A következő címkéjű bejegyzések mutatása: főbűn. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: főbűn. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. augusztus 14., kedd

Nem akarok napi 7589 forintot keresni!

Már régóta tervezem, hogy kiírom magamból az ilyen pénzkeresés-átbaszás (már bocsánat, de ez a legjobb szó rájuk) jellegű dolgokkal kapcsolatos véleményemet, helyesebben haragomat.
Miért haragszom ezekre?
Egyrészt azért, mert hazudnak. Mint a vízfolyás. Azt ígérik, hogy az ember kis befektetéssel, vagy befektetés nélkül kereshet pénzt úgy, hogy nem is kell érteni a dologhoz.
Hát hadd mondjam el, hogy ha valami olyasmit dolgozol, amihez nem értesz, vagy amiben nem vagy jó az egyetlen dologra garancia, mégpedig a sikertelenségre. Ha nem vagy őszinte magadhoz és nem ismered be, hogy amit csinálsz, azt szarul csinálod és csak a szerencsédnek köszönhető, hogy nem buktál bele, akkor egész életedben boldogtalan leszel. A munkádban legalábbis, de a magánéletedre is rá fogja nyomni a bélyegét.
Hogy az én életemben nem volt ilyen? Dehogynem. De soha nem hazudtam magamnak azt, hogy jó vagyok benne. Ha valami nem ment, akkor képeztem magamat. Érthetőbb szóval: tanultam. Azoktól, akik tudták. Nálad okosabb embertől tanulni ugyanis nem szégyen. Sőt, csak nálad okosabb embertől érdemes, legyen szó bármiről. Persze kell egy képesség arra, hogy felismerd a nálad okosabbat, a nálad jobbat. És kell egy képesség arra, hogy ne irigykedj a tudására, hanem megpróbálj ellesni tőle ezt-azt. Így megy ez. Tanulás nélkül tehát nincs siker.
És ha így sem ment, akkor váltottam. Sose bántam meg.
Olyan meg egyszerűen nincs, hogy valaki mindenben rossz. Mindenkinek lehetősége van megkeresni azt, amit könnyebben és/vagy jobban tud csinálni. De ehhez megint kell az a képesség, hogy be merd ismerni, hogy valami nem megy és nem is fog menni. Mert lehet, hogy egyszer-többször rosszul választottál. És akkor mi van? Válts!
Ha bot füled van, ne menj zenésznek. Ha gyengébb fizikummal áldott meg az élet, akkor ne menj rakodómunkásnak. Ha iszonyodsz a vértől, akkor ne menj orvosnak, rendőrnek, katonának, tűzoltónak, hullamosónak. Sorolhatnám még, de a lényeg az, hogy ha valami nem megy, azt ne erőltesd! Úgyis bukta lesz a vége...
Keresd meg magadnak azt, ami neked fekszik. Ha ezzel még pénzt is lehet keresni, az szerencsés mellékhatás. Persze nem mindig a pénz a lényeg...
Ha sok dolog van, ami neked fekszik és pénzt is akarsz keresni, akkor azt válaszd a sok dolog közül, amivel lehet is pénzt keresni.
Annyit borítékolok, hogy tanulás nélkül, befektetés nélkül SOHA nem fogsz sikereket elkérni.
Aki tanulás és befektetés nélkül sikeres, annál BIZTOSAN hibázik valami. Ott átverés van. Ott mások becsapása van, élősködés van. És annak sosincs jó vége.
Ha törvénytelen, akkor előbb-utóbb meg fogsz bukni és börtönben végzed. Ha nem törvénytelen, csak erkölcstelen, azt sem úszod meg. Így vagy úgy, de megfizetsz.
Én tudom, hogy látványos dolog szép autóval hasítani, nagy házba költözni, de hidd el, hogy az esetek legkevesebb részében jönnek ezek a dolgok könnyen. Legtöbbször nagyon sok tanulással és munkával töltött iccaka van mögöttük, csak erről senki nem beszél és senki nem is kíváncsi erre.
Ami könnyen jön, az könnyen is megy. Azt már többnyire nem látod, hogy mi a vége az ilyen "sikereknek". A vége vagy börtön, vagy alkoholizmus, öngyilkosság. Így szokott lenni azokkal, akik mások átveréséből élnek. Mert aki átver idegeneket, az becsapja az ismerőst is. A hazug nem válogat. Aki szarházi, az szarházi mindenkivel. Az becsapja a feleségét, a gyerekeit, a szüleit a testvéreit. Lehet, hogy eleinte csak kicsit és talál rá (önmaga számára) megnyugtató magyarázatot, de a hazug nem tudja megtagadni magát. Ha pedig hazudsz azoknak, akik közelállnak hozzád, akkor magányos leszel. Előbb-utóbb.
Szóval, ha valaki arra kér, hogy csapj be embereket, lehetőleg a saját ismerőseidet - lásd: multi level marketing, és hadd ne írjak példákat, mert még beperelnek - akkor elegánsan használd az egyik legrövidebb, de leghatásosabb magyar szót: NEM.
Ha nem mondasz nemet és a rokonaidat, családtagjaidat, kollégáidat, volt osztálytársaidat - röviden azokat akik bíznak benned - csapod be, azzal lehet, hogy rövid távon pénzt fogsz keresni, de hosszútávon MAGÁNY lesz a jutalma. Kerülni fognak, mint a leprást és az eljátszott bizalmat nagyon nehéz visszaszerezni. Sokkal többe kerül, mint amit kereshetsz vele.
Röviden: nem éri meg!

