oh
A baj megtalál, nem számít, merre jársz, oh, oh

No matter if you're fast, no matter if you're slow, oh oh
Nem számít, hogy gyors vagy, vagy lassú, oh, oh

The eye of the storm or the cry in the mourn, oh oh
A vihar szeme, vagy a sírás a gyászban, oh, oh

You're fine for a while but you start to lose control
Egy darabig jól vagy, aztán kezded elveszteni az irányítást
Refr1:

He's there in the dark, he's there in my heart
Ott van a sötétben, ott van a szívemben
He waits in the wings, he's gotta play a part
Ott vár a színfalak mögött és ki kell vegye a részét
Trouble is a friend, yeah trouble is a friend of mine, oh oh!
A baj barát, igen a baj a barátom, oh, oh
Trouble is a friend but trouble is a foe, oh oh
A baj barát, de a baj ellenség is, oh, oh
And no matter what I feed him he always seems to grow, oh oh
Nem számít, mivel etetem, örökké növekedni látszik, oh, oh
He sees what I see and he knows what I know, oh oh
Látja, amit látok és tudja, amit tudok, oh, oh
So don't forget as you ease on down the road
Ugyhogy ne feledd, amikor lopakodsz az utcán
Refr1
Refr2:
So don't be alarmed if he takes you by the arm
Úgyhogy ne aggódj, ha elkapja a karod
I won't let him win, but I'm a sucker for his charm
Nem hagyom, hogy győzzön, de bepalizott a varázsa

Trouble is a friend, yeah trouble is a friend of mine, oh oh!
A baj barát, igen a baj a barátom, oh, oh!
Oh how I hate the way he makes me feel
Ó, hogy utálom azt, ahogy érzem tőle magamat
And how I try to make him leave, I try
És hogy próbálom távozásra bírni, próbálom

Oh oh, I try!
Oh, oh, próbálom
Refr1
Refr2

Szóval ezt mondja a Lenka. Nem csak szép, de okos is...

2009. december 5., szombat

Boldog Karácsonyt Fővárosi Közterületi Parkolási Társulás!

Lehetne anyázni is, meg mindenféle rosszmájú megjegyzéseket tenni. Bemehetnék az irodájukba és kiverhetném a balhét. Fellebbezhetnék és pereskedhetnék... Minek?
Még akkor sem  teszem, ha nekem van igazam, és az egész úgy rossz, ahogy van. Mármint a fizetős parkolás. Minden külföldi városban jól működik csak Budapesten sikerült ezt is elcseszni. Tehetséges egy nemzet vagyunk, nem vitás...
Történt, hogy tegnap egy sajtótájékoztatóra autóval mentem. Merthogy elég menő helyen volt, így semmiképpen nem akartam farmerben menni, ehelyett egy egész jó kis öltöny mellett döntöttem, amit meg nem akartam szanaszétt békávézni. A bringa is kilőve, maradt tehát a kocsi. A Lánchíd pesti hídfője környékére mentem az egyik csillivilli szálodába, ígyhát úgy döntöttem, hogy az MTA parkolója nékem tökéletes lesz. Onnan tudok sétálni pár métert és hazafelé sem kell újra belebonyolódnom a körforgalom áldásaiba.
Szóval a parlament felől megközelítettem a parkolót, és menet közben láttam ám én a fizetőautomatákat, de egyrész eléggé siettem, másrészt a térre, az Akadémia elé kiérve azt láttam, hogy sehol egy fizető automata. Volt már háromnegyed hat, gondoltam, ha még fizetni is kell, nehogy már olyan pechem legyen, hogy pont most jön az ellenőr...
A sajtóvacsorának vége, battyogok vissza a kocsihoz és ott a mikuláscsomag. Az időpont 17.44. Azaz dehogynem volt olyan pechem, és pont akkor jött az ellenőr. Azt már csak ma reggel tudtam meg, hogy egy ideje már este nyolcig kell díjat fizetni és nem este hatig. Tudnom kellett volna? Naná!
L-csesztem? El hát! Az én hibám? Ahhhhát!
Persze ha az ember belegondol azt látja, hogy az egész parkolási rendszernek semmi értelme. Illetve annyi, hogy egyesek nagyon megszedjék magukat belőle. A belvárosba akinek kocsival kell menni, az úgyis azzal megy, az összes parkolóhely ma is mindig tele, így a cél, miszerint kiszorítani az autósokat, egyszerűen nem valósul meg. Ehelyett fizetünk és szívunk. Willkommen in Budapest...
Aztán abba is belegondolok, hogy ha már szednek díjat és ellenőr van, miért is nem kap az ember legalább egy olyan szolgáltatást, hogy a sétálgató emberke odafigyel a kocsikra és ha gyanúsat lát, hívja a rendőrséget? Nem ér rá, értem én... Welcome to Budapest...
És azt is megkérdezhetném, hogy miért is nincs közel, s távol egy fizetőautomata sem és miért is kell az ügyfélnek 10 percet vadászni, gyalogolni oda-vissza és miért is kell nekem fél kilo pénzérmével mászkálni - nem fogadják el a maták a papírpénzt -, és miért is nem reklamálhatok emiatt sehol? Bienvenue a Budapest...
De nem teszem. Nem zúgolódok, nem anyázok: öt napon belül befizetem a 4125 forintot - már be is fizettem reggel - és az internetes átutaláson a hivatkozási szám és a rendszámom mellé még oda is írtam: "Boldog Karácsonyt!" A taxi ugyanis sokkal többe került volna. Úgyhogy még meg is érte...
És még komolyan is gondolom...
Ugyanis kedves egybesült parkolási társaság - és főként a bokrokban megbújó sunyi ellenőr, aki csak arra vártál, hogy elhúzzam a belemet és már rohatnál is a kocsihoz, szóval kedves ingyenélő mihaszna népség - én DOLGOZOM, két helyen is. Még este hatra is munkaügyben mentem, nem szórakozni. Amit csinálok az HASZNOS, mindkét munkahelyemen emberek életét teszem jobbá, boldogabbá. És nyugodjatok meg, amíg emelni bírom a kezemet, dolgozni is fogok, hasonlóan hasznos dolgokat teszek és pénzt fogok keresni, hogy nektek legyen mit legombolni, kicsalni, kikényszeríteni.
És tudjátok mit? Le van tojva ez a 4125 forint! Örüljetek neki, hogy ki tudtatok velem cseszni, de egyet azért tisztán lássatok: attól, hogy intézményesítve és az állam által támogatva teszitek, amit tesztek, az még csalás, átverés, arcátlan, pofátlan, sunyi, destruktív. Haszontalanok vagytok, élősködők, tehetségtelenek, deviánsak és amikor majd visszanéztek az életetekre, jusson eszetekbe az, hogy SEMMI hasznosat nem tettetek, csak loptatok egész életetekben és a magunkfajta dolgozó és adófizető polgárokról húztatok le még egy bőrt. Még akkor is, ha sikerült kimutyizni, hogy erre törvényi alapotok is legyen...
Legyetek boldogok a 4125 forintommal! Befizettem és szánlak benneteket!
Boldog Karácsonyt!