És végül - amíg el nem felejtem - azért haragszom ezekre a pénzkeresés-átbaszás (mégegyszer bocs, de még mindig nem találtam rájuk jobb szót) dolgokra, mert általában a nyomorodat, a szorult helyzetedet akarják kihasználni.
A módszer egyszerű és hatásos: meglebegtetni előtted a könnyű pénz reményét és megvárni, amíg ráharapsz. Ha ráharapsz, ki a hibás? Ők, akik átlátszó módszerekkel próbálnak becsapni, vagy Te, aki hagyod magadat?
Komolyan azt hiszed, hogy van könnyű pénz? Komolyan azt hiszed, hogy zseni vagy és majd Te...
Hány éves vagy királyfi/királylány?
Miért hazudsz magadnak?

Na, nem osztom az észt, mert még elfogy és amúgy sincs túl sok nekem sem. De annyi azért van, hogy egyrészt ne hagyjak vágyat ébreszteni magamban olyasmi iránt, amire NINCS SZÜKSÉGEM (reklámok), másrészt ne hagyjam becsapni magamat olyasmivel, amiről kicsit utánagondolva azonnal látszik, hogy csak átverésen alapulhat. Hazugságon, svindlin, sunnyogáson.

És annyi eszem van, hogy a világból először MAGAMAT ismerjem meg és MINDEN tettemet az önismeret és az önmagamhoz való őszinteség vezérelje.

Még azt is megkockáztatom, hogy ehhez nem is kell ész...

2012. július 20., péntek

Divat a harag

Nem leszel népszerű ebben az országban, ha bárkit nem utálsz, akit utálni kellene. Manapság ugyanis ez a divat.
Divat a harag.

Én elfogadom, hogy számos cigány tett azért, hogy a cigányságot olyannak lássuk, amilyennek látjuk. Elfogadom, hogy számos meleg viselkedik undorítóan. Elfogadom, hogy az előítéleteknek van alapja. Ha nem lenne, nem léteznének...

Az előítélettel nekem csak egy bajom van, mégpedig az, hogy NINCS OLYAN, hogy "A" cigányság, "A" melegek, "AZ" arabok.
"A" különböző népcsoportok EGYÉNEKBŐL állnak. Van köztük ilyen is, meg olyan is. Ahogy a magyarok között is. Olyan sincs ugyanis, hogy "A" magyarság. Mondom ezt úgy, hogy hazafinak tartom magamat és meghalnék a hazámért...
A határozott névelőket azért tesszük egy-egy népcsoport neve elé és azért próbáljuk meg beletuszkolni embertársainkat skatulyákba, mert a világ bonyolult és sokkal könnyebb úgy, ha egyszerűbben látjuk.
Az a bajom, hogy ezeket az egyszerűsítéseket LUSTASÁGBÓL (amely persze származhat fáradtságból is) alkalmazza az ember, vagy BUTASÁGBÓL (amelyről pedig soxor nem tehet az illető). És ez igaz rám is, mert soxor vagyok én magam is lusta (fáradt) átgondolni egy témát és előfordul az is, hogy tájékozatlanságból, félrevezetettségből fakadóan beszélek vagy írok baromságokat valamiről. A lustaságot és butaságot tessék tehát ebben az írásomban így értelmezni és ne sértődjön meg senki. Nem sértegetni akarlak benneteket...
Ha valaki cigányozni, zsidózni, vagy buzizni kezd, az vagy LUSTA vagy BUTA ahhoz, hogy egyenként ítéljen meg embereket. Általánosítani ugyanis egyszerűbb, az agy törekszik arra, hogy egyszerűsítsen és kevesebb energiával megoldjon dolgokat. Ha hagyod, ezt teszi az agyad Veled...
Amikor mónikasón (direkt kisbetűvel) nevelkedett faszkalapok teszik ezt, azt könnyebben elfogadom. Ennyi eszük van, még azt is elfogadom, hogy többnyire nem tehetnek róla. A környezetüknek, a lehetőségeiknek köszönhetik azt, hogy ennyire korlátoltak. Amiről viszont tehetnek és amiben hibásak, ha meg sem PRÓBÁLNAK kitörni a korlátaik közül. Ha nagyon jól érzik magukat az egyszerű kis világukban és alapvető összefüggéseket nem látnak meg. Ha maguknak köszönhetik tehát a nyomorukat, ha megérdemlik. Az persze aggasztó, hogy egyre többen vannak és lassan sikk bunkónak lenni. De ha az embernek nincsen rájuk energiája, akkor viszonylag jól védekezhet a primitív emberek ellen. Kerülni kell a társaságukat. Egyszerűen nem mégy oda, ahol "EZEK" vannak. Az "EZEK" szót direkt használom és tartom azt a véleményemet, hogy attól nem értelmes lény valaki, hogy tud beszélni. Szóval ki kell kerülni "EZEKET" és kész.
Persze ha erőt érzel magadban, hogy megváltoztasd őket, akkor meg csináld. Szerencsére sokan vannak, akik elég erősek ehhez a nem kis feladathoz és úgy dolgoznak velük, hogy megbecsülést - sem anyagit, sem erkölcsit - nem kapnak. A primitív emberekkel dolgozni ugyanis nem mindig hálás, a szó szoros értelmében legalábbis. De vannak, akiknek egy megmentett lélek is elég és nem várnak semmilyen hálát. Mindig csodálattal néztem rájuk...
Még talán annyit a hátrányos helyzetű emberekről, hogy a többnyire saját maguknak köszönhető sorsuk miatt persze tele vannak HARAGGAL, és a haragnak táptalaj kell. Cél. Célt keresnek tehát a haragjuknak és mi sem egyszerűbb, mint valamely külső jegy alapján (például bőrszín) jól megkülönböztethető csoport ellen fordulni. Szóval "EZEK" teljesen mindegy kikre, de valakikre KELL haragudjanak, miközben SAJÁT MAGUKRA kellene haragudniuk.
Helyesebben a haragra fordított energiákat másra fordítani. 
Például sorsot fordítani. 
Tanulni, olvasni, dolgozni, többet foglalkozni a gyerekkel, hogy ha nekem nem is volt lehetőségem kitörni, Neki LEGYEN.
Az én nagyszüleim például egyszerű emberek voltak, ZÉRÓ lehetőséggel. De a szüleimnek már kicsit több lehetőségük volt és nekik köszönhetően nekem még több. Nekik ráadásul nem segített senki...
Meggyőződésem, hogy egyetlen dolgon múlik minden: van-e igény. Aki igénytelen, azzal nem lehet mit kezdeni ugyanis. Egyetlen feladatunk van az életben, mégpedig kihozni magunkból a maximumot. Aki ezt eléri, nem élt hiába. És bármit is jelent eza maximum, nincs miért szégyenkeznie!
Csak azt kell szégyellni, ha hagytad magad lenyomni. Ha nem küzdöttél, ha feladtad. Ha beletörődtél...

Visszatérve a haragra, mint divatra:

Nekem azzal van a bajom, amikor ÉRTELMES emberek cigányoznak, buziznak, zsidóznak... satöbbi.
Nekik ugyanis NINCS mentségük.

Válasszuk ketté az értelmeseket!
Sajnos vannak, akik valamilyen indokból, rafináltan lázítanak egy-egy népcsoport ellen. Hasznuk származik belőle, ha a BUTA tömegeket manipulálják. Mindig voltak "ILYENEK" és mindig lesznek is.
Ők a gonoszok. 
Veszélyesek. 
Ők azok, akiknek köszönhetjük a háborúkat, a nyomort. 
Nincsenek sokan, de szorgalmasak. Mindig munkálkodtak a háttérben és amíg világ a világ, fognak is.
Nehéz felismerni őket, mert rafináltak. Jól álcázzák a szándékaikat és csak az értelmes ember ismeri fel őket.
Őket viszont nem tudják becsapni.
Ők a másik oldal.
Én abban bízom, hogy azok az ÉRTELMES emberek, akik ezzel együtt JÓINDULATÚAK is, azért többen vannak. 
Bízom benne, hogy az Ő akaratuk érvényesül a világban. Ha nem bíznék ebben, nem lenne értelme élnem. Mert ha nem bíznék bennük, akkor nem hinném, hogy a világ jó, az élet szép, még ha nehéz is néha. Akkor nem hinném, hogy a végén mindig a jó győz.
Persze ehhez az kell, hogy a JÓK hallassák a hangjukat. Hogy SOHA NE LEGYENEK LUSTÁK elmondani a véleményüket. SOHA ne legyenek LUSTÁK eloszlatni a ködöt, amit a gonoszok fejlesztenek.
Azokra az ÉRTELMES, JÓINDULATÚ EMBEREKRE viszont HARAGSZOM, AKIK LUSTÁK!
Ha valaki LUSTASÁGBÓL nem gondolkodik, LUSTASÁGBÓL NEM HALLATJA A HANGJÁT, annak NINCS MENTSÉGE!
Az értelmes embernek ugyanis FELELŐSSÉGE van. Ő NEM élhet bele a vakvilágba, nem törődhet bele semmibe.
Neki az a dolga, hogy TEGYEN. Ha ehhez eszközt adott neki az élet - vagy ha úgy tetszik, az Isten - akkor kötelessége élni azzal.

Bennem nincs harag? Bennem nincs félelem? Nem vagyok lusta?
Dehogynem. Rettegek a gonoszoktól, ha nem vigyázok akkor gyűlölök is azonnal és bizony sokszor lusta vagyok végiggondolni dolgokat. Én is hajlamos vagyok jól beazonosítható jegyek alapján mutogatni népcsoportokra.
Bevallom, néha még cigányozni, buzizni, zsidózni, arabozni... satöbbizni is szoktam.
Nem vagyok rá büszke, mert a gyengeség, a butaság jelének látom ezt. És sem gyenge, sem buta nem szeretnék lenni...
De harcolok magammal és soha nem fogom feladni. Hiszem, hogy bárki képes változni és az értelmes ember képes uralkodni a gondolatain.

Hiszem, hogy az előítélet KIIRTHATÓ.

Mit lehet ezért tenni?

Az ember egymaga többnyire gyenge. Nem szégyen tehát másokra támaszkodni. Olyanokra, akikben bízunk. 
Tartani egymásban a lelket. Erre vannak a szeretteink, a barátok. Hogy figyelmeztessük egymást, amikor valamiről hülyeséget gondolunk, mondunk, vagy írunk. 
(Persze a lelket abban lehet tartani, akiben van. Akinek van lelke. Csak ilyen barátaim vannak. Lelketlenekkel nem barátkozom.)

És ha szólok, én azoknak szólok, akik fontosak nekem. Vállalom, hogy esetleg megharagszotok rám, mert tudom, hogy pillanatnyi elmezavar az nálatok, amikor HÜLYESÉGEKET beszéltek vagy írtok. Nagyon jól tudom, hogy ami lustaságnak látszik, az néha csak fáradtság. Amikor kipihenitek, akkor majd átgondoljátok. És belátjátok.
Én is így szoktam...

Úgyhogy remélem, hogy belátjátok azt is, hogy haragudni nem jó. Nem egészséges. 
Az előítélet nem jó és nem egészséges. 
Cigányozni, buzizni, zsidózni, arabozni... nem jó.

Amíg csak egy ember van, aki előítélet miatt kerül hátrányba, addig a világ nem jó! Addig a gonoszok győznek...

Hogyan védekezhetsz az előítéletek ellen?
Hát úgy, hogy erőt veszel magadon. Nem könnyű, de senki nem ígérte, hogy könnyű lesz...
Sokkal könnyebb ugyanis sodródni az árral. Manapság pedig az ár, a divat az, hogy a saját haragodat máson éld ki.

Szóval az előítélet ellen úgy tudsz védekezni, ha megismerkedsz emberekkel abból a csoportból. Ha a cigányságot akarod megérteni, akkor ismerned kell cigányokat. Ha a homoszexuálisokat akarod megérteni, akkor ismerned kell homoszexuálisokat. 
És így tovább...
Mindaddig ugyanis, amíg az információidat nem első kézből, SAJÁT TAPASZTALATAIDBÓL szerzed, soha nem tudhatod, hogy nem csaptak-e be.

Nekem se higgy! Ne hidd el nekem, hogy vannak rendes, dolgos, okos romák! Ne hidd el, hogy vannak hűséges, párkapcsolatban normális életet élő melegek! Ne hidd el nekem, hogy nem minden zsidó akar kihasználni!
Ne higgy senkinek, csak magadnak!

TAPASZTALJ!

Tapasztalni pedig csak úgy fogsz, ha nyitott vagy.
Nem veszélytelen, fogsz csalódni is. Kapsz majd a pofádra...
Fogsz találkozni ápolatlan, dologtalan, tolvaj romákkal. Fogsz találkozni olyan meleggel, aki rádmozdul és kellemetlenkedik.
Lesznek rossz élményeid, de ez az ára annak, hogy egy életre megváltozzon a véleményed az előítéletekről.
Nem túl nagy ár ez, nagyon megéri.

Csak ennyit higgy el nekem!

2012. március 26., hétfő

Van olyan...

Van olyan, hogy az embernek baja van az élettel. A saját életével. Ilyenkor kell tenni valamit.
Van olyan, hogy az embernek önértékelési problémái vannak. Hogy önismereti hiányosságai vannak.
Van olyan, hogy ezért aztán az egész élet egy nagy görcs. Bizonyítani akarás.
És van olyan, hogy az ember pont ezzel dönt romba mindent.
Betegség ez.
Olyan betegség, amelyben a beteg örökösen görcsöl és mindennek tökéletesnek kell lennie. Tökéletesnek kell lennie! TÖKÉLETESNEK KELL LENNIE!!!
És úgy kell lennie, ahogy azt eltervezte. A változás nem megengedett.
De vajon érdemes így?
Érdemes tönkretenni a másik - mások - életét egy ilyen viselkedéssel?
És megbocsátható, ha valaki beteg? Akkor neki mindent szabad? Akkor tőle mindent el kell viselni, mert beteg szegény?
Megbocsátható, ha valaki nem tud viselkedni? Ha nem akar viselkedni? Ha az örökös hisztivel agyonvágja a saját és a környezete életét?

Jó kérdések ezek...

Én azt vallom, hogy ha valakinek önértékelési problémái vannak, az ellen Ő maga tehet egyedül. Ha valakinek önismereti hiányosságai vannak, akkor az ellen is Ő maga tehet egyedül. Saját magunknak kell megismerni - és elfogadni - a saját korlátainkat. Saját magunknak kell tudnunk, miben vagyunk jók és miben vagyunk kevésbé jók.
Ha ez megvan, a többi szinte megy magától.
Ha tudjuk, hogy mi az erősségünk, akkor arra lehet egy életet alapozni. Ha pedig tudjuk, miben vagyunk gyengék, azt lehet egyrészt fejleszteni és erősíteni, de elsősorban a nagy bukásokat tudjuk elkerülni azáltal, ha nem fogunk olyasmibe, amiben nem vagyunk jók.
Olyan nincs, hogy valaki mindenben jó. Mindenkinek vannak hiányosságai, amiket ismerni kell.
Aki nem tud röpülni, az ne ugorjon, mert a zuhanás is röpülésnek tűnik az első pár másodpercben, de a vége mindenképpen nagy koppanás lesz.
És olyan sincs, hogy valaki mindenben rossz.
A felnőtté válás egyik nagyon fontos lépcsőfoka az, amikor megismerjük önmagunkat, és elfogadjuk azt, ha valami nem megy.
Mert van olyan, hogy valami egyszerűen nem megy. Aki színvak, ne menjen festőnek...
Ami meg nem megy, azt nem kell erőltetni. Megpróbálni, azt meg kell, de mindenáron, görcsösen ragaszkodni hozzá, azt nem szabad.
Mert több út vezethet nem csak az igazsághoz, de a céljaink eléréséhez is.
És az is lehet, hogy a nekünk rögös, megerőltető, kivitelezhetetlen kaptató mellett ott van egy másik, kerülőútnak látszó ösvény, amin elindulva könnyedén eljuthatunk ugyanoda.
De ahhoz, hogy ezt az ösvényt megleljük, ismernünk kell önmagunkat.

Nem mindenki szerencsés. Nem mindenki születik olyan családba, ahol a személyiségét építik és hozzásegítik őt ahhoz, hogy boldog felnőtté válhasson. Van olyan, hogy a család nem működik rendesen, a szülő nemhogy a gyerek problémáit, de a saját problémáit sem tudja kezelni.
Nem mindenki szerencsés...
De mindenki előtt ott a lehetőség, hogy megrázza magát és azt mondja: elég volt! Hogy kitörjön. Hogy az örökölt hátrányokon átgázolva is meglépje azt a lépcsőfokot, ami a teljességhez, az egészséges felnőtté váláshoz szükséges.
Nem egyszerű ez, dolgozni kell érte. Rossz hír a lustáknak.
Sokkal kényelmesebb önsajnálatba menekülni és a világot, a szülőt, a többi embert hibáztatni a kudarcainkért. Sokkal kényelmesebb, de nem vezet sehová.
Illetve dehogynem: a sikertelenségbe, a boldogtalanságba.
Ha ez a célunk, akkor lehetünk nyugodtan lusták! Akkor nem kell semmivel foglalkoznunk. Akkor csak legyünk és ne tegyünk.
Ha viszont elég volt az önsajnálatból, akkor a tenni akaró, a boldogságra vágyó, egészséges felnőtt megrázza magát, erőt vesz magán és elindul.
Nem nézi, milyen hosszú az út, hiszen a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik. És a legrövidebb utat sem tudjuk megtenni, ha az első lépést nem lépjük meg.

És hogy mi az első lépés?
Először is legyünk magunkkal őszinték!
Másnak lehet hazudni - és sajnos az élet meg is követeli, hogy naponta számtalanszor hazudjunk -, de magunknak NEM!
Magunknak hazudni tilos!
Ha magunknak hazudunk, magunk fosztjuk meg magunkat a boldogulástól.
Legyen tehát bármilyen fájdalmas is az igazság, magunknak valljuk be!
És ha ez megvan, akkor nézzük meg, mit lehet változtatni!
Olyan nincs, hogy semmit.
És nem szégyen az, ha ezt a változtatást egyedül nem tudjuk megtenni.
Az sem szégyen, ha egyedül még őszinték sem tudunk lenni önmagunkhoz.
Vannak, akik tudnak nekünk segíteni. Ha szerencsések vagyunk, van legalább egy olyan ember, akiben megbízhatunk és aki - mint külső szemlélő - tud nekünk segíteni olyannak látni magunkat, amilyenek vagyunk.
Ha nincs ilyen bizalmasunk, akkor sincs baj. Vannak olyan emberek, akiknek az a dolga, hogy ebben segítsenek. Ezt tanulták, ez a szakmájuk.
Csak elhatározás kérdése, hogy hozzájuk fordulunk-e.

Tehát ha az életünk nincs rendben, akkor csak egy valakit okolhatunk érte, mégpedig magunkat.
Mert mi magunknak kell rendbe tegyük, senki más nem fogja helyettünk ezt megtenni.

Ha a hülye viselkedésünkkel - ami az önbizalom hiányból és az önértékelési és önismereti problémákból fakad - tönkre tesszük a magunk és a számunkra fontos emberek életét, ráadásul úgy, hogy közben legbelül nagyon jól tudjuk, hogy csak mi tehetünk róla és tehetnénk ellene na
AZ GÁZ!
Arra nincs mentség.
Azt nem lehet megbocsátani.
Az maga a hetedik főbűn, a jóra való restség.
Akár vallásosak vagyunk, akár nem